Színes Ötletek

Interjú B. Szilágyi Edittel, a Varázs Padlás alapítójával kézművességről, népmesékről, velünk élő ősi titkokról 

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére, 2005 óta szeptember 30-án tartjuk a népmese napját. A jeles alkalomból kicsik és nagyok, úgy otthon, mint az óvodákban, iskolákban, könyvtárakban, múzeumokban, és számos, az ünnephez kapcsolódó eseményen megkülönböztetett figyelemmel fordulnak a népmesék varázslatos világa felé. Úgy gondoltuk, ez a nap a legmegfelelőbb, hogy közzétegyük B. Szilágyi Edittel, a Varázs Padlás megálmodójával készített interjúnkat. Ami, ha úgy tetszik, egyfajta köszönetnyilvánítás is részünkről, amiért alkotásaival, meséket feldolgozó videóival, korosztályos ajánlóival, a néphagyományoktól az organikus szemléletű gyermeknevelésig számos témához kapcsolódó tudásmegosztó bejegyzéseivel sok-sok kisgyermekes család számára nyit kaput egy csodás birodalom, a népmesék, a népi bölcsességek, illetve a nemezelés és általában a kézműves technikák felé. Ha szeretnétek megismerni őt, és a Varázs Padlás mesevilágát, olvassatok tovább! Nagyinterjú a folytatásban.

Mesélj egy kicsit magadról! Hogyan foglalnád össze pár mondatban, mivel foglalkozol?

Röviden: a második gyermekkoromat élem. Kicsit bővebben: a bennem élő gyerek kíváncsiságával és lelkesedésével simogatom, gyúrom egybe a birkagyapjút a népmesék és legendák pókhálószálaival, a saját fantáziavilágomban is megmerítkezve. „Felnőttre” fordítva kézműves nemezkészítő vagyok, ősi, forró vizes-szappanos nemezelési technikával készítek tárgyakat síkban és térben, összevarrás nélkül, egybenemezelve.

Óvodapedagógusként végeztem és dolgoztam hosszú éveken keresztül, majd miután elhagytam a pályát, nyitottam egy játszóházat, ahol a társaimmal babáktól a felnőttekig minden korosztály számára művészeti - kézműves, zenés, mesedramatikus – foglalkozásokat tartottunk, táborokat a magyar népi kultúra tiszta forrásából merítve. Időközben népi kézműves nemezkészítő szakmát szereztem Nádudvaron, neves mesterek keze alatt. Miután a Covid miatt be kellett zárnom a játszóházat, és felocsúdtam kilátástalannak tűnő helyzetemből, elindultam egy addig járatlan úton. A házunk tetőterében életre keltettem a Varázs Padlást, azaz kialakítottam egy hangulatos, színes-illatos kis kézműves műhelyt, ahol nemezholmik készítésébe fogtam.

Mivel mindig is gyerekek között dolgoztam, mozogtam, és lélekben én magam is örök gyerek vagyok, egyértelmű volt, hogy a nemezeimet is elsősorban gyerekeknek, kisgyerekes családoknak, gyerekekkel foglalkozó intézményeknek készítsem. Afféle mesélő nemezek ezek. Korábban bábokat és jelmezeket is készítettem, manapság leginkább meseszőnyegeket és fantáziamozgató mesejátszó-szerepjátszó birodalmakat.

Hogyan kerültél kapcsolatba a nemezeléssel, miért ezt a technikát választottad? Mi annak a színpompás tűzmadárnak a története, amit a bemutatkozódban említesz?

Évekkel ezelőtt egy kézműves vásáron láttam először nemezt, de akkor még nem is tudtam, miféle anyag az. Egy narancsos-vöröses színű óriási madár függeszkedett az egyik sátor tetejéről. Rabul ejtett a különleges, összemosott színe, a kacskaringós formája, és miután megsimogattam, a tapintása is. Textilszerű, puha, de mégis masszív anyaga volt, és ami nagyon meglepett: sehol sem láttam varrást rajta. Mégis miféle anyagból és hogyan készülhetett ez a varázslatos madár?! Megtudtam, hogy birkagyapjúból, nemezeléssel. Ez a szó akkor mélyen be is ült a tudatomba. Jó néhány évvel később óvodásokat vittem Püspökladányból Nádudvarra műhelylátogatásra a Népi Kézműves Szakközépiskolába. Bejártuk a fazekas, fafaragó, kosárfonó, bőrös és szövőműhelyeket, végül beléptünk a nemezes műhelybe! Az egész iskolának különleges, varázslatos hangulata van, de a nemezes műhely maga volt a csoda! A plafonról színes-mintás nemezlabdák és különleges formájú nemezsüvegek lógtak, a falakat csigavonalas mintájú színes nemeztakarók borították.

