Csak a szokásos történt enyhén ruhátlan lányaimmal is, lelkesen pingáltam őket, szépek lettek s karcsúak, kaptak egy rakás virágot is, aztán kiderült, sehova se illenek a lakásban. Ezért eltettem őket (...majd egyszer), aztán nemsokára elfelejtettem, majd nem olyan régen véletlenül előkerültek...

Szóval előkerültek, örvendeztem egy sort, nézegettem újra, passzol-e valahova, hisz azóta már kábé kétmilliószor átrendeztük a lakást és több szobafestésen is átestünk. Legutóbb magunk álltunk neki a nappalinak, ennek eredményeképp lett a napsárgának álmodott fal bugyirózsaszín. Ijedtünkben kevertünk mindent mindennel, máig sem tudom hogyan, de végül egy -a bugyirózsaszínhez viszonyítva mindenképpen- kellemes halványsárgás árnyalatot kaptunk. És ez a halványsárga fal viszont szuperül illett a képeimhez, így végre méltó helyükre kerültek.

Anyagok:

képkeret hátlappal (50*70 cm)

akrilfesték (két szín pl. halványsárga és orgonalila)

matricás üvegfesték (én korábbi maradékokat használtam el)

Az is jó ezekben a képekben, hogy nagyon látványosak, ellenben szinte alig kell hozzá beruházni. A ihletet egy régi Rico Design magazinban látott kép adta, két napja keresem, hátha előkerül az is. Mindkettő ugyanúgy készült, csupán a színek felcserélésével lettek különbözőek. Akrilfestékkel befestettem a kereteket, majd a lányok sziluettjét a hátlapra. Száradás után matricás üvegfestékkel festettem fel a növényi mintákat, kontúrokat. Egy kicsit folkos hangulata lett, de azért a virágok az életben nem ennyire szegedi pirospaprika árnyalatúak, mint a fotón.

 A szobafestést viszont azóta szakemberre bízzuk...