Nemrég adventi mécsestartót készítettünk a megújult Fimo Air wood effect gyurmájából, és már akkor tudtuk, hogy még bevetjük ezt a változatosan felhasználható alapanyagot az ünnepi készülődés során. Havas karácsonyt remélve a választásunk a basic fehérre esett, amiből terveink szerint állatos fali girlandot és világító házikókat készítettünk volna, amíg nem érkezett hozzánk néhány segítő kéz a család ifiválogatottjából. Ezért gyorsan karácsonyfadíszekre változtattuk elképzelésünket, hogy saját munkájuk gyümölcsével és sikerélményekkel gazdagon térhessenek haza. Persze ami késik, nem múlik, de addig is a folytatásban megmutatjuk, hogyan készültek klasszikusnak nevezhető díszeink.
Akik szeretnek gyurmázni, jól ismerhetik a Fimo márkát, hiszen a süthető és levegőn száradó gyurmák világában igazán sokrétű termékpalettával rendelkeznek úgy az alapanyagok, mint az eszközök terén. Nemrég az AIR széria egészen megújult, de nemcsak a csomagolást illetően. Az új gyurma éppoly könnyen feldolgozható, mint amit korábban megszoktunk, összetevői viszont korszerűbbek és környezetbarátabbak lettek. A cellulóz alapú, vizes bázisú, 95%-ban természetes alapanyagokat tartalmazó modellező gyurma szobahőmérsékleten szárad, utána pedig kiválóan csiszolható, fúrható, faragható, ragasztható és festhető. Mi időben észbe kaptunk, de ha nem, és például elfelejtjük még száradás előtt kilyukasztani díszeinket, vagy menet közben gondoljuk át a koncepciót a színvilágot illetően, ezekből a tulajdonságokból bizony jól jön néhány. Most a fehér alapszínt választottuk, amit egyszerű fekete mintával dekoráltunk. Hogy a gyerekek végül milyenné varázsolták saját darabjaikat, arról később számolunk be.
Kicsit átdolgoztuk a gyurmát, de ez nem túl nagy munka, hiszen eleve azonnal felhasználható állapotban vehetjük ki azt a csomagból. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jó puha, de van tartása. Innentől fogva csak úgy kell tennünk, mintha sütit készítenénk. Nyújtsuk ki a gyurmát, amihez használhatjuk a Fimo saját akrilból készült nyújtórúdját, ami a professzionálisabb megoldás, de akár egy vastagfalú pohár vagy üveg is jó szolgálatot tehet. Ezt a praktikát már krumplilángos sütéskor is bevetettük néhányszor, de ezt a történetszálat most nem bontjuk ki.
A gyerekek persze, akárcsak mézeskalács sütésekor, most is a szaggatást élvezték a legjobban, amit azzal tettünk még érdekesebbé, hogy nemcsak a háztartási sütikiszúrókat, hanem az apró formaszaggatóinkat is használhatták. Végül hurkapálca segítségével lyukakat fúrtunk a formákba.
A maradék alapanyagot illetően szabad volt a rablás, így gyerekkorunk emlékei alapján nem lepődtünk meg, hogy egy kevéssé karácsonyi figura is született. Nálunk legalábbis az volt a szokás, hogy a tésztafélék végét a gyerekek dolgozhatták fel kedvük szerint, így a perectől a medvéig sokféle figura került a tepsibe, de valamilyen csiga mindenképp!
Száradás után akrilfilccel rajzoltuk meg a mintát, és szalagokkal, fagolyókkal díszítettük őket. Ha szükség van rá, az egyenetlen széleket előtte finoman megcsiszolhatjuk. Ugye milyen egyszerű?
Ha tetszett a cikk, tartsatok velünk itt, Facebookon és Instagramon is, hogy a következőről se maradjatok le, vagy kövessétek idén is online adventi naptárunkat, aminek lapjain minden nap egy-egy ünnepváró kézügyes ötletet mutatunk be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
