Színes Ötletek

E hét végén indul az idei Művészetek Völgye, amit már biztosan tudtok, hiszen nemrég olvashattatok nálunk részletes ajánlót elsősorban a kézügyes-kreatív és családi programokra fókuszálva, illetve néhány napja azokból a történetekből is közöltünk egy csokorra valót, amiket idei nyereményjátékunkra küldtetek. De milyen a fesztivál egy udvargazda szemszögéből, aki sokszor százas nagyságrendű program megszervezéséért és lebonyolításáért felel egy-egy helyszínen? Most következő interjúnkban többek között erről is kérdeztük Lencsés Lídiát a Diabelli Művészeti és Oktatási Alapítvány, és Szabó-Varga Melindát a Kultúrtér – Mese habbal részéről. 

Mit jelent számotokra a magától értetődő rengeteg feladat és teendő mellett az, hogy valaki udvargazda tíz napon át a Művészetek Völgyében?  

Lencsés Lídia, Diabelli: Már nyolcadik éve, hogy udvarunk van a Völgyben. Mi egy olyan, nem állami iskolát viszünk, ahol meghatározó az összművészeti gondolkodás, tehát egy helyen találkozik a képzőművészet, a zene, a tánc, itt együtt gondolkodnak a művésztanárok a gyerekekkel közös projektek megvalósításán. Másrészt a komoly tehetséggondozó munka mellett nagyon szeretjük az amatőr művészetkedvelők nevelését is, és a fiataljaink egyfajta gyümölcsét élik meg az addig befektetett munkának, hogy minden művészeti ágban, amivel ők foglalkoztak, megtalálhatják a kulturálódási lehetőséget is. A tanítványainkkal dolgozunk itt, tehát ők a gimnazista önkénteseink, és gyakorlatilag átvezetjük őket egy minőségi, kulturált szórakozást igénylő felnőttkorba, ennek az eredménye pedig jól látszik, hiszen sokan most már családos emberekként járnak vissza hozzánk. Nagyon-nagyon szeretünk gyerekekkel foglalkozni, és úgy érezzük, jó dolog, hogy egész családoknak nyújtunk igényes gyerekfoglalkozásokat egy ilyen ligetszerű helyen, amihez a Művészetek Völgye adja a környezetet. 

Szabó-Varga Melinda, Kultúrtér: Mi tavaly debütáltunk a Völgy új helyszíneként, és hatalmas élmény volt az első év. Belülről, szervezői szemmel egyfajta folyamatos történésként éltük meg, végig pörögtek az események, és utána szerintem hónapok kellettek, hogy feldolgozzuk ezt a tíz napot. Nyilván számunkra, első alkalom lévén különösen izgalmas volt mindez, de most, a második évünk előtt bátran mondhatom, hogy szerintem minden ott töltött idő ugyanolyan izgalmas, mert mindig vannak úgynevezett vakfoltok, olyasmik, amiket még nem tapasztalt meg az ember. Az első évet utólag igazán sikeresnek ítéltük meg, és kaptunk is visszajelzéseket mindenhonnan, hogy nagyon tetszett a látogatóknak az udvar, és jól érezték magukat nálunk. Abszolút elértük azt a célt, amit szerettünk volna, hogy minőségi időtöltést kínáljunk a családoknak a Völgyben, és kialakítsunk egy ilyen kellemes kis oázist. Voltak sokan, akik a tíz nap alatt végig visszajártak hozzánk.

A saját helyszínetek és az általatok szervezett programok mellett mik azok a benyomások, amik meghatározzák számotokra a rendezvény hangulatát? 

Lídia: Szerintem Kapolcsot mindenki szereti, életkortól függetlenül. Én ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik még a kezdeti időszakot, a Kapolcsi Művészeti Napokat is megélte fiatalon. Nyilván nagyon sokat változott a Völgy, de a színvonal fantasztikusan jó maradt. Szerintem egyedülálló, hogy Magyarországon ilyen utat fut be egy effajta, több évtizede létező fesztivál. Jó dolog azt a féle szeretetet, ami itt van, megmutatni a tanítványainknak, meg azoknak, akik hozzánk betérnek. 

Melinda: Ami unikális a különleges helyszín mellett, és számomra sokat jelent látogatóként és szervezőként is, az a közösség. Hogy együtt csinálunk valamit, sokan. A sok udvar, habár mind különböző színfoltot képvisel a fesztiválon belül, mégis együtt tevékenykedik, és mindenkinek abszolút a szívügye ez. Ez a szív érződik szerintem ebben a fesztiválban, meg ugye a művészet közösségformáló, megtartó ereje, ami által, bár talán ez kicsit spirituálisan hangzik, de érzed a kapcsolódást mindenkivel. Közösen múlatjuk ott az időt, és hagyjuk magunk mögött a hétköznapokat egy kis időre. És amikor udvargazdaként azzal kelsz és fekszel, hogy megteremted a saját tökéletes kis világod ezekre a napokra, az ott és akkor nem tűnik munkának, bár a végére nagyon elfáradunk már, de ezt is inkább a hazaérés után érezni. Ott annyira benne vagy ebben a flow-ban, hogy fel sem tűnik. 

