Színes Ötletek

Aki kisgyereket nevel, gyakran kalandozik különféle játékokkal kapcsolatos oldalakon, közösségi felületeken, csoportokban. Már csak azért is, mert minden ötlet és információ jól jön, főleg, ha – akár egy születésnap, akár az ünnepek közeledtével – tudatosan szeretnénk kiválasztani egy ajándékot, ami adott esetben hosszú éveken át gyermekünk társa lehet, ami túlmutat az áruházak polcairól bármikor leemelhető tömegcikkeken, vagy épp hazai alkotókat támogathatunk a vásárlással. A Lililand varázslatos mackó- és más állatfiguráira is egy ilyen csoportban találtunk rá, és annyira megtetszett a Havasné Borszék Lilian által készített játékok kedves ötletessége, és persze a sokrétű anyagismeretről, szenvedélyes kézművességről árulkodó kidolgozás, hogy elhatároztuk, egy interjú formájában utánajárunk ennek a mesevilágnak. Fogadjátok szeretettel a beszélgetést, ami pont olyan jó hangulatú és szerteágazó volt, mint amilyenre a mindenféle ruhába öltöztethető, számtalan élethelyzetbe belehelyezhető, egyéni igényekre szabható állatcsaládokról készült fényképek alapján számítottunk.

Hogyan kezdődött a Lililand története?

A Lililand hivatalosan tavaly év végén indult, azóta készítek játékokat eladásra is. Az ilyen típusú játékok karácsonykor a legkelendőbbek, de arról épp lecsúsztam, mivel rendbe kellett tennem a vállalkozás hivatalos részét. Ennél viszont sokkal érdekesebb szerintem, hogy csak maga a vállalkozás indult tavaly, mert igazából már 3 éves korom óta foglalkozom kézműveskedéssel.

Ez első alkotásom két kavicsból készült: találtam egy kicsit meg egy nagyot az udvaron, amikbe beleláttam egy ülő kutya figuráját. Megrajzoltam a kutyus fülét meg a lábát, ahogy ül, majd megkértem a nagypapámat, hogy a kisebbik követ ragassza rá a nagyobbikra az lett a farkincája. A kutyust aztán anyukámnak adtam ajándékba. Imádom a kézműveskedést, meg minden más művészetet, nagyon pici korom óta. Gyerekként, a magam kedvére órákon át el tudtam foglalni magam egy gombolyag fonallal, vagy bőrdarabkákkal, amiket kaptam vagy találtam itt-ott. Szerencsére a családom is rám hagyta, hogy játsszak egy-egy ilyen kupac közepén.  A választott pályám azért nem ez lett végül, mert mindig inkább a stilizált dolgok vonzottak, a realisztikus rajzolás nem állt hozzám közel. A gyerekeimnek nagyon sokféle játékot készítettem az évek során, aztán lett két kicsi unokám, azóta nekik is, és egyszer csak úgy gondoltam, hadd örüljenek ezeknek mások gyerekei is, ha szeretnének hasonlókkal játszani.

Így indult a történet. Van benne néhány különleges ötlet, arra törekszem, hogy ne másokat utánozzak, ehelyett inkább sajátos dolgokat építsek bele a Lililand-figurákba. Az a tapasztalatom, hogy azoknak, akik tőlem szeretnének vásárolni, elsőként az állatfigurák tetszenek meg: a mackók, a nyuszik, a cicák. De pár hete készítettem kutyust és egérkét is. Ami fontos, hogy ezekből a kis figurákból rengeteg változat készülhet, akár komplett családok, ahol van bölcsődés, csecsemő, óvodás, iskolás, felnőtt; olyan méretben, ami babaházakba is való, vagy annál nagyobb változatban. Ráadásul szinte minden egyéni igényekre szabható: sokszor kapok olyan kérést, hogy valaki a saját családját, anyát, apát, a gyerekeket szeretné megrendelni állatfiguraként, mondjuk mackóváltozatban. Természetesen ez is lehetséges, és úgy látom, egyre többen fedezik fel és szeretik meg ezt a kis fantáziavilágot.

