Színes Ötletek

Olvasóink történetei a Völgyből

Már csak néhány nap, és indul az idei Művészetek Völgye. Ahogy évek óta mindig, ebben az évben is hirdettünk játékot páros fesztiválbelépőkért, melyben a feladat az volt, hogy küldjetek nekünk egy-egy emlékezetes, vagy épp vicces történetet, ami a fesztivál kapcsán esett meg veletek, Kapolcson, Vigántpetenden, Taliándörögdön… vagy épp a három helyszín között, ahogy ez a folytatásban is olvasható lesz majd itt-ott.

Mindenkinek nagyon köszönjük, aki rászánta az idejét arra, hogy megossza velünk emlékeit és élményeit, főleg, mivel egyre gyakrabban hallani, hogy manapság már semmi sem működik, ami pár másodpercnél több figyelmet igényel, és többről szól annál, hogy valamit lájkolni, vagy kommentelni kell. Az írásaitokat olvasva volt, amikor hangosan nevettünk, olykor egyetértően, szélesen mosolyogva bólogattunk, és volt, amikor kicsit el is érzékenyültünk: ilyenkor nagy szerencse, hogy sorsolással választjuk a nyertest, mert nem hiszem, hogy tudtunk volna választani a rengeteg kedves, szórakoztató írás közül. Bízunk benne, hogy így vagy úgy, de mindenkire hasonlóan emlékezetes kalandok várnak még az idei nyár folyamán, akár a Művészetek Völgyében, akár máshol. A folytatásban addig is jönnek a ti történeteitek a Völgyből.

Fuss, Forest!

„A második napom volt Kapolcson. A szállásom a haveromnál volt Monostorapátin, Kapolcson központból indult visszafele busz. Az összes haverom visszament Apátira, én még maradtam a Folkudvarban táncolni, illetve régebbi ismerősökkel beszélgetni. Nem fogok köntörfalazni, berúgtam, majd hajnali 2 körül úgy gondoltam, ideje hazamenni. Felszálltam a buszra, amire kifejezetten sok ember szállt föl, eléggé gyanús lett az egész, hisz nem túl gyakori a tömeg az Apáti felé induló buszokon. Megkérdeztem a mellettem lévő embert, kiderült, Vigántpetendre megy a járat. Leszállni nem tudtam, hisz’ teljes szívből ordibálták a Mennyország touristot, így a legelső buszmegben, éppenhogy, de kitudtam slisszolni, bár a számot nyilván végig üvöltöttem azért én is. Semmi net, semmi utcai lámpa nem volt, illetve ez volt a legutolsó busz arrafelé, így bőgve elindultam visszafelé Kapolcsra GYALOG, miközben azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha összetalálkoznék egy skinwalkerrel (emberi tulajdonságokkal rendelkező állat). A Csigabusz nagyjából a felénél felvett - innen is köszi, buszsofőr uraság!-, Kapolcson leszállva meg sprinteltem, hogy elérjem az utolsó buszt. Egy csapat sétált a központi buszmegállóba az utca szélén, észrevették, hogy közeledek, és az egyik srác tartva az iramot egy sört nyomott a kezembe, majd utánam kiabált, hogy »Fuss Forest, fuss!« Ezután felugrottam a buszra, ahol ismét előbb szálltam le, és ismét sprintelve értem haza, ahol kezemben a már félig üres doboz sörrel megérkezvén meg is kínáltak pálinkával. Hajnali 4-re értem haza.”

A felejthetetlen első

„Nekem a legemlékezetesebb Völgyélményem az első alkalom, amikor ott voltam. Apukám vitt el 2018-ban, azóta hagyománnyá vált, hogy minden évben megyünk. Sosem fogom elfelejteni az első pillanatot amikor leszálltam a Csigabusztól Kapolcs közepén. Mindenki jól érezte magát, nevetett, befogadóak voltak. Ezt a mai napig tapasztalom minden évben. Itt volt az első nagy koncertélményem is. Bagossyra mentünk, sosem felejtem. Mindenki kedves volt és segítőkész. Elég gyorsan a Momentán udvar vált a székhelyünkké apukámmal, a mai napig az időnk 70%-át ott töltjük. Alig várom minden évben a visszaérkezést, a nevetést és a felszabadultságot, azt hogy itt merek önmagam lenni.”

