Színes Ötletek

A tavalyi év egyik legkedvesebb projektjét, egy  öreg, kopott, és törött hokedli átalakulását mutatjuk meg nektek újra, amit egyik kacatmentő akciónk során szemeltünk ki, majd egy alapos, mégis viszonylag gyors felújítás után egy kétéves kislány kedvencévé vált. Úgy gondoljuk, az inspiráció sosem árt, pláne ünnepek előtt, ez a bútorfelújítás pedig kiválóan szemlélteti, hogy nemcsak vadonatúj és költséges holmival szerezhetünk örömet.  Reméljük, még akár több gyermeket is kiszolgál ez a több mint hatvanéves darab. A folytatásban az átalakulás lépéseiről, és azok gyakorlati megvalósításáról olvashattok. 

A szerepjátékok során a kicsik nagy örömmel utánozzák szüleik mindennapos teendőit. Ezek közül az egyik legkedveltebb a konyhai munkálatok sora. Kisfiúk és kislányok egyaránt érdeklődő lelkesedéssel állnak anyukájuk mellett az igazi konyhában is, hogy sózzanak, kevergessenek, vagy éppen szaggassanak, ezért a babakonyha, ha van, hosszú ideje a legnépszerűbb játékok közé tartozik a gyerekek körében. Természetesen ebből is kapható kész, akár remekül felszerelt változat is, ami minden igényt kiszolgál, tartós és biztonságos. Akihez viszont közel áll a "csináld magad" szemlélet, bátran vágjon bele saját kezűleg! Egy kartondobozból, egy már nem használt kis komódból, vagy egy, a miénkhez hasonló hokedliből egyaránt csinos darabokat varázsolhattok.

Magukkal a munkálatokkal nem töltöttünk igazán sok időt, de hosszas tervezés előzte meg, amíg kitaláltuk minden apró részletet. Sokféle, mások által készített babakonyha nyújtott inspirációt, de figyelembe kellett vennünk a hokedli méretét, adottságait, és azt is, hogy lehetőleg már meglévő tárgyainkat használjunk fel a dekorálás során. Ennek eredményeként a négyes főzőlap kettesre változott, elengedtük a sütő ötletét, a vezérlést gombok helyett régi szekrényfogantyúk biztosítják, a mosogató csaptelep eredetileg bidéhez való, és helyet kapott rajta egy már hiányos törölközőtartó mellett egy szintén kacatmentésből származó fa sótartó is. 

Ez az régi bútordarab egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő állapotban, amikor rátaláltunk, és szinte kiabált valamilyen megoldásért jobb sorsát illetően. A teteje és a fiók is elrepedt, az eredeti, többrétegű festés lepattogott, néhol ütődésnyomok voltak rajta - de ezektől eltekintve masszív darabnak tűnt, így belefogtunk a kivitelezésbe.

Miután letakarítottam, első lépésként az előre megtervezett helyre bevágtuk a mosogatót jelképező fém müzlistál helyét gondolva arra, hogy még most, az elején derüljön ki, ha a repedt ülőfelület ezt nem bírja ki. Kibírta! Úgyhogy következhetett a ragasztás és a tapaszolás. Mivel ez utóbbiból a tetejére több réteg is kellett, egyet fel is vittem közvetlenül a faragasztó után, és ezután rögzítettem, hogy ezzel is rövidítsem a száradási időket. Addig foglalkozhattam az alsó szegmenssel. Mivel ott csak apróbb hibák voltak, egészen hamar színt is kaphatott. Maszkolószalaggal elég lett volna csak akkor kitakarni, amikor a felső, fehér réteget festjük, de nem tudtam, hogyan fed majd a festék, és nem akartam az esetleges foltok eltüntetésével foglalkozni

A tapaszolás és csiszolás váltogatott műveletei között nem töltöttem tétlenül az időt, addig lefestettem a sótartót, az akasztót, felszereltem az új fogantyút a fiókra, és még egy másik kisszéket is lefestettem, ha már előkerült a kedvenc zöld festékem, ami a gyerekszoba egyik meghatározó színe. Lefújtam akrilfesték spray-vel a feketének szánt elemeket, a vezérlőgombokat, és a cd-toronyból kölcsönzött műanyag alátétet. Lehet, hogy magát az írható lemezt is használhatjátok erre a célra, pláne, ha használt, összekarcolt darabról van szó, de az azonos méretű műanyag karika kézenfekvő megoldásnak tűnt, főleg, hogy az végképp nem jó semmi másra.

A csiszolás végeztével és a lábak száradása után maszkolószalaggal leragasztottam az elválasztóvonalat, majd fehérre festettem a felső részt. Mivel az alapszín és a tapaszolt felület is világos, csak két rétegre volt szükség. Így már egészen hasonlított a lelki szemeim előtt látott képre.

Miután a fiók belső sarkait akrillal tömítettem, nem maradt más hátra, mint a szerelvényezés. A mosogatótálcát egyelőre nem ragasztottam be, meglátjuk, érdekes-e, ha lehet hozni-vinni, pakolgatni, ez a művelet bármikor pótolható. Helyére került a csaptelep, ami lehetne kicsit karcsúbb formatervezésű, de mivel fő szempont volt a vásárlás elkerülése, és ilyen volt itthon, ez lett a befutó. Felragasztottam a főzőlapokat, felcsavaroztam a kezelőgombokat, a fedeles tartót, és az akasztókkal kiegészített rudat. Erre került a projekt egyetlen frissen vásárolt eleme, a habverő! Ebben a színváltozatban nem lehetett otthagyni a boltban, és ha véget ér a babakonyhás korszak, én is szívesen használom majd! 

A munkálatokkal éppen időben végeztünk, hogy a karácsonyfa alá kerüljön a mi álom-babakonyhánk, ami minden hibájával együtt is sokkal kedvesebb a szívünknek, mintha készen vásároltuk volna. A legnagyobb örömünk pedig az, hogy nem telik el olyan nap, amikor a kislányunk ne játszana vele. És nemcsak ő, hanem a nálunk megforduló gyerekek bármelyike, még a kishúgát szórakoztató, elképzelt kávét főző nyolc éves fiúcska is!

(Fotók: Színes Ötletek)

A fa készletek mellé sok apróság került a "nagy" konyhából, sok mindent pedig magunk készítettünk vagy a hazai készítők csodás munkáiból rendeltünk. Korábbi cikkeink alapján filcből készült pizzát, vagy fánkokat is süthettek hozzá. Cserélgetjük is őket, hogy ne legyen unalmas a játék! 

Szóval, ahogy ma is kiderült, nem muszáj ragaszkodnotok a vásárláshoz, sok mindent elkészíthettek magatok is a legegyszerűbb alapanyagokból, akár a gyerekekkel együtt. Ha tetszett ez a bejegyzés, lehet, hogy érdekel egy korábbi cikkünk is, amiben olyan tippeket gyűjtöttünk össze, amik segíthetnek egy fenntarthatóbb gyermekszoba kialakításában.

Ha tetszett a bejegyzés, tartsatok velünk itt, Facebookon, és Instagramon, hogy a következőről se maradjatok le!