A márkanév egyébként azért lett Lililand, mert az Etsy miatt fontos volt, hogy a név legyen érthető angolul is. Így esett a választás keresztnevem és az angol la-la-land kifejezés kombinációjára. A la-la-land egyfajta álomvilág, ahol a lehetetlen dolgok is megtörténhetnek, volt egy ilyen című film is pár éve.*

(*Magyar változatban: Kaliforniai álom, rendezte Damien Chazelle, a főszereplők Emma Stone és Ryan Gosling voltak. – a szerk.)

Mit ad neked a játékkészítés, az, hogy ilyen egyedi, ötletes figurákon dolgozol?

Főleg a családom biztatására kezdtem el foglalkozni ezzel, a környezetbarát esküvői dekorációk készítése mellett. Tehát a fő megélhetési forrásunk is egy kézműves tevékenység, azt egészítik ki a figurák. Azt gondolom, mindenkinél más a prioritás, hiszen az egész élet abból áll, hogy választunk. Van, aki szeret pénzt keresni, mások utazni szeretnek, újabb országokat, tájakat megismerni. Nekem nagyon fontos, hogy a mindennapjaimban azt csináljam, amit szeretek. Kézműveskedni nagyon szeretek, játékfigurákat készíteni meg nagyon-nagyon-nagyon szeretek, még jobban is, mint a kreppapírvirágokon dolgozni, ugyanis rettentően sokoldalú folyamat. Eleve régi, nagy szerelmem a játék- meg a babakészítés.

Külső biztatásra kezdtem el, bár nem egy könnyű út az, hogy csináld magad, legyél a saját magad főnöke, vállalkozz, szedd össze a megfelelő társakat, motiváld saját magad nap min nap. Egy csomó mindent meg kellett tanulnom hozzá. Nemrég töltöttem be a hatvanat, szóval nekem már nem annyira szuperkönnyű egy olyan feladat, hogy hogyan kezeljem a Facebookot, de szerencsére a lányom fotós, a vejem videókészítéssel foglalkozik, tőlük kaptam sok hasznos tanácsot, hogyan fotózzak, hogyan kell összevágni a közösségi felületekre szánt videókat. De a lényeg, hogy amit szeretek, azzal foglalkozzak. Nem akarom olyasmivel tölteni a napjaim, hogy szenvedek egy munkakörtől, amiben csak félig van ott a szívem, vagy egyáltalán nem mozgat meg bennem semmit.

Az is fontos, hogy szüleinkhez viszonyítva a mi korosztályunknak tíz évvel tovább kell dolgoznia, és nem mindegy, hogy ezt az időt mivel töltöm. Ráadásul szeretnék jó nagymama is lenni, így ha mindkettő egyszerre teljesül, az a legjobb. A lányom és a vejem munkája miatt sokszor van szükség arra, hogy vigyázzunk a gyerekekre hétvégén, ami számunkra öröm, megtiszteltetés és ragyogás. Sok szempontból fel is tölt ötletekkel minden idő, amit a két kis tündérkével töltünk.

A gyerekek fejlődésének fontos részét képezik a szerepjátékok, és a portfóliódat elnézve az általad készített figurák erre tökéletesen alkalmasak is. 

Dolgoztam óvodában, vezettem ovis zenecsoportot is, és hát a gyerekeim mellett, ahogy szóba került, van két kisunokám is, az ilyen téren szerzett tapasztalat eleve adott volt. Az unokáimnak először mindenféle egyszerű játékokat készítettem, babalabdákat, és hasonlókat, majd végül kaptak egy macicsaládot. Most 6 és 8 évesek, ahogy az előbb szóba került, sokat vannak velünk, és mai napig teljesen bele tudnak mélyülni a játékba velük, akár egyedül, akár ketten. Nekik mondjuk szerencséjük is, hogy minden mintadarab itt van nálunk, így nekik úgymond a teljes választék rendelkezésükre áll, a kis bútorokkal, kiegészítőkkel együtt, amik nagyon fontos kellékek, hiszen ettől lesznek ennyire jól variálhatók, sokféleképpen használhatók az állatcsaládok.

Mesélnél bővebben az általad készített játékokról?