Esőűzés zenével

„A legemlékezetesebb a tavalyi Völgy volt, a zenekarok és a közönség között akkora összhang és kapcsolódás jött létre, amilyet én még nem láttam. Ráadásul az esőnek köszönhetően összehaverkodtunk egy akkor létrejött zenekarral, akik külföldre mentek zenélni, és közösen zenélve űztük az esőt. És még egy örök kedvenc: a Momentán udvar.”

Másnap árnyékban

„2017-ben voltam először a Völgyben, legalábbis az összművészeti fesztiválon. Akkor csak 1 napra mentünk Budapestről, de akkora élmény volt, hogy azóta is minden évben visszatérünk, immár 3-5-6 napokra. A teljes 10 napra még várni kell. :) A fesztivál napról nem beszélnék most sokat  - Kaláka, Folkudvar, Momentán, Nagyszínpad, kézművesek -, arra nem emlékszem, ekkor belefért-e már Taliándörögd és Vigántpetend, de ami biztos, hogy a kempingben másnap mennyire jó volt reggeli után az árnyékban a többi belassult / fáradt / másnapos kempingezővel pihenni, hallgatni őket, chillezni, felkészülni a hazamenetelre.”

(H)őskor

„A (h)őskor kimaradt, Öcs, Pula sincs már a vérkeringésben, sokat változott az egész az elbeszéléseket hallgatva, és folyamatosan változik évről-évre. De még mindig egyedi és fontos eleme a hazai fesztiválos felhozatalnak. Ahol tényleg szinte bárki megtalálja, amit keres.”

Csigabusz I.

„Az én legemlékezetesebb pillanatom a Csigabuszon történt. Hatalmas élmény egyik helyszínről a másikra átutazni a busszal úgy, hogy az utazók közösen énekelnek, egyik sláger után a másikat. Mint egy nagy család!”

Csigabusz II.

„Számomra a csigabuszos utazások felejthetetlenek. Szinte semmi levegő nincs a buszon, egymás ölében ülünk, de akkor is hárman-négyen egy széken, mégis önfeledten, az utolsó levegővételünkig kitartva énekeljük a klasszikus népdalokat és Kispi-számokat. Akkor érzem magam igazán szabadnak, ezeket a pillanatokat minden alkalommal az végtelen boldogság járja át.”

Találkozások

„Úgy emlékszem, 2017-ben voltam először a Művészetek Völgyében, ekkor még elég fiatal voltam, így sok minden nem maradt meg, de azért egyvalami igen. Rengeteg verset olvastam már akkor is, rendkívül kedveltem Lackfi János írásait, és szinte ugráltam örömömben, amikor Kapolcson találkozhattam vele. Csináltunk közös képet és aláírta a kedvenc kötetemet. Tavaly nyáron, 2023-ban visszatértem a Völgybe, és újra tudtam vele beszélni egy kicsit: elmeséltem neki ezt a sztorit, ennek ő is nagyon megörült, és újra lefotózkodtunk, mondta, hogy majd mindenképp küldjem el neki a régi és új fotót. Nekem ilyen találkozásokról szól ez a fesztivál.”

Nevelőszülőként a Völgyben

„Már a kezdetektől vonzott a Művészetek Völgye. Minden évben közbejött valami, nem tudtunk elmenni. Aztán nevelőszülők lettünk 2015-ben, így a nyári hétköznapok szabadabbakká váltak. A hozzánk került gyermekek lelkét és kis puttonyát pedig sok-sok jó élménnyel szerettük volna megtölteni. Az első évben 3 babánk és 1 ovisunk volt. Ahogy cseperedtek, töltöttük a puttonyokat elég intenzíven. A következő nyáron, már elég rutinos és összeszokott csapat lettünk, így felkerekedtünk egy júliusi napon a négy gyerkőccel, rozoga kisbuszunkkal, és szintén rozoga ikerbabakocsinkkal. Mire odaértünk, a gyerekek már aludtak egyet, így kipihenten hallgatták végig Palya Beát, majd az egész délutánt és estét érdeklődve, mesés hangulatban töltöttük. Gyönyörködtünk a kézműves portékákban, finomakat ettünk és ittunk, kipróbáltuk a hintákat, táncoltunk a Folkudvarban, mesét hallgattuk és a nagylányunk meseszereplővé is vált. Életre szóló varázslatos élményekkel gazdagodva tértünk haza. Négy gyermekből, három már más utakon jár - helyüket már tíz apróság is váltotta. Fotókkal is emlékszünk Rájuk. Egyikükről kedvenc fotónk a fesztivál vásárában készült.”

