Színes Ötletek Blog

Sokan emlékezhettek arra a ma már retró elemes bútorcsaládra, aminek ez a szék is tagja volt valaha. A nyolcvanas években tipikusnak mondható gyerekszoba kollekció felett dizájn tekintetében alaposan eljárt az idő, minőség szempontjából viszont meglepő módon állják a sarat a megkíméltebb darabok - ti is írtátok nekünk, hogy még sok-sok kisgyermeket szolgálnak a mai napig. Nekünk is éppen ilyen volt a gyerekszobánkban, emeletes ággyal, kis íróasztallal és szekrénysorral, így a környezettudatos szemlélet mellett a nosztalgia is közrejátszott, amikor úgy éreztük, jó lenne megmenteni ezt a baráti körben kiszelektált darabot. Nem is érkezhetett volna jobbkor, hiszen nemrég öltöztettünk új ruhába egy hasonló múlttal rendelkező asztalkát, ami most már nincs egyedül. Ha érdekel titeket a bútorfestés, erről a projektről korábbi, "Egy divatjamúlt, régi íróasztal új köntösben" című beszámolónkban olvashattok - a kisszék megújulásáról pedig a folytatásban! 

Magam sem hittem, hogy épp azon a napon, amikor rákerestem az egyik közösségi oldal piacterén a játék babakocsira, hazafelé bringázás közben az egyik hulladékgyűjtő konténer rácsára dobva egy huzat nélküli vázat találtam. Egyből felcsillant a szemem a kacatmentés újabb lehetőségére, főleg, hogy egy szinte ki sem gondolt vágyam teljesült vele - pontosabban a kislányomé, aki most érett meg a babatologatás felelős teendőjének ellátására. Egy gyors szemrevételezéssel megállapítottam, hogy semmi baja, és máris a csomagtartón találta magát a valaha jobb időket látott szerkezet. Olvassatok tovább, ha kíváncsiak vagytok a további sorsára!

Kacatmentő megújításaink egy újabb fejezetéhez érkeztünk - egy már kidobásra ítélt, régi kis asztalkának álmodtunk új külsőt, és meg is valósítottuk! Ahogy nemrég, a bronzhatású dekorációs falfestésről írt beszámolónk során megígértük, következzen most ennek a projektnek a bemutatása, ami egyben egy izgalmas kísérlet is volt, hiszen egy speciális anyaggal dolgoztunk, illetve részben falfestékkel vontunk be egy bútort. Olvassatok tovább, ha kíváncsiak vagytok, mi sülhet ki ebből!

Szinte hihetetlen, de ismét előkerült a garázs egyik szegletéből egy rozsdás talicska, amit szeretnénk megmenteni a hulladékudvartól. Tudjuk, hogy nem minden kertbe passzol egy ilyen darab, főképp, ha még nem is igazán antik, de a mi kertünk elég eklektikus ahhoz, hogy egy kevéssé harsány színre festve még díszeként is szolgálhat. Inspirációképpen végiglapoztuk korábbi galériánkat, miképpen lehetne felöltöztetni, hamarosan jelentkezünk az eredménnyel! És ha már így esett, frissítettük és újraszerkesztettük ezt a pár nap híján már 6 éves bejegyzést, hogy veletek is megoszthassuk! 

Nagy örömmel számolok be nektek legújabb újrahasznosított anyagból készült projektemről, ami nem más, mint egy kidobásra ítélt ágykeret elemeiből készített homokozó. Néhány hete a környékbeli játszótereken már kiderült számunkra, hogy kislányunkat nem hagyja hidegen a vödör, a lapát, a dömper, meg a többi színes játék, ami nem azt jelenti, hogy elküldjük kőművesinasnak, egyszerűen elérte azt a kort, amikor már igényli és élvezi az efféle elfoglaltságot. Így aztán úgy gondoltuk, jó lenne itthon is biztosítani neki a helyet, ahol kedvére játszhat. Korábbi bejegyzésünkben tippeket adtunk arra, milyen kisebb-nagyobb változtatásokkal érhetjük el, hogy a kicsik folyamatosan változó érdeklődésének fenntartható módon próbáljuk megfelelni, legyen szó akár a játékról, a tanulástól vagy az öltözködésről. Az elvet magunkra nézve is követendőnek tartjuk, ezért elsőként használt termék vásárlásában gondolkodtunk, de mielőtt alkudozni kezdtünk volna a virtuális piacon, eszembe jutott ez a kiszelektált darab, ami a garázsban várt jobb sorsára. Mi más lehetne ennél jobb megfejtés? A folytatásban megmutatjuk az átalakulás minden lépését!

A Föld napja apropóján szívecskés zsírkrétákat készítettünk az összetört apró darabokból, de nemcsak ez a jeles nap, hanem bármelyik nagyszerű alkalom arra, hogy a közös tevékenykedés közben elbeszélgessetek a kicsikkel annak jelentőségéről, hogy a döntéseink és cselekedeteink hatással vannak környezetünkre. Nem arra gondolunk, hogy környezetvédelmi beszámolót készítsenek, de a jó példa és a sikerélményekkel hangsúlyossá tett apró, környezettudatos lépések rendkívül fontosak ahhoz, hogy a felelősségteljes gondolkodás a mindennapjaik része legyen. Az otthon fellelhető már nem használt tárgyak, maradék anyagok felhasználása vagy új életre keltése az egyik kézenfekvő lehetőség, ami számos előnnyel jár. Egyrészt segítséget a fenntarthatóságra nevelésben, másrészt egy halom kacattól szabadulhattok meg, ami csak a helyet foglalja. Akkor megígértük, hogy a megmaradt kréták sorsáról is beszámolunk, ez következik most a folytatásban: gyertyát fogunk készíteni!

A tartós napsütés és a hirtelen meleg hatására engem teljesen elragadott a tavaszi készülődés hangulata, annak ellenére is, hogy pár napja még esett a hó, és lehet, pár nap múlva újra fog, ráadásul - még pár órán át biztosan - február van. A napokban egyaránt jutott séta, kerti munka és kreatívkodás is, amit azzal kezdtem, hogy leltárba vettem a tavaly elpakolt szezonális alapanyagokat és a hasznosnak ítélt maradékokat. Így akadtam rá egy művirággal díszített koszorúra, ami már fénykorában sem lehetett szépnek nevezni, így, sokévesen meg főleg nem. Arra sem emlékszem, miképp kerülhetett a birtokomba, azt viszont tudom, miért nem landolt még a szemetesben: sajnos vagy szerencsére meggyőződéses gyűjtögető vagyok, minden olyan kacatnak látszó tárgyat illetően, amiben még látok felhasználási lehetőséget. Ha pedig már úgy esett, hogy ismét egy kacatmentő projektben találtam magam, elhatároztam, hogy csupa újrahasznosított holmival fogom dekorálni. A folytatásban beszámolok a részletekről!

Nemrég beszámoltam egy kedves kis babajáték, a mókakocka készítéséről, ami annyira megtetszett, mind a végeredményt, mind a technikát illetően, hogy belevágtam az óriás változatba, immár a család felnőtt tagjai számára, amolyan babzsák fotel helyettesítő gyanánt. Persze az elkészítés igazán jó móka volt! Külön öröm, hogy nemcsak a maradék anyagokat sikerült megint fogyasztani, de egy régi, szóban már sokszor kidobásra ítélt párna életét is megmentettem.