Amikor később, már játszóházvezetőként lehetőségem nyílt felnőttképzés keretében szakmát tanulni ebben az iskolában, nem is volt kérdés, hogy a nemezelést választom, hogy végre kifürkészhessem a titkot, hogyan készülhet textil szövés nélkül, hogyan alakítható térbeli tárggyá varrás nélkül, és hogyan születnek azok a csodás színátmenetek és kacskaringós mintázatok.

Nyilván mesterségszintű tudást lehetetlen néhány mondatban összefoglalni, de egy elsődlegesen kézműves technikákra és hobbitevékenységekre fókuszáló oldal olvasóinak bizonyára érdekes lehet, mit tartasz a legfontosabbnak a nemezeléssel kapcsolatban, akár magát az anyagot, a technikát, vagy az ősi gyökereit tekintve?

Alapvetően nem igazán szerettem a gyapjút. Az a képzet élt bennem, ami szerintem sokakban, hogy a gyapjúból készült ruha szúrós, durva és birkaszagú, és hogy más nem is készülhet belőle kötött kardigánon kívül. Aztán jött ugye a tűzmadár, majd a nádudvari iskola, és vele a felismerés, hogy a gyapjú és a nemez egy csodálatosan sokrétű, varázslatos anyag. Rendkívül változatos, millió fajta holmi készíthető ezzel a technikával síkban és térben egyaránt, egy fülbevaló nemezbogyójától a jurták falát beborító nemeztakaróig. Készülhet belőle masszív szőnyeg vagy strapabíró bakancs, de pihe-puha babatakaró, vagy lenge-finom, nyakba simuló sál is, ami egyáltalán nem szúr, hanem nagyon kellemes, természetes viselet. Ötvözhető számos anyaggal, például bőrrel, fával, fémmel, selyemmel, más textilekkel. Lehet natúr vagy színpompás, lehet letisztult, minimalista dizájn, vagy gazdagon mintázott, hímzéssel, rátéttel, domborítással díszített tárgy is. Lehet ősi, szakrális szimbólumokat, motívumokat megjelenítő holmi, de egyre nagyobb divat a modern stílusú nemezruha, táska, lakásdekoráció és egyéb kiegészítő is.

A szappanos-vizes nemezelés - ahogyan az én alkotásaim is születnek - belső-ázsiai gyökerű mesterség, több ezer éves múltra tekint vissza, ősibb, mint a szövés. Ázsia egyes vidékein, például Mongóliában ma is élő néphagyomány. A nomád, nagyállattartó népek fedezték fel és tökéletesítették a nemezelés technikáját, majd adták át a tudást a következő generációnak. Hagyományosan leginkább asszonyok nemezeltek, családtagjaik számára. Összegyűltek a rokonságból a lányok, asszonyok, és a legidősebb, legtapasztaltabb asszony irányításával közösen végezték a munkát. Kiváló közösségformáló, a női energiákat egyesítő és anyagba dolgozó alkalmak voltak ezek. Maga a nemezelés mágikus szertartás keretében zajlott, és az elkészült nemezeknek is mágikus erőt tulajdonítottak. A nemez egész életüket végigkísérte, csecsemőiket nemeztakaróba bugyolálták, nászajándékba szimbólumokkal gazdagon mintázott, egyéni és családi sorsokat, életutakat megjelenítő nemeztakarót ajándékoztak, hajlékukat (jurtáikat) nemezzel burkolták, óvó-védő szakrális bábuikat nemezből készítették, és halottaikat is nemeztakaróra fektették.

Én magam leginkább azért szeretek nemezelni, mert ez a technika mindent ötvöz magában, amit az alkotásban gyerekkorom óta szeretek. Szabad teret enged a fantáziának, „rajzolhatok”, amikor lerakom síkban a takarók mintáját, „festhetek”, amikor kitöltöm a kontúrvonalakat színes gyapjúval, és létrehozom a színátmeneteket, illetve “formázhatom” a térbeli tárgyakat, szinte úgy, mintha agyagoznék. Az is csoda és varázslat, és a sokszínű női energia megmutatkozása, ahogy a pókhálószerű, finom gyapjúszálakat először csak leheletfinoman érintve, majd gyengéden simogatva, végül erőteljesen gyúrva egy masszív, eltéphetetlen anyagot teremtünk pusztán a két kezünkkel. A négy őselem, a tűz, a víz, a föld és levegő, a lágyság és a kemény fizikai erő mind ott lakoznak a nemezben.