Volt időtök arra, hogy körülnézzetek máshol is a saját programjaitokon kívül? 

Lídia: Az még nem sikerült, számunkra ez egy 0-24 órás elfoglaltság majd’ két hétig. Most már ott tartok, hogy inkább nem is nézem meg a műsorfüzetet, mert egyrészt felelősséggel tartozunk a tanítványainkért, tehát úgymond nem csak a nyitvatartási időben van dolgunk, másrészt rengeteg a háttérfeladat is. De tudom, hogy rengeteg nagyon jó program van, és ha véletlenül eljutok valahova, annak nagyon örülök.

Melinda: Tavaly az utolsó nap meg tudtuk nézni a Quimby-t a Panoráma Színpadon, az nagy élmény volt, ők tényleg egy legendás zenekar ma már itthon. Meg alapvetően élmény az egész hét, az a sok szeretet, az a sok jó, amit tapasztaltunk.

Idén mik azok a programok, amiket szívesen ajánlanátok a sajátjaitok közül? 

 Lídia: A Diabellinél nagyon fontos az interdiszciplináris szemlélet, tehát, hogy nálunk a művészetek és a természettudományok együttműködnek. Régóta nagy sikerrel zajlanak a művészetterápiás eseményeink, ennek nyilván nagyon fontos alakja Kiss Dorottya, aki fantasztikusan jó programokat csinál, emellett a növendékeink igényes kézműves foglalkozásokat visznek, az egyéni zeneterápiás részt én, a csoportosakat Kemény Viktor fogja tartani idén. Lesz most új, bioültetéssel kapcsolatos programunk, ami után a növényeket nagyon szép lebomló cserépben vihetik haza a gyerekek, nyomon követhetik, hogyan fejlődik, később kiültethetik. 

Van kifejezetten felnőtteknek szóló programunk is jó pár éve, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének közreműködésével, akik napi szinten workshopokat tartanak, különböző fórumok keretében segítenek a szülőknek az iskola- és óvodaválasztás témakörében, illetve szakemberekhez irányítják az esetlegesen problémákkal küzdő gyerekek szüleit. Lesz társasjátékos elfoglaltság, ami a műsorfüzetben nem is szerepel: egy nagyon régóta nálunk működő alapítvány, a Varázshangok az Egészségért Egyesület meglepett bennünket egy ingyenes programmal, úgyhogy az első hétvégén ők is itt lesznek velünk. És persze lesz idén is lézerbarlangunk, ott szintén visszajáró vendégeink vannak sok-sok éve, oda is mindenki várunk nagy szeretettel pihenni, hűsölni. Lesz retro vásárunk, aminek a bevételéből a hátrányos helyzetű gyerekeinknek, tanítványainknak fogunk festéket, meg hangszereket, meg minden effélét vásárolni. 

Összefoglalva, a művészetek sokszínűsége jelenik meg az udvarban, úgy, hogy közben az egész család jól érezheti magát, tehát apa és anya is ugyanolyan szívesen kísérletezik, vagy részt vesz a közös zenélésben, alkotásban, mint a kisebbek. Zenélünk, rajzolunk, vágunk, ültetünk, játszunk, várunk mindenkit szeretettel!

Melinda: A Kultúrtérben elég sok újdonság várható ebben az évben. Idén Kecskés Karina lett az udvarunk arca, ezért is lett idén az mottónk, vagy alcímünk az, hogy „Mese habbal”, hiszen ő meseterápiával foglalkozik, és az általa vezetett „Mesébe zárt titkok” sorozat előadásai délután háromtól ötig lesznek nálunk minden nap, kreatív foglalkozások és élőzene kíséretében, utóbbit Fehérvári Lillának köszönhetjük majd. Ez is egy újdonság most, ahogy azok lesznek a „Bezzeg az én időmben! OK, boomer!” címet kapott generációs beszélgetések is. 

