Az őszi takarításhoz és karbantartáshoz kapcsolódó munkálatok sora a szokatlanul tavaszias időjárásnak köszönhetően idén jóval hosszabb, mint általában. Az előző fejezetekből megtudhattátok, hogyan lett az ablakok tisztítása mentén penészgátló konyhafestés és radiátorfelújítás, néhány szegőléc felhelyezéséből pedig nyílászáró karbantartás. Legutóbb azzal zártuk a történetet, hogy ha már előkerült a Sadolin Extreme, kezelésbe vettük egy régi asztalkánkat is, aminek a teraszon szánunk szerepet a továbbiakban. Talán sokatoknak ismerős lehet az a politúrozott dohányzóasztal, ami a hatvanas években szinte minden lakásban és irodában központi helyet foglalt el, manapság pedig inkább retró-piacok és lomtalanítások gyakran felbukkanó szereplője. Hozzánk az utóbbi során került egy viharvert darab, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, neki is láttunk a kacatmentésnek. Erről a bútorfelújításról olvashattok a folytatásban!

Az előző fejezetben jó néhányat megismerhettetek a Sadolin Extreme kültéri, vízbázisú, gyorsan száradó, extra tartós lazúr különleges tulajdonságai közül, ezeket nem soroljuk most újra, inkább azt emeljük ki, ami miatt asztalkánkhoz ismét ezt az alapanyagot választottuk. Aki majdnem minden szabadtéri összejövetel előtt áttörölgeti kerti garnitúrát, jól tudja, mennyi munka kell a nehezen hozzáférhető részek megtisztításához, kültéren pedig főleg nehéz megvédeni bútorainkat a szennyeződésektől. Az extrém tartós lazúr ezen a problémán segít: az egyedi StayClean® technológiának köszönhetően a vízcseppek legördülnek a lazúrozott felületről és magukkal sodorják a rárakódott koszt és port, amelyek így nem tudnak megtapadni a bevonaton, mondhatni öntisztulóvá válik a felület. Ami persze nem azt jelenti, hogy soha többé nem kell takarítanunk a teraszon vagy a kertben, de kültéri fafelületeinket tisztábbá, esztétikusabbá, és sokkal ellenállóbbá tehetjük ezzel a speciális bevonattal.

Az asztallap dilemmája

Retró asztalkánk esetében a fejtörést nem a csak frissítést igénylő lakkozatlan fa részek állapota, hanem az asztallapot csúfító, foltokban felpattogzó polítúrréteg okozta. Az nem volt kérdés, hogy ezt el kell távolítanunk, de könnyebb és egyszerűbb megoldást szerettünk volna találni a fáig való visszacsiszolásnál. 

Így hát csak annyira csiszoltuk meg az asztallap teljes felületét, hogy a festék tapadását segítsük, különben csak a foltokra fordítottunk nagyobb figyelmet. Ezeken addig dolgoztunk, míg a pattogzó részeket egészen eltávolítottuk majd Sadolin Folyékony fával javítottuk őket. Kivárva a 3 órányi száradási időt, ismét átcsiszoltuk a felületet. 

A lazúrozás

Ha már a csiszológép és a kézicsiszoló a kezünk ügyébe került, az asztal többi részét is kezelésbe vettük. Portalanítottuk a felületet és a 2 órás száradási időt betartva két vékony rétegben felvittük a Sadolin Extreme már korábban is használt dió színét. A lazúrozásnál általánosságban használható tanács, amit rendszerint alkalmazunk is, hogy kerüljük a vastag rétegeket és a festést szálirányban végezzük! Nekünk szinte mindenre a kisebb-nagyobb hengerek váltak be. amik közül kapható kifejezetten lazúrokhoz ajánlott változat, de természetesen ecsetet is használhat, aki azt jobban szereti. Fényképről ugyan nem derül ki - és azért ez kicsit olyan is, mint lerajzolni egy focimeccset -, de már munka közben érezhető, hogy egy különleges bevonatot hordunk fel a fára: testes, nehezebb érzetű anyag, abszolút más érzés dolgozni vele, mintha vízzel festenénk. És 2 óra múlva már esőálló bevonatot képez.

Bútorfestés falfestékkel

Mai DIY-történetünk egy érdekes csavart is tartogat, ugyanis az előkészített asztallapot nem zománccal vagy más fedőfestékkel zártuk, hanem falfestékkel. A Dulux EasyCare+ palettájáról az Ódon ablak, Finom részlet és Antik üveg néven futó árnyalatok ott vannak a kedvenceink között, ezekkel álmodtuk újra kisbútorunkat.

Első körben a legvilágosabb színnel alapoztunk, ügyelve, hogy az asztallap peremére felvitt lazúrt már ne fessük össze - a precizitás érdekében ilyenkor érdemes maszkolószalagot is bevetnünk.

Az asztallap dekorációs festése

Az alapszínként használt Ódon ablak árnyalatot uralkodó színként túl világosnak találtuk, így a különféle foltokból álló, az említett előszobáéval harmonizáló mintát végül Antik üveg alapra vittük fel. 16-os művészecsetet használtunk az egészen egyszerű díszítéshez, ami nagyon gyorsan elkészült, de ha ti is hasonlón töritek a fejeteket, legyetek nyugodtan bátrabbak és kreatívabbak nálunk!

Az utolsó simítások

Miután a dekorréteg is megszáradt, maszkolószalaggal kétszer körbetekertük az asztallap szélét úgy, hogy egy kicsit túlnyúljon a peremen. A teljes felületet kiöntöttük műgyantával, így egy teljesen vízálló, mosható, erős igénybevételnek is kitehető felületet hoztunk létre. Ennek a  folyamatát ebben a cikkben leírtuk, ezért most nem térünk ki rá részletesen.

A műgyanta nemcsak a fára festve sérülékeny falfestéket, de minden mást is magába zár, így ha nem kifejezett célunk kamaszmacskánk lábnyomának megőrzése, ügyeljünk arra, hogy por- és szennyeződésmentesen tartsuk a felületet úgy az öntés előtt, mint azt követően egészen addig, míg az anyag teljesen megköt. Záró lépésként, a maszkolószalag eltávolítása után a peremet finoman megcsiszoltuk, és felvittünk rá egy réteg lazúrt.

Megmentett asztalunk jó társaságban, a szélfogóban telelő növényeink között várja a tavaszt, amikor nem is lesz más dolgunk, mint hogy a helyére tegyük. És egy hosszú éveken át becsülettel szolgáló bútor számára sokkal méltóbb ez a sors, mint darabokra törni egy hulladékudvar konténerében. Micsoda, hogy ez kicsit szentimentális volt? Lehet, de attól még igaz.  

A saját kezűleg végzett kisebb-nagyobb felújításokkal kapcsolatos legfrissebb bejegyzéseinket ITT találjátok. Ha tetszett a cikk, kövessetek minket Facebookon, Pinteresten és Instagramon is, hogy a következőről se maradjatok le!