Véradás (nem csak) napijegyességért  

„Sok történet van, 24 éve minden évben megjelenek. A legemlékezetesebb az, hogy önkénteskedek a véradáson, én adom a napijegyet a véradóknak. Van 3 fiatalember, ők minden évben megjönnek bicajjal, talán Keszthelyről. Ketten, ők talán testvérek, adnak vért, a barátjuk viszont annyira fél a tűtől, hogy nem tudtuk még rábeszélni a véradásra, még napijegyért sem! Első évben, kb. 5 éve, mikor jöttek, összehoztam őt egy lánycsapattal, akiknek bérletük volt, adtak vért, de nem volt szükségük az ajándék napijegyre. Aznap jó sokáig ott »bandáztak« még az udvarban, azóta együtt vannak, és tavaly újra jöttek vért adni, mint jegyesek, persze csak a lány. ❤️❤️.”

Önfeledt szabadság

„Egyik legemlékezetesebb élményem a Parno Graszt koncertjén történt 2 éve. Az emberek mindenfelől összegyűltek: hippik, metálosok, idősek és fiatalok, kisgyerekek egyaránt. Senkit sem érdekelt, honnan jöttél, milyen rasszú vagy, vagy hány éves; egyedül az önfeledt szabadság, a vibráló energiák és a tánc volt a fontos. Ez az élmény örökre emlékezetes marad számomra.”

Vihartánc és barátság

„Amikor viharban táncoltunk barátnőmmel random idegenekkel. A legszebb emlékem pedig az, mikor barátnőimmel álltunk egymás mellett, és a Csík zenekar eljátszotta az Ugye mi jó barátok vagyunk? című számot. Idén szerelmemmel akarok elmenni. Vele is szép emlékeket akarok gyűjteni. Vagy inkább felejthetetlent.”

A nem várt mentőangyal

„Tavaly a Völgytől úgy 10 kilométerre lévő kis faluban sikerült szállást találnunk. Autó híján mindig meg kellett valahogy oldani az oda- és hazajutást. Ez jobbnál jobb kalandokat eredményezett. Volt, hogy stoppal jutottunk el, volt, hogy busszal, sőt az egyik koncert után zenekari tagok vittek bennünket haza. Az elég menő volt!

De a kedvencem az volt, amikor nem találtunk más megoldást, így gyalog indultunk el. Az éjszaka közepén csak a tücskök ciripeltek, körülöttünk fekete sötétség és néma csend, na meg a hatalmas csillagos ég. Az a séta felejthetetlen élmény marad számomra. A plusz poén, hogy az utolsó pár kilométernél megmentő fuvarunk is lett: a kapolcsi WC-s néni épp haza felé tartott az esti műszak végéről és megállt, hogy elvigyen bennünket. Imádtam!"

Az alternatív lánybúcsú

„2022 nyarán, az esküvőm előtt az az egy kívánságom volt, hogy egy hétre szakadjunk ki a szervezésből a legjobb barátnőmmel, és menjünk el Kapolcsra a Művészetek Völgyébe. Nagyon jól éreztük magunkat, sikerült minden stresszt elengedni és utána az esküvőn is sokkal felszabadultabb tudtam lenni. Az a hét volt az én alternatív lánybúcsúm!”

A név kötelez?