A figuráknak két változata van, a nagyobbak közül a legnagyobbik 22 centiméteres, ez a felnőtt apuka és anyuka, a családtagok egyre kisebbek, az ovis 11 centis, a bölcsis 9. És vannak a picurkák, ott a felnőttek 11 centiméter magasak, és így tovább, abból 5 méret van. Többször kaptam már visszajelzést szintén textil alapú játékokat készítő kézműves kollégáktól, hogy ők is tudják, ez a legnehezebb, ilyen picit csinálni, nagyon aprólékos munka. Az ötlet a lányomtól jött, aki egyszer azt mondta, milyen jó lenne egy ilyen babaház-kompatibilis sorozat, akik beférnek az akár házilag készült, akár készen kapható babaházakba is.

Viszont nem ez az egyetlen különlegessége a figuráknak, hiszen rengeteg olyasmit is tudnak, amit egy sima plüssfigura nem. Elmondod, mik ezek?

Ahogy a képeken is látszik, a talpukban és a mancsukban is mágnes van. A testrészek külön-külön vannak kitömve, és úgy vannak összerakva, mint régen a Teddy-mackók; gombok vagy gyöngyök segítségével csatlakoznak a kezek és a lábak. Ezáltal mozognak a végtagok, tehát a figurák meg tudnak állni sík felületen maguktól is, de ha rátesszük őket egy hűtőszekrény tetejére, vagy szimplán egy befőttes üveg tetejére, vagy bármilyen fémes felületre, akkor le is tudnak például hajolni, és voltaképp bármilyen testtartást felvehetnek.

A célom az volt, hogy – nagybetűvel - JÁTSZANI lehessen velük! A ruhájuk levehető, tehát például nem rájuk varrom a szoknyát, mert az ugyan nagyon cuki és csilivili, de szűkíti a lehetőségeket, hiszen így a mackó nem tud átöltözni, és elég furcsa lenne, ha ruhában menne fürdeni. A ruhák tehát fel- és levehetők, a figurák keze-lába mozgatható, támasztás nélkül tudnak ülni, állni, és a végtagjaikban lévő mágnesek segítségével meg is tudnak fogni dolgokat – erre a célra külön készítek kiegészítőket, eszközöket: kis kanalat, bögrét, labdát, építőkockát, bármit, amit oda lehet adni a kezükbe. De a nagyobb állatcsaládnál a legkisebbnek például a szájába is építek mágnest, így be tudja kapni a cumit, szóval mindig van valami új fejlesztés.

A kis bútorok egyfajta raffiafonással készülnek. Büszkén mondhatom, hogy ez a technikát én találtam ki. Mindig nagyon érdekelt ez a terület, a vesszőfonás alapjait megtanultam annak idején egy tanfolyamon, és aztán elkezdtem kísérletezni. Legalább 5-6 év kellett hozzá, de kidolgoztam a saját technikámat, aminek segítségével bármit el tudok készíteni, a szögletes doboztól a nyitható tetejű kosárkán, a ringatható bölcsőn át a mozgatható hintáig, virágtartóig. A fonáshoz különböző vastagságú drótokat használok, amikből meghajlítom a formát, mintha szőnénk, vagy fonnánk valamit felvetőszálakkal, aztán ezeket összeragasztom erős ragasztószalaggal. Ez elsőre talán furán hangzik, de ez adja a vázat, amire utána kerül egy raffiaréteg, és utána már ez adja és tartja a formát, nem a cellux. Az evőeszközök süthető gyurmából készülnek, ezeknek a nyelében van egy kis darab drót, ami nem látszik kívülről, így tudják megfogni a mancsukkal. Nagyon könnyű figuráknál az a technika is működik, hogy az akrilfesték rétege alatt úgynevezett mágnesfestéket használok.

Szóval ötletből és inspirációból nincs hiány soha, mindig van valami új, amit kitalálok, így fejlődik a Lililand figura- és eszköztára napról napra. Meg hát készítés közben én is ugyanúgy játszom ezekkel, mint a gyerekek. Akkor szoktam mondani, hogy „elmentem Lililandbe”, és ilyenkor nagyon jól el is vagyok ebben a világban. 

