Az évet egy öreg hokedli megújulásának történetével indítottuk, ami sokatok kedvence lett. Nekünk nemkülönben. A felújítás egyszerű, bárki által elvégezhető műveletekből állt, a több mint hatvanéves bútordarab pedig ahelyett, hogy egy hulladékgyűjtő konténerében várna sorsára, immár egy gyerekszobában éli új életét. DIY játékkészítő sorozatunkban később is találkozhattok majd hasonló projektekkel, de olyan tippekkel is, melyekkel abban segítünk, hogy akár percek alatt hozzatok létre valami új játékot, amiket a kicsik még évek múltán is elővesznek.
Bizonyára ti is ismeritek az érzést, amikor egy-egy tevékenyság mentén elindul a lavina, mi legalábbis nagyon sokszor tapasztaljuk. Saját készítésű játékaink esetében is egymást követik a különböző kiegészítők, amikkel teljessé tehetjük az élményt, vagy épp új funkciót adunk egy már elkészített eszköznek. Legutóbb az autórajongóknak kedveztünk különféle, többnyire újrahasznosított alapanyagokból készült pályákkal - ezt a cikket ITT találjátok -, ma pedig ismét a konyha felé vesszük az irányt, hogy a filcfánkok után egy másik nagy kedvenchez, a pizzához adjunk ötleteket, amiket némi fantáziával a saját ízlésetek szerint alakíthattok.
Az alapot sokféleképpen összeállíthatjátok, akár egy- vagy többrétegű, sík vagy plasztikus peremű változatban készítitek el. Idő és lelkesedés függvényében dönthettek arról is, hogy szeletelhető legyen-e a pizzátok, vagy egyben is tökéletes lesz, úgyis a feltétek pakolgatása kapja majd a figyelmet. A miénk egy 28 centiméteres, „paradicsomos alapon sajtos”, szeletelhető alap lett, ráadásul alulra és felülre is tépőzárakat varrtam, hogy a játék végén könnyebben összepakolhassuk a készletet. Ez abszolút kihagyható lépés, főleg, ha kézzel öltitek végig az egészet, mert a filc egyébként egészen jól tapad anélkül is.
A peremhez a szélétől nagyjából két centiméterre géppel körbevarrtam, majd a pizzaszeletek szegését követően kézzel öltöttem végig, folyamatosan, apránként adagolva a tömőanyagot, ahogy a képen láthatjátok. Hogy alulra miért varrtam tépőzárat? Kitalálhatjátok: az egész alap így rögzíthető a tányérra, tehát pizzánk a szeletelés előtt sem pereg szét.A paradicsomok elkészítésénél a már említett fánkoknál bevezetett ötletet alkalmaztam: arra gondoltam, hogy amennyit csak lehet, elhasználok a végtelennek tűnnő gyöngykészletemből, ezért a magokat ezekből varrtam fel. Ezt a lépést akár el is hagyhatjátok, ha két színből készítitek el őket, nélkülök is látványos lesz a végeredmény.
A feltéteket illetően a lehetőségek tárháza majdhogynem végtelen, a család megszokott étrendje, és persze a rendelkezésre álló alapanyagok függvényében készíthettek vegán, vega, halas, négysajtos, vagy bármilyen húsos változatot is. Én a meglévő kisebb darab filcek, és a munka közben leeső anyagok által kínált lehetőségekből dolgoztam, így készült még gomba, rukkola, szalámi, és paprika - de egyáltalán nem kizárt, hogy folytatom a sort, mert ezek szendvicsalapanyagként is kiválóak. Ahogy egyre jobban belemerülünk a szerepjátékok világába, úgy lehet a játék is egyre változatosabb.
A paprika az egyetlen, ami nem tépőzárazható fel, de mivel mindössze néhány csík maradt a kétféle zöld anyagból, kár lett volna kihagyni, annyira egyszerűen elkészíthető!
A játék, mióta elkészült, napi használatban van; csak egy pici szabadidő, és pár száz forint értékű filcanyag kellett hozzá. Ti megkóstolnátok?
Ha igen, itt egy hasznos tipp a végére: amikor a kis konyhaséf megkínál vele titeket, fordítsátok oldalra a fejeteket, és a szátok vonalán toljátok a fületek mögé a pizzaszeletet, jóízű evést imitálva - garantáltan nagy lesz az öröm, hogy ennyire ízlett, és a repetában is biztosak lehettek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.