Itt a nyár! Teljesen mindegy, hogy otthon töltöd a szabadidőt vagy utazol, ez egy kiváló időszak arra, hogy vázlatfüzetet és rajzeszközt ragadj, és megörökítsd a számodra fontos eseményeket és helyszíneket! Persze a fényképezés sokkal gyorsabb, több százat fotózhatsz annyi idő alatt, míg egy rajz elkészül, de pont a sebesség az, ami miatt sokszor nem is mélyülünk el az adott pillanatban, nem vizsgáljuk meg a látvány minden részletét. A téma lehet akár szeretett lakóhelyed, közvetlen környezeted, egy kedves utca, egy pezsgő fesztivál, vagy az olyan kisebb részletek, mint egy finom étel, egy csinos bögre a kávézóban, vagy egy melléd szegődő barátságos cica. A rajzokat kedvenc eszközeink bármelyikével készíthetjük és közel sem kell tökéletességre törekednünk. A lényeg, hogy lelassítsunk és élvezzük az alkotás örömét! A Rajzshop.hu csapatával közösen kedvcsinálóként összegyűjtöttünk néhány hasznos tippet az urban sketching gyakorlásához, olvassatok tovább!
Nem csak egy nyüzsgő nagyváros adhat vonzó témákat a kezdéshez, előkaphatjuk a tollat vagy a ceruzát, ha elutazunk egy romantikus üdülőhelyre, vagy bárhol vidéken is. Az sem baj, ha épp otthon, a saját jól ismert környezetünkben csípünk el bármilyen részletet, amit érdemesnek tartunk arra, hogy papíron is megörökítsük. A vakáció persze nagyszerű alkalmat jelent, ha szeretnénk egy kis ízelítőt az igazi urban sketcher életérzésből, hiszen több a szabadidőnk és a nyaralás során általában számos inspiráló, friss látvány akad. Csak álljunk meg pár pillanatra, vagy üljünk le egy padra, egy lépcsőre és rajzoljunk!
Csak egyszerűen!
Egy vázlatfüzet, ceruza és radír, toll, esetleg néhány ecsetfilc, kétvégű- vagy tűfilc - bármi jól jöhet, ami könnyen hordozható, hiszen a műfaj lényege, hogy nem fotó alapján, otthon dolgozunk, hanem a helyszínen örökítjük meg a pillanatot azzal, ami épp nálunk van. Az akvarell is abszolút kompatibilis ezzel a könnyed, légies technikával, ebben az esetben viszont a festéken túl vízről, ecsetekről vagy tartályos ecsetekről is gondoskodnunk kell. A színezés tekintetében persze szóba jöhet az olajpasztelltől a színes ceruzán át a gouache festékig minden olyan eszköz, amit szívesen használunk, és vannak, akik digitális technikákat is alkalmaznak ebben a műfajban.
Mi történik körülöttünk?
A téma az utcán hever, tartja a mondás, hagyjuk hát, hogy a látvány megragadja a figyelmünket, bármilyen kisebb vagy nagyobb részlet is legyen az! Sok kezdő rajzolót talál meg az üres lap mumusa, ami miatt akár hónapokig is rakosgathatjuk szép kötésű, ropogós lapú vázlatfüzetünket azzal, hogy nincs meg a jó téma, nem megfelelő az eszköztárunk, vagy épp nem találjuk az egységes tematikát - sorolhatnánk a kifogásokat! Mivel az urban sketching nemcsak épületek rajzolásáról szól, jelenetünk főszereplői lehetnek emberek, zsúfolt piac vagy kihalt park, teljesen mindegy, csak nyissuk ki a füzetet és húzzuk meg az első vonalat!
Az Urban Sketching mozgalom eredete
Az urban sketching története 2007-ben kezdődött, amikor Gabriel Campanario seattle-i újságíró és illusztrátor egy online fórumot indított el, arra bíztatva más olyan művészeket, akik szívesen örökítik meg saját környezetüket, hogy osszák meg egymással ezeket a vázlatokat. A fókusz kifejezetten a helyszínen - tehát nem emlékezetből vagy fotó alapján - készült rajzok megosztásán volt. Az inspirációt a 19. századi francia impresszionisták által népszerűvé tett plein-air, azaz a szabadban megfigyelt fény- és színjelenségek visszaadására összpontosító festészeti módszer jelentette. A városi vázlatkészítés szintén arra ösztönzi a művészeket, hogy helyben dolgozzanak és művészetüket szó szerint kivigyék a műteremből. Az urban sketching újságírói gyökerei abban mutatkoznak meg, hogy kifejezetten a mindennapi élet vizuális történeteinek elmesélésére fókuszál, ami megfigyelésre, elemzésre, a közösségi tudáshoz való hozzájárulásra épül és amelyeket - általában - online felületeken meg is osztanak.
Figyelem és rugalmasság!
Nem érdemes korlátok közé szorítanunk magunkat rajztudásunk okán, pláne akkor nem, ha még csak most ismerkedünk ezzel a technikával. Ha frusztációt okoz a figurális ábrázolás, fókuszáljunk az épületekre vagy éppen fordítva! A problémát úgyis áthidalhatjuk, ha tényleg átadjuk magunkat az élménynek, és nem az eredmény tökéletességére koncentrálunk. Csak figyelünk, firkálgatunk és készülő kép egészét nézzük, nem az anatómiai részleteket, vagy a perspektivikus ábrázolás pontosságát. Nyilván, ha van ilyen irányú képzettségünk, ez nem jelenthet problémát, és annak sincs akadálya, hogy később elmélyüljünk a szakmai tudástárban.
Hagyjuk abba!
Talán meglepő tanács, de tényleg igaz. Ezeknek a rajzoknak a varázsa épp abban mutatkozik meg, hogy lazák, könnyedek, pontatlanok, akárcsak a tünékeny élmény maga. Nem érdemes tehát túlrajzolni vagy a végletekig javítgatni őket. Ha még tart a kedv, kezdjünk inkább új lapot!
Illusztrációk: Hahn Petra
Ha van kedvetek, ragadjatok tollat, ceruzát, hiszen az egész világ téma!
Alkotásaitokat szívesen megosztjuk az olvasókkal inspirációképpen, ha elkülditek nekünk a szinesotletek.blog.hu@gmail.com e-mail címre.
Hamarosan jövünk a folytatással a szabadban való rajzolással kapcsolatban, kövessetek minket itt, Facebookon és Instagramon, hogy arról se maradjatok le! Az előző fejezetekben a kalligráfia volt a főszereplő, ezeket a cikkeket ITT találjátok meg.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