Szeretem hangoztatni, mert szerintem nagyon fontos, hogy a nemez olyan kivételes természetes anyag, aminek az elkészítéséhez egyetlen élőlénynek sem kell meghalnia. Hisz a gyapjút élő állatról nyírják, az állat nem sérül, nem érez fájdalmat, csak megszabadul a meleg, vastag bundájától, nyírás után visszaszalad a nyájba, a gyapja pedig hamar újranő. A nemezelés során pedig a két kezemen kívül csak meleg vizet, és többnyire kecsketejes szappant használok. Hulladék sem keletkezik a munka során, mert minden egyes gyapjúszál felhasználható. A nemez számos csodás élettani hatással is bír. Nem gyúlékony, nagyon jó hő- és hangszigetelő, melegben hűt, szellőzik, hidegben pedig melegít. Jó légáteresztő, szellős, lélegző anyag, antiallergén, portaszító tulajdonságú, és nemezbe burkolózva úgy érzed, mintha egy szeretetteli ölelésbe burkolóznál. Maga a nemezelés pedig kiváló relaxációs és képességfejlesztő elfoglaltság: fejleszti a szenzoros képességeket, finommotorikát, szem-kéz koordinációt, figyelmet, memóriát, erősíti az éntudatot, az önbizalmat, a kitartást.

Nemcsak a nemezelés, mint hagyományos mesterség népszerűsítése, de vele együtt meséink, legendáink, a magyar irodalom klasszikusainak megismertetése, a mesemondás-mesejátszás megszerettetése is célod úgy az alkotásaiddal, mint a videós tartalmaiddal. Mesélj erről a küldetésről!

Ez a kettősség, a mesékhez-versekhez és a kézműves alkotáshoz való vonzódás végigkísérte az eddigi életem, egészen kicsi gyerekkoromtól kezdve, és óvónőként, majd játszóházvezetőként is ezek a területek álltak a legközelebb hozzám. Bár mindegyiket nagyon fontosnak tartom, de nem teljesen tudatos küldetés ennek a két területnek az ötvözése és „népszerűsítése”, egyszerűen csak azt adom magamból, ami a legbelsőbb valóm, amiben otthon érzem magam, amit hittel tudok közvetíteni.

Szerintem a népmese és a nemez nagyon szorosan kapcsolódik, kapaszkodik egymásba, sok párhuzamot idéz bennem. Mindkettő szálak, elágazások és összekapaszkodások szövevényes rendszere, ami kapukat nyit a képzelet világába.  A nemezelés és a népmesék egyaránt ősi, szimbolikus tudást hordoznak magukban, amit generációk örökítettek egymásra. Mindkettő közösségformáló, közösségmegtartó erővel bírt hajdan, és bírhat ma is. Ami pedig a versekkel való kapcsolódást illeti, a népmesék mellett nagyon szeretem az igényes kortárs és klasszikus verseket is. Szóljanak akár gyerekekhez, akár felnőttekhez - bár azt gondolom, a gyerekversek nagy része ugyanúgy szól felnőttekhez is-, fontos értékközvetítőnek tartom őket, amiket szintén előszeretettel ötvözök a nemezeimmel.

Eleinte csak a nagyobb nemeztakarók születéséről készítettem videókat, hogy az érdeklődők bepillanthassanak a folyamatba. Majd amikor elkezdtem mesejátszó-szerepjátszó fantáziabirodalmakat nemezelni, egyszerűen bele akartam bújni abba a világba, ott akartam lenni, érezni, látni, mi történik „velük”. Kellett, hogy lássam őket „megmozdulni”, életre kelni, kijönni az ajtón, körbesétálni a mezőn, felmászni a hegyre- Így születtek meg az első stop motion bábfilmjeim, először versekhez, később népmesékhez is. És mivel verset és mesét nem csak olvasni, de mondani is nagyon szeretek, természetes volt, hogy a hangom is adom a videókhoz. Mivel semmilyen filmkészítős technikai tudásom és gyakorlatom nincs - mese- és versmondás terén is csak annyi, mint bármelyik óvónéninek és anyukának -, először a komfortzónám igencsak merész átlépését jelentette, hogy nyilvánossá tettem ezeket a kis „sufnituning” filmeket, de nagyon kedves követőim vannak, akik dicsérik, szeretik ezeket a videókat, én pedig azzal nyugtatom magam, hogy talán épp ez a kiforratlanság és amatőr jelleg adja a bájukat, szerethetőségüket.