Viszont azért ezekhez a dolgokhoz többek között sokoldalú anyagismeret is szükséges. Ezt hol sikerült megszerezned?

Nagyon fontos hozzá, és elsősorban a gyakorlatból, a tapasztalatokból jön, sokszor munka közben. Nyilván minden ember a saját területén okos meg ügyes, hiszen azt ismeri a legjobban. A húgom egyébként közgazdász, ketten vagyunk testvérek, nekik négy lányuk van, nekem egy fiam, egy lányom. Mindannyian hasonló korúak, már felnőttek, de amikor kicsik voltak, nyaranta sokszor jöttek hozzánk ilyen 2-3 hetekre, én meg mindig sok alapanyagot és eszközt tartottam otthon mindig is, meg volt hely egy ilyen kis műhelyszerűségre. Jöttek a lányok, meg az én két gyerekem, és nekik szabad volt minden alapanyaghoz hozzányúlkálni, ha meg valamit – eleinte - nem tudtak, ahhoz kaptak segítséget, így ők is megtanulták a fonást, meg más egyéb technikákat is. Aztán később is jöttek, amikor már nagyobbak voltak, de akkor már nem kellett segítség, csak fogták az alapanyagokat, készítettek mindenfélét, aztán karácsonykor derült ki, hogy kinek milyen ajándékon dolgoztak nyáron. A húgom mindig nagyon hálás volt, hogy a gyerekek megtanulták ezeket a dolgokat nálunk.

 A mi kislányunk óvodás, és szerintem minden szülő ismeri az érzést, mennyire megnyugtató néha az ő világukban létezni, az ő szemükkel látni a világot. Neked van hasonló "mesesziget" érzésed, amikor a saját figuráidon dolgozol?

Néha jó elmenni egy olyan világba – és számomra a Lililand ilyen – ahol senki nem bántja a másikat, ahol szeretet és béke van. Szokták mondani, hogy az alkotás meditáció is, és hát minden az, amibe belemerülsz. Nekem kétféle meditációban van részem, amikor a figurákat készítem: egyrészt, amikor alkotok, teljes szívemet beleadva, másrészt van a munkának egy monoton része, amikor olyan fázis jön, hogy mondjuk ki kell fordítanom húsz darab kezecskét, ez meg kicsit olyan az ismétlődés miatt, mintha egy mantrát elmondanék legalább ugyanennyiszer. Szóval igen, én ilyenkor elmegyek „Liliföldre”, ha úgy tetszik. Remélem, hogy a gyerekek, amikor játszanak a figurákkal, szintén felfedezik maguknak ezt a világot, és jól érzik magukat benne.

Egy ilyen kézzel készült figura nagyon távol van a manapság jellemző gyorsfogyasztástól. Mennyire célod, hogy akár több generáció is használja a játékaidat?

Amennyire tőlem telik, a lehető legjobb minőségű és leginkább tartós figurákra törekszem. Elviekben moshatók is, bár a túl sok mosás azért érthető módon nem tesz nekik jót, főleg a fonálból készült babahajaknak. A fonott tárgyak és kiegészítők szintén tartósak, szóval, ha valaki vigyáz rájuk, akár hosszú évek múlva is lehet majd játszani velük. Volt már olyan vásárlói visszajelzésem, ami szerint még az is lehet, hogy a később érkező gyerekek öröklik majd a macicsaládot. És az a tapasztalatom, hogy sokan annyira megszeretik őket, hogy sokkal később növik ki a figurákat, mint ahogy ezt gondolnánk.

Mivel rengetegféleképpen mozgathatók, öltöztethetők, a kiegészítőkkel sokféle szituációba helyezhetők, sőt, elvileg, ha a mai, videón nevelkedő világra gondolunk, stop-motion animációkhoz is használhatók. De van olyan széria is, akik segítségével üzenhet is egymásnak a család, akár figurákra és családtagokra lebontva, mondjuk úgy, hogy az anyamackó tartja a konyhaasztalon a táblát, hogy „Vacsora a hűtőben”, vagy a kismackó üzen, hogy „Kitakarítottam a szobámban!”, esetleg „Edzésre mentem”. Ezekkel a kedves, mókás üzenetekkel is játszhatunk gyerekként és felnőttként egyaránt. Szóval a Lililand-figurák rengetegféleképpen használhatók, nehéz megunni őket.

