A legutóbbi posztom megírása után akaratlanul is Audrey oldalán kötöttem ki újra és újra. Biztosan ti is vagytok így néha, egyszerűen nem tudtam betelni azzal a csodálatos medállal . Nem sokkal később már a gyöngyeim között válogattam, találok-e színben passzoló darabokat megfelelő mennyiségben.
Múlt héten volt egy kreatív vásár Bécsben , és két kreatív boltos barátnőm ki is ruccant, alkotni, nézelődni vágytak. Az ő képeikből válogattam...
Amikor fejemet adtam a gyöngyszövésre, vettem egy gyöngyszövő keretet. Talán ismered, azt a képkeret fazont. A harmadik karkötőnél döntöttem úgy, hogy vagy nem érdekel tovább ez a műfaj, vagy kellene valami más, használhatóbb keret. Egyszerűen minden, orvosi lexikonokban fellehető baj kerülgetett attól, hogy ott lifeg a levegőben, az amivel dolgozom, hogy szinte minden sort meg kell ismételnem, mert vagy oda, vagy visszafelé biztos kimaradt – jó esetben – egy ...
A gyöngyfűzés ezen fázisát élvezem a legjobban, már minden összeállt, elkészült az ékszer, harmonizálnak a színek, ragyog minden gyöngyszem, felszereltem a kapcsot is... Valami mégis hiányzik. Ismerős? Ilyenkor veszem elő a kincseszsákomat (telis-tele fém díszekkel, apró csecsebecsékkel, egy-egy szem megmaradt gyönggyel) és kezdetét veszi az ékszer felékszerezése...
Szívek minden mennyiségben
Ma leesett az első hó. Jobbnak láttam bentről csodálni az eseményt, tekintve, hogy a hóesés elég markáns széllel párosult. Az ablak mellé telepedtem le, innen jól láttam a gyöngyöket és a havazást is. Azt a célt tűztem ki mára, hogy kezdjek valamit ezzel a két szem csokibarna körbegyöngyözött golyóval.
Dupla öröm a mai bejegyzésem megírása. Egyrészt, mert az ősz ihlette, és az ősz a kedvenc évszakom, másrészt, pedig mert ékszert tartogatok mai témámnak, és a gyöngyfűzés a szívem csücske.