„Teljesen véletlenül beültünk egy koncertre, majd kiderült, hogy mi egy másik, ugyanolyan nevű zenekarra számítottunk. A mellettünk ülő társaság arcán is láttuk a meglepődöttséget, hogy ők sem pont erre gondoltak. Ebből a vicces félreértésből egy beszélgetés kerekedett, amiből egy óra múlva már tűz mellett éneklős élmény lett. <3”

Az Önismereti diszkótól egymás megismeréséig

„Egy szép nyári napon lementem pár önkéntessel és helyi emberrel, akiktől kaptunk belépőt a taliándörögdi udvarba, ahol pont a kedvencem, az Önismereti Diszkó lépett fel aznap este. Emlékszem, hogy az egyik ház falára magyar népmesék voltak vetítve, ami nagyon tetszett! Az este folyamán az alkohol kicsit megszaladt, jobban a kelleténél, így arra kényszerültem, hogy az egyik Toi Toiban dobjam ki a rókabőrt. Ezt az akciót meghallotta egy lány, és felajánlotta, hogy ad vizet. Kimentem, nagyon megköszöntem, és megláttam mellette egy fiatalembert, aki nagyon nézett. Odaadta az utolsó zsepijét, és utána megkérdezte, hogy csinálok-e vele egy közös képet. Igent mondtam, utána beszélgettünk kicsit, majd visszamentem az asztaltársasághoz. Egy idő után észrevettem, hogy kicsit távolabb csak álldogál, és néz. Hát odamentem hozzá, elkezdtünk megint beszélgetni, és áttáncoltuk az egész éjszakát, de még este elköszöntünk. Másnap mindketten megijedtünk, hogy lesz-e bármi ezután. Szerencsére aznap este megadtuk egymásnak az elérhetőségünket, és utána összejöttünk."

Váratlanul legjobb napunk a Völgyben*

„1-2 éves tapasztalattal lelkes visszatérőként érkeztünk a Művészetek Völgyébe. 5 napos bérletünket kihasználva kimaxoltuk az 5 napot, az utolsó este még kicsit össze is kaptunk - inkább csak fáradtságunkból adódóan. Másnap reggel esőre ébredtünk, úgyhogy bent ragadva a sátor-főhadiszálláson, jó barátnőkként rendeztük a nézeteltérést. Mire kibújtunk a sátorból, már kora délután volt, a nap újra kisütött, és egyszer csak rájöttünk, hogy egyikünk sem szeretne még hazamenni!

A büdzsénk nem erre az ötletre volt kalibrálva, de ez nem tántorított el minket, mindkettőnk kreatívan vetette bele magát a helyzet megoldásába: ő felajánlotta a kemping tulajának, hogy még egy éjszaka sátordíjért cserébe kitakarítja a kissé elhanyagolt közös mosdóhelységet, ehhez a beleegyezés mellett még takarító eszközöket is kapott! Én pedig zenészként az aznap fellépő ismerőseimtől, szintén barter keretében szereztem két napijegyet. Így vágtunk bele rettentő büszkén a délutánba, amikor is összetalálkoztunk a kempingben már korábban megismert arcokkal. Beszélgetés közben kiderült, hogy hozzájuk tartozik az az elképesztően menő Volkswagen transporter „hippibusz", ami a kertben parkol. A tulaj srác feldobta, hogy nem megyünk-e el egy körre a Balaton-felvidéki tájban és naplementében gyönyörködni? Hát nem kellett kétszer kérni! Bepattantunk a hangulatosan kibelezett és berendezett buszba, az úton pedig boldogan integettünk a tetőablakból a tátott szájjal buszt figyelőknek. A buszozásból visszatérve még belevetettük magunkat a kapolcsi éjszakába, és hatalmas bulizással zártuk a teljesen váratlan, legjobb napunkat a Völgyben."

A Völgytől a szegedi pótmamáig

„2021 nyarán önkénteskedni mentem a Völgybe egy osztálytársammal. Ott sikerült összebarátkozni két szintén önkéntes lánnyal, lehetett volna csak egy fesztiválbarátság is, ami addig tart, amíg a fesztivál. De ez más, mert a mai napig tart. Általuk megismertem és megszerettem Szeged városát, s ide jöttem tanulni. Gyakran járunk össze, az egyikőjük édesanyja pedig szinte a pótmamámmá vált, bármikor szívesen lát egy jó ebédre. A Völgy összehozza a jó embereket!”