A Kultúrtérben meghatározó, hogy önismeretet, önkifejezést támogató programjaink lesznek idén, ugyanakkor tavaly nagyon gyerekprogram fókuszú volt az udvar, és bennem volt is egy hiányérzet, segítő szakemberként ugyanis nagyon fontosnak tartom azt, hogy foglalkozzunk a kamasz korosztállyal, akikkel sokszor kifejezetten nehéz kommunikálnia a szülőknek. A Művészetek Völgyének a hangulata, szabad, elfogadó közege, közössége, amiben minden korosztály fellelhető, alkalmasnak tűnik arra, hogy generációkat ültessük egymás mellé, úgy a színpadon, mint a nézőtéren, és közösen körüljárjunk fontos, adott esetben akár megosztó témákat is. Ezeknél a beszélgetéseknél nem az a célunk, hogy feltaláljuk a spanyolviaszt is, hogy nagy igazságokra, meg bölcs konklúziókra leljünk: arra törekszünk, hogy meghalljuk és meghallgassuk egymást, hogy minél többen észrevegyük, sokszor ugyanazt gondoljuk, csak más a megélésünk a dolgokkal kapcsolatban. Lesznek meglepetés vendégeink is, de Steigervald Krisztián generációkutató nevét talán elárulhatom, ő a téma egyik legnagyobb hazai szakértője, szóval mindenkinek ajánlott a részvétel! 

A múlt évben megkezdett hagyományt folytatva idén is lesz alkotósarok, élményfestés Zelei Dianával, meg rengeteg olyan kreatív foglalkozás, melyek bárki számára érdekesek lehetnek, tavaly ezek ott voltak a legnépszerűbb programjaink között, különösen a gyerekek körében. Ezúton is szeretném megköszönni a Pirex Papír támogatását, akik voltaképpen az összes eszközt biztosítják idén a kreatív alkotósarkunk számára, az élményfestéstől egészen a Karina által vezetett meseterápián használt gyurmáig, nagyon nagy segítség ez tőlük, hihetetlen jó fejek voltak, pedig voltaképpen teljesen ismeretlenül kerestem meg őket.  

Érdemes még kitérni a Filozófiai kávéház sorozatunkra, minden nap délután kettőtől, ami szintén nagyon érdekes műfaj, én is részt vettem már ilyenen, ezt inkább azoknak a felnőtteknek szánjuk, akik mélyebben beszélgetni, eszmét cserélni egy-egy témáról.  nyilván ez is inkább felnőtteknek való, aki szeretne filozofálni, mélyebben beszélgetni egy-egy témáról. És nagyon jónak ígérkeznek az #itthonotthon előadásai is, amiket a bécsi székhelyű KultPult alapítója, Bencze Mariann hoz majd hozzánk, ő jó ideje Ausztriában él, és több mint 10 éve szervez kulturális programokat bécsi és Bécs környéki magyaroknak. Ezek szintén irodalommal, zenével, művészettel kapcsolatos programok lesznek, de érdemes végignézni a teljes programbontásunkat, mert minden nap sok izgalmas eseménnyel készülünk. 

Van-e esetleg különösen kedves emléketek a Völgyből - akár látogatói visszajelzés, akár olyan történet, ami a fesztivál során esett meg veletek?

Lídia: Nagyon jó érzés, hogy a kezdetektől visszajáró családjaink vannak, és újra látjuk őket, évről évre nyomon követhetjük a gyerekek fejlődését. Volt egy olyan élményünk is, ami egy kisfiúnak az életcélját határozta meg, ugyanis az egyik robotikával kapcsolatos programunk annyira megtetszett neki, hogy elkezdett ezzel komolyabban foglalkozni, azóta nemzetközi versenyt nyert már. Fantasztikus közösségépítő ereje van annak, ami itt zajlik, olyan életre szóló barátságok köttettek a művészeti iskolánk és a kapolcsi programjaink által, amik rendkívül tartósak. Az egyetemi években, vagy még azon túl is összetartó csapatok jönnek vissza hozzánk, ami fantasztikus. Ezt tanárként nagyon jó látni, és azt gondolom, igazán szép szakmám van, mert ugye óvodás kortól akár egyetemig taníthatok művészetre gyerekeket, vagy egy-egy csoportot. És az, hogy láthatom a fejlődést egészen kicsi kortól, fantasztikus élmény.

Melinda: A visszajelzésekre, a saját élményeinkre már kitértem korábban, így most egy olyan fejezetet idéznék fel, ami nagyon megmaradt bennem. Az egyik nap fellépett az udvarunkban a Poa Pratensis Bluegrass Band, akik ilyen country jellegű zenét játszanak. Korábban nem ismertem őket, és amikor kezdtek, pont leszakadt az ég, úgyhogy mindenki, aki épp ott volt a környéken, behúzódott a sátorba. Alig fértünk el, olyan sokan voltak egymás hegyén-hátán, és fantasztikus hangulat alakult ki. Máig nagyon jó emlék, és örülök, hogy idén is ott lesznek velünk, hiszen pont az ilyen élmények azok, amik megteremtik a kapcsolódás lehetőségét.

További információk a Művészetek Völgye weboldalán és közösségi felületein!

Fotók: a Diabelli Művészeti és Oktatási Alapítvány és a Kultúrtér közösségi felületei