Péntekre ígértem, hogy megmutatom, mit készítettem anyunak, de szombat lett belőle. Úgy terveztem rögtön a helyszínen fotózok hozzá (anyu előszobájában), de egy hatalmas jégeső miatt úszott minden (szó szerint). A vízmeregetés, takarítás, száradás után ezért jól megkésve itthon készültek a képek az ideiglenesen kinevezett előszobában.
Csak a szokásos történt enyhén ruhátlan lányaimmal is, lelkesen pingáltam őket, szépek lettek s karcsúak, kaptak egy rakás virágot is, aztán kiderült, sehova se illenek a lakásban. Ezért eltettem őket (...majd egyszer), aztán nemsokára elfelejtettem, majd nem olyan régen véletlenül előkerültek...
Rengeteg hálával tartozom Ákosnak , blogom megalkotójának, hogy pont olyan lett (és még olyanabb), amilyet elképzeltünk. Amikor említette, hogy ő tulajdonképpen szereti "az ilyen kézzel készített dolgokat", és hogy nem csinálnék-e neki egy névjegytartót, rögtön agyalni kezdtem...
Jövendőbeli gardróbom jelentős részét fogják elfoglalni a táskáim. Többen vannak, mint a cipőim, még akkor is, ha az utóbbiakat nem párban, hanem darabra számolom...Táskamánia a köbön, ez van. És akkor még itt vannak ezek a pompás kis antik darabok, hova lennék nélkülük?
.jpg)
Jó lenne egy saját gardrób, egy kis szoba, telepolcozva, bevilágítva, tükrökkel, ahogy kell. Amíg várom, hogy elkészüljön, az oda szánt képeim addig a ruhásszekrényem ajtajának belső felét díszítik.
A harmadik álarcom mintája és színei a klasszikus és elegáns vonalat erősítik.
.jpg)
Idei második álarcom fagyos színekből, flitterekkel, szalagokkal és szalvétatechnikával készült.
.jpg)
Az álarckészítésben az a jó, hogy szinte minden technikát bevethetek, mindenféle kelléket használhatok hozzá, nincs benne semmi kötöttség.