Így lett jó!*

„Tavaly júliusban egyszer csak valahogy Kapolcson kötöttem ki pár osztálytársammal, és az ő barátaikkal, ismerőseikkel kiegészülve. Nagyon adtam a fesztivál hangulatot, mindenki mindenkivel jól elvolt, sehol semmi veszekedés, szuper koncertek, cigi, pia.

És persze  a felejthetetlen szerelem, kapcsolatok kezdete és vége.

Persze engem is megtalált a szerelem, ahogy a dalban is benne van »Ha megnyitod a szíved, tudom hogy rád talál a titkos édes érzés, mely köztünk körbejár«.

Beleszerettem a világon a  legédesebb srácba, akinek természetesen más tetszett: az egyik régi ismerőse, akivel ott találkozott újra. A baj csak az volt, hogy a lánynak is bejött a srác. Kapolcson rengeteget lógtam velük, így tudtam meg, hogy bejönnek egymásnak.

Egyik nap a lánnyal elmentünk bort venni, amit ketten terveztünk meginni (2l), de aztán ezek ketten eltűntek a kukoricásban. Mindenki őket kereste már egy bő órája, nem lehetett őket elérni. A srác elhagyta a telefonját, elmentünk érte a talált tárgyakhoz, közben hívta az anyja, hogy mégis hol van, én meg besokalltam, fogtam és megittam a két lityós bort, meg még amit találtam, kegyetlenül berúgtam.

Hajnalban felmentem a sráccal napfelkeltét nézni a hegyre, lefelé kézenfogva jöttünk és egyszer csak  megszólalt: »Ugye nem jövök be neked?«

Én meg gyorsan rávágtam, hogy nem, dehogyis.

Mi mást mondhattam volna?

Életem legnagyobb hazugsága volt. Sokat beszélgettünk a sráccal még a nyáron, kiderült, hogy a lánnyal összejöttek, én akkor éppen egy táborban voltam, megint kegyetlenül berúgtam. Nyár óta engem a zene, pontosabban az Esti Kornél tartott életben.

Ősz végétől, tél elejétől egyre többet találkoztunk, mentünk együtt a zenekarok koncertjeire, akiket Kapolcson ismertünk meg. Abban az időben eléggé szét voltam esve. Csomót találkoztunk a sráccal, barátok lettünk. Nagyon nehéz volt, hogy ott voltunk együtt de, nem úgy. Szeretett, csak nem úgy.

És most majdnem egy évvel később együtt vagyunk és együtt megyünk a Művészetek Völgyére is.

Hogy ez hogy lehet? Nem tudom! És nem értem! De nagyon örülök, hogy így lett! Így lett jó!

Szóval szeretnék köszönetet mondani a Művészetek Völgyének, mert nélküle nem lettünk volna először barátok, aztán pedig nem jöttünk volna össze. És nélküle most nem tölthetnénk majd együtt 10 csúcskirály napot!"

Egy mondatban

„Amikor a Lóci játszik koncerten mindenki leguggolt az egyik szám alatt, kivéve én, mert éppen SMS-t írtam. 😂😂 Kicsit se volt kínos…”

„Talán amikor először jártam ott; teljesen más világ, mint bárhol máshol az országban. Egyedülálló az egész fesztivál. Semmihez sem hasonlítható.”

„Szerelmes lettem.”

„Legemlékezetesebb számomra a Lajkó Félix-koncertek voltak Taliándörögdön és Pulán, még a 2000-es években. Mindegyik életre szóló élmény volt.”

„Tavaly voltam először, a nyaram egyetlen önfeledt napja volt, vagy háromszor eláztunk, de annyira király volt.”

Megjegyzés: a *-gal jelölt címeket a történetek beküldői adták, a nem jelölteket a cikk szerkesztője, aki ezúton is köszöni az ötletet a címadóknak! ;)

További információk a Művészetek Völgye weboldalán és közösségi felületein!

Fotók: Színes Ötletek archívum