Mi is az egyik - szerintünk zseniális - animációs kisfilmed által léptünk be a Varázs Padlás különleges világába, de a YouTube-csatornádon ezeken túl is sok mindent találhat az érdeklődő: hangosmeséket, DIY videókat, és persze azt is bemutatod, hogyan készülnek az alkotásaid. Hogyan választasz ezekhez témát? A nemez indítja el a folyamatot, vagy neked vannak személyes kedvenceid a mese és mondavilágból, amihez legyártod a szereplőket, vagy amik alapján előhívod a motívumokat?

Nem igazán tudom különválasztani, nem is gondolkodtam eddig ezen. Valahogy együtt érkeznek a képzeletembe, és megszólítják egymást. Sok verset és mesét ismerek; a versek inkább hangulatonként csoportosulnak bennem, például játékos vagy melankolikus versekként, a mesék pedig szimbólumok formájában, amik között vannak sárkányos, boszorkányos, életfás mesék. Például beugrik a képzeletembe a boszorkány, mint népmesei szimbólum, és már pörög is a fejemben, hogy a boszorkány színe a réz, változékony, kiszámíthatatlan, sötét alak, a forgószél és az esthajnalcsillag megfelelője, és már nézem is, milyen színű gyapjaim vannak. Veszem a papírt, skiccelem a rajzot a csillag formáról, és a belsejében forgószélszerűen lobogó rézkeszkenős boszorkányról.

És közben az kattog az agyamban, hogy ennek a nemeztakarónak a születéséről olyan filmet kellene készíteni, mintha egy boszorkányvár titkos varázsszobájában készülne a felvétel. És hopp, erről eszembe jut a Boszorkányvár című magyar népmese, és pereg is tovább a belső mozi egy izgalmas kis bábfilmről, amihez készíthetnék egy háromtornyú nemez boszorkányvárat, nemezkendős boszorkány figurával, seprűvel - de hogyan oldjam majd meg, hogy repülni is tudjon? És így tovább, a végtelenségig. Ilyenkor aztán leginkább azt sajnálom, hogy nem lehet egyik kezemmel a takarót, másikkal a mesejátszó készletet készíteni, hogy mindkettő haladjon, amíg tart a flow.

Mi jelenti számodra az inspirációt akár alkotói szempontból, akár a vállalkozás palettájának frissen tartása tekintetében?

Az egyik legfőbb inspiráció számomra a vásárlók, követők visszajelzése. Ha érzem a szeretetüket, értő figyelmüket, hogy egy nyelvet beszélünk, ha látom a fotóikon, videóikon,  vagy olvasom az üzeneteikben, milyen szeretettel játszanak, mesélnek otthon vagy az oviban, meseműhelyekben a gyerekek a nemezeimmel, az hihetetlen erővel hat rám. Szárnyakat ad, vagy inkább polipkarokat, amikkel képes leszek erőn felül is dolgozni, alkotni, hogy stílusos legyek: akár hét nap, s hét éjjel, egyhuzamban! A másik erős inspiráció az a zsongó ötletözön, ami alapvetően bennem van. Ahogy az előbb is szóba került, minden ötletről eszembe jut egy másik ötlet, amivel az előbbi összekapcsolható, továbbfejleszthető. Persze ez kétélű fegyver, mert amilyen erővel inspirál, olyan erővel frusztrál is, hogy nem tudom azonnal és maradéktalanul megvalósítani az ötleteimet, ezért gyakran futok magam után.

Kinek szánod elsősorban a termékeket? Milyen szempontok mentén ajánlanád őket – vagy magát a nemezelést, hobbiként vagy akár mesterségként?

Bárkinek nagy örömmel készítek nemezt, aki nyitott erre az anyagra, és össze tudjuk hangolni a gondolatainkat. A vásárlóim jellemzően tudatosan nevelő kisgyerekes családok, illetve óvodák, könyvtárak, meseműhelyek, akik számára kiemelten fontos az értékközvetítés, és hogy természetes alapanyagú, fantáziát mozgató, mesélésre, szerepjátékra ösztönző játékokkal ajándékozzák meg gyermekeiket.
 

