Színes Ötletek

Ahogy ezt már sokan tudjátok, ha lehetőségünk nyílik rá, inkább megmentjük a régi, kissé már viharvert holmikat, mintsem kidobnánk őket. Egy-egy Singer vagy más márkájú, régi varrógép sokak pincéjében megbújhat, és bár tele az internet jobbnál jobb ötletekkel a felújítást illetően, több okból is előfordulhat, hogy mégis nehezen vágunk bele. A régi festék eltávolítása nem egyszerű feladat, ahogy az állvány részletgazdag, díszes elemeinek festése sem, ráadásul általában nehéz, helyigényes darabokról van szó, melyeknek sokszor nem találjuk az átalakítást követő helyét, vagy új funkcióját. Nálunk is sokáig várt jobb sorsára egy ilyen, mígnem megelégeltük a poros, rozsdás váz és a pattogzó fedlap szomorú látványát és végleges helye előtt kerti asztalként tesszük próbára. Maga az átalakítás önmagában nem éppen forradalmi ötlet, hiszen jellemzően asztalkaként születnek újjá a hasonló varrógépállványok, a folytatásban viszont egy olyan módszert osztjuk meg veletek, ami egyszerű, gyors, mégis tartós. Olvassatok tovább! 

Láthatjátok, varrógép nélküli állványunk igazán nem volt jó állapotban, amikor rátaláltunk. Csupa rozsda állványa szürkévé mattult, teteje ütött-kopott, több helyen sérült, és persze ott tátong a varrógép helye is. Az előkészítést illetően a munka dandárját elvégezte az eső, tekintve, hogy az egyébként is pattogzó furnérréteg egészen elvált a fától, miután néhányszor elázott. Így az előző barkácsprojektünkben, kis szekrénykéink felújításakor megtapasztalt viszonylag nehéz munkát, azaz a ragasztott darabok vésővel és spaklival való eltávolítását most egy az egyben megspróroltuk. Ezt a módszert ne vegyétek tanácsnak, most ugyan szerencsés fordulatot hozott a helytelen tárolás, de az eső természetesen inkább árt, mint használ a fabútoroknak, 

A következő lépésben eltávolítottuk a korábban varrógépet rögzítő fémszerkezet maradékait és végül magát a lapot is lecsavaroztuk az állványról. Mivel a terveink szerint ebben a fázisban még nem szánunk neki új asztallapot, ugyanakkor kilátszani sem fog, azt csak átcsiszoltuk és lekentük két réteg Sadolin Classic Aqua vékonylazúrral, ami a nemrégiben elkövetett korlátfestésünkből maradt; erről a projektről ITT olvashattok, ha nektek is aktuális a téma. Ezután félre is tettük egészen az állványfestés befejezéséig.

Amire persze nem kellett sokáig várni, mert igazán meleg, nyári napokon dolgoztunk, amikor a festék gyorsan szárad. Mielőtt belefogtunk volna, laza mozdulatokkal átdrótkeféztük a teljes fémfelületet és eltávolítottuk a pattogzó festéket. A hosszas és fárasztó csiszolást és a számtalan alapozó- és fedőréteg felvitelét elkerülendő most is a Hammerite "Közvetlenül a rozsdára" néven futó termékcsaládját vetettük be, ugyanis ezt használva egyben végeztünk is az előkészítési fázissal.

Most jönne a feladat türelempróbáló része, amikor a sok-sok egymásba kapcsolódó, díszes elemet csíkok és kimaradt foltok nélkül szeretnénk lefesteni. Ebben az esetben ezt is megspóroltuk. Az eredmény makulátlan, a kivitelezés mégis gyors és egyszerű, ugyanis a fémvédő festékcsalád selyemfényű, fényes és kalapácslakk változatai is kaphatók a hagyományos mellett spray kiszerelésben is. Ezek összetétele teljes mértékben megegyezik a dobozban kapható festékekkel, azaz éppúgy megakadályozzák a már meglévő rozsda elterjedését, és korróziógátló pigmentjei különösen tartós védelmet biztosítanak a festett felületnek kültéren is. Mi a fényes feketét választottuk, és 1-2 órás szünetekkel - miközben más feladatainkkal is haladtunk - , négy rétegben lefújtuk az állványt.

Magunk is meglepődtünk, milyen könnyen eltüntettünk minden festékhiányos foltot, az állvány pedig újszerű, csillogó fekete lett. Nem is maradt más hátra, mint hogy visszacsavarozzuk a lazúrozott lapot, amit ezután szintén kacatmentésből származó, régóta céltalanul rakosgatott vintage mintás hidegburkolattal fedtük le. Mivel úgy tervezzük, hogy később az asztallapot újragondoljuk majd, így nem végleges megoldást alkalmaztunk, hanem átlátszó szilikonnal ragasztottuk le - és egymáshoz - a padlólapokat, ezáltal kaptunk egy tartós, időjárásálló, strapabíró felületet az újjávarázsolt állványhoz. Így tettünk szert szinte fillérekből egy csinos, egyedi varrógépasztalkára, amit a nyári bográcsozásokkor biztosan jól tudunk majd használni a kertben.

Ilyen volt, ilyen lett!

A Hammerite már sokszor jó szolgálatot tett nálunk a székfelújítástól kezdve a radiátorfestésig - ha ezekre is kíváncsiak vagytok, korábbi beszámolóinkat ITT találjátok meg!

Ha tetszett a bejegyzés, tartsatok velünk itt, illetve a Facebookon és az Instagramon, hogy a következőről se maradjatok le!