Mi volt az eddigi leglelkesítőbb visszajelzés a játékfigurák, vagy akár a Lililand márka kapcsán?

Nagy örömre azt mondhatom, mindenki nagyon meg volt elégedve eddig. Ez lehet, hogy azon is múlik, hogy mindig küldök fotót előre a figurákról, hogy akihez majd érkezik, biztos lehessen abban, hogy ilyennek szerette volna. Emiatt van egy közvetlen kapcsolat és egyfajta bizalmi viszony is azokkal, akik rendelnek tőlem. De hogy egy példát mondjak, kaptam olyan nagyon kedves visszajelzést egy anyukától, aki a kislányának szánta a macikat ajándékba, hogy „Én is imádtam öltöztetni őket!” Rendelt még hozzájuk két váltás ruhát, hogy lehessen válogatni majd közülük később, és ő is teljesen belemerült a játékba, még mielőtt becsomagolta és átadta volna az ünnepeltnek. Ugyan nagyon sok kézműves vásáron nem voltam, meg nem is igazán az az én terepem, de amikor igen, és jöttek a gyerekek kipróbálni, játszani, akkor sok szülő arcán láttam a kérdést, hogy „Felnőttként szabad ezeket kipróbálni?” És hát persze, hogy szabad - sokan aztán így is tettek.

Mik az aktualitások mostanában, van-e új kollekció, hol és mikor lehet veled akár személyesen, akár online találkozni?

Most lesz egy új változat a figurákból. A My Little Sweetheart /Az én drága kis kedvencem/ sorozat lényege az, hogy sokféleképpen lehessen velük játszani: ha egy kislány babázni szeretne vele, akkor kaphat cumit, bölcsőt, cumisüveget. De ha azt akarja játszani, hogy iskolába megy, akkor van hozzá iskolatáska, ceruza, meg minden ilyen tematikus kiegészítő. És persze ezek mellett is gondolkodom folyamatosan azon, milyen újdonságokat lehetne még kitalálni.

Általában, ha van egy ötletem, az nem biztos, hogy azonnal meg tud valósulni, hiszen van más elfoglaltság is bőven. De a karácsonyra gondolván hamarosan érkezik majd az újonnan rendelhető Karácsonyi Manó is, aki az adventi időszakban meglátogatja a gyereket, és mindenféle csalafintaságokat és varázslatokat eszel ki – az ötlet pont onnan jött, hogy a szinte bárhogyan mozgatható figuráim erre is alkalmasak lehetnek. Mire az interjú megjelenik, már valószínűleg kapható is lesz. Szóval aki szeretne bármilyen játékfigurát, kicsit-nagyot, nyuszit, mackót, vagy személyre szabott medvecsaládot, az keressen meg a Lililand Facebook-oldalán! Nagyon sokféle figura van, nem igazán tudok raktárkészletre dolgozni, de lesznek és vannak még különleges ötletek az ünnepekre, és – bár gyakran szoktam kisebb ajándékokat küldeni a vásárlóknak egy-egy edényke vagy kiegészítő formájában - most is tervezek ilyesmit azoknak, akik legalább 3-4 figurát rendelnek majd, de hogy ez pontosan mi lesz, az legyen meglepetés!

Hol vegye fel veled a kapcsolatot, aki szívesen megkapná mondjuk a saját családjának medveváltozatát?

Leginkább a Facebook-oldalamon. Ha valakinek bármi megtetszik, nyugodtan keressen az oldalnak küldött üzenetben, kommentben! Általában nagyon gyorsan felveszem az érdeklődővel a kapcsolatot, és meg tudjuk beszélni, hogy mire kíváncsi, mit szeretne, mik az igények, mik a feltételek.

További információk a Lililand online felületein! Ha szívesen olvasnál ehhez hasonló beszélgetéseket a legváltozatosabb témakörökben, ide kattintva megtalálod korábbi interjúinkat!