Színes Ötletek

A legkisebbek nagyon szeretik ezt a babakockának vagy mókakockának nevezett fejlesztő játékot, ami a mai bejegyzést ihlette. Akinek pici gyermeke van, bizonyára ismeri ezt a puha töltetű, színes, mintás textilkockát, amit a néhány hónaposok a legnagyobb beleéléssel tudnak forgatni, nézegetni, babrálni és a szájukba tömni. Igaz, mi is kaptunk néhányat barátoktól és rokonoktól, van köztük tükrös, csörgő, zörgő, tépőzárazható, címkés, puhább és keményebb is, de az igazi öröm, ha az ember maga készíthet valamit a gyermekének.

Számomra - mivel igyekszem a lehető legkevesebb szemetet termelni - az is az, ha egy-egy jó ötletnek köszönhetően elhasználhatom a varrogatások után megmaradt vágási hulladéknak számító anyagok utolsó darabjait is, amik amúgy már nem igazán jók semmire. Ez így rögtön dupla haszon, így neki is láttam - egyébként is, kinek nem esik jól az alvásidő alatt egy kis kikapcsoló, kreatív munka, nem igaz? A tesztpéldányhoz még nem a kedvenc mintáimat használtam fel, de mivel tetszik a végeredmény, azokra is sor kerül hamarosan.

Akár 10 x 10 vagy 15 x 15 centiméteres négyzetekből is varrhatjuk, de mivel nekünk inkább ilyenek voltak készleten, a textildarabkák pedig jól kiadták, kíváncsiságból egy extra nagyot, 20 x 20 cm méretűt készítettem. Töltőanyag mindig van itthon, mert sokszor varrok apróságokat, de ha nincs, tökéletesen helyettesíthető egy kiszelektált kispárna belsejével vagy végső esetben apróra tépett textildarabokkal. Ezekben az esetekben szintén hulladékot hasznosíthatunk.

Nincs is egyéb dolgunk, ha kiszabtuk a 6 db egyforma négyzetet, mint hogy a visszáján végigvarrjuk a szomszédos darabokat. Ha szeretnénk rá címkéket, karikát vagy bármilyen kiegészítőt, akkor azt tűzzük meg a kiszemelt oldalon a színe felől bújtatva, még az összevarrás előtt. Az utolsónál csak mindkét szélén egy-egy szakaszt varrunk végig, hogy maradjon egy lyuk, amin keresztül kifordíthatjuk és megtölthetjük a kockát. Én varrógéppel dolgoztam, de készíthetjük kézzel is, csak pár öltés az egész. Befejezésként én is kézbe vettem a tűt, hogy a kihagyott lyukat rejtett öltéssel lezárjam.

Amikor a mókakockákkal már gyakorlottan bánó gyermek egyik reggel ráfagyott a tejesdobozra, már nem is volt kérdés, hogy készítsek-e abból is valamit. A forma adja magát, csak egy kis vágás-ragasztás, és készen is van egy újabb játék. Persze óvatosan megmostam a dobozt, és csak felügyelet mellett adom a kézbe, mert ez azért nem rágcsabiztos, de ebben nem nagyon különbözik sok más bolti játéktól. Mind tudjuk, hogy ezek csak ideig - óráig érdekesek, ha már megszokták és eleget tanulmányozták őket, egy idő után nem kelti fel az érdeklődésüket. Ha nyitott szemmel járunk az otthonunkban, költséges vásárlások nélkül találhatunk újabb és újabb kedvenceket, és talán jobban is fogjuk érezni magunkat, ha egy teljesen hétköznapi tárgynak adunk új életet ahelyett, hogy zsákszám gyűjtenénk a már elunt műanyagot a padláson.