Maga a szappanos-vizes nemezelés bárkinek nagyon élvezetes elfoglaltság lehet úgy két éves kortól bármeddig, különösen akkor, ha félre tudjuk tenni a magas elvárásokat, és a nemezelésre elsősorban relaxáló tevékenységként tekintünk. Természetesen gyakorlással a végeredmény is egyre tetszetősebb és pontosabb lesz, de a legfőbb motivációnk az legyen, hogy nemezelni, alkotni JÓ, mert feltölt, ellazít, megnyugtat, és örömet okoz! Mesterségként azoknak az alkotó, kreatív lelkeknek ajánlom, akik nyitottak a szerves műveltségre, annak értékrendjét tisztelve és megtartva képesek saját, egyedi világukat nemezbe formálni.

(Edit tanácsait követve mi is kipróbáltuk, az erről készült beszámolót ITT olvashatjátok - a szerk.)

Mi a legnagyobb személyes sikerélményed a vállalkozás eddigi története során? Van olyan kedves történet vagy vásárlói visszajelzés, amit szívesen megosztanál velünk és az olvasókkal?

A legnagyobb szakmai sikerem a Hagyományok Háza által kiírt alkotói pályázaton elnyert díj, melyet egy sárkányos nemeztakarómra kaptam, amit a Sárkányhúzató sárréti táltos legendája ihletett. Az első, és eddig az egyetlen pályázat, amin nemezkészítőként részt vettem, és azért volt különösen nagy öröm ez az elismerés, mert 2020-at írtunk ekkor, a pandémia kezdetén jártunk - bár a nemezes szakiskolát akkor már elvégeztem, a Varázs Padlás még nem létezett. Még csak formáltam magamban a gondolatot, hogy ha már így alakult, és be kellett zárnom a játszóházat, talán kezdhetnék valamit a nemezeléssel.

Ez a díj lendületet adott ahhoz, hogy rálépjek erre az ösvényre. Nagyon sokat jelentenek nekem a mindennapos örömök is, amikből nehéz lenne egyet kiemelni. Hálás vagyok minden vásárlásért és megrendelésért, amiért bizalmat szavaznak nekem, gyakran olyan jelentős eseményekhez kapcsolódóan, mint 25. házassági évforduló, karácsony, vagy kedves családtag születésnapja. Nagy öröm, amikor óvodáknak, meseműhelyeknek nemezelhetek, mert tudom, hogy seregnyi gyerekkéz simogatja majd az alkotásaimat, de boldog vagyok akkor is, amikor családokhoz kerülnek a mesejátszó készletek. Nagyon szeretek visszajelzést kapni a nemezeim utóéletéről. Ha már kérdeztél erről a témáról az interjú elején, ezekből a visszajelzésekből érzem igazán, hogy a küldetésem célba ért: a játékaimmal a nemezbe rejtett mesék, őseink titka, bölcs tudása, és a Varázs Padlás szellemiségének darabkái is beköltöztek a gyerekszobákba, óvodák, meseműhelyek falai közé, és ott élnek tovább. Ez pedig csodás érzés!

Van olyan friss terv a láthatáron, amiről szeretnél hírt adni?

A nyár nagy újdonsága a „Bűvös Bőrönd - mese elvitelre” fantázianevet viselő termékcsalád volt, amelyből jelenleg is készülnek újabb készletek, amik akár karácsonyra is vásárolhatók. Mindegyik fabőröndben egy-egy ismert és szeretett magyar népmese lakozik nemezelt díszletekkel, méhviasszal festett fa figurákkal és a mese írott szövegével. Így a mesejátszás, bábozás élményét könnyen magunkkal vihetjük hosszabb utazásra, játszódélutánokra, vagy pedagógusként mesedramatikus foglalkozásokra.

Az egyes bőröndök tartalmát tovább bővíthetjük újabb elemekkel a Varázs Padlásról, de barkácsolhatunk is hozzá szereplőket, díszleteket, vagy beköltöztethetjük más készítőktől származó természetes játékainkat, figuráinkat is, így az adott népmesén túl saját fantáziatörténeteket is szőhetünk. Az állított bőröndfedélbe megfelelő méretűre vágott papírlapra cserélhető háttereket rajzolhatunk, festhetünk. 

Őszre elkészültek a mesebőröndök kistestvérei, a „Búvös Bőrönd - aprónépek birodalma” elnevezésű minivilágok Őszapóval és Őszanyóval, illetve őszi manótestvérekkel, amiket karácsonyra téli, karácsonyi hangulatú kisbőröndök követnek majd.

Aki szívesen kalandozna tovább a Varázs Padlás mesés világában, keresse fel Edit online felületeit és YouTube-csatornáját, ahol számos felfedeznivaló vár kicsikre és nagyokra egyaránt!  

Kövessetek minket Pinteresten, TikTokon,

Facebookon és Instagramon is, hogy semmiről ne maradjatok le!