Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a retró cuccok sosem mennek ki a divatból, de a legőszintébbek mégis akkor vagyunk mindenkihez, ha bevalljuk, könnyű rákapni a kacatmentés ízére. Aki egyszer is újjávarázsolt valamit saját kezűleg, az tudja, mekkora öröm újra csatasorba állítani egy-egy öreg, kopott, kidobásra ítélt  bútordarabot, dísztárgyat vagy játékot. Ezeknek az újragondolt daraboknak aktuális trendektől függetlenül mindig lesz helyük akár saját otthonunkban, akár valaki másnál, ha ajándékba szánjuk, mint mi most ezt a láthatóan már több generációt kiszolgált újságtartót. Akár környezetvédelmi meggyőződésből, akár személyes kötődés okán mentünk meg egy régi tárgyat, a vele való munka mindig öröm, meg persze sokszor kihívás is. Most is volt részünk mindkettőben, a folytatásban részletesen beszámolunk kalandjainkról. 

Ez a sokat látott újságtartó szintén egy lomtalanítás alkalmával került hozzánk. Persze nem csoda, hogy legutóbbi tulajdonosa már nem látta benne a szépet, hiszen lábai rozsdásak és görbék voltak - természetesen az újságtartónak, és nem a tulajdonosnak! - , a valaha szép makramé díszítés pedig szinte elporladt, ha hozzáértünk. Ez a tényező akkor is használhatatlanná tette volna az eszközt, ha még valamikor korábban nem szakadt volna le a fele. Úgy éreztük, mindenképp kapnia kell még egy esélyt!  

A lepattogzó festék és a rozsdafoltok látványa sosem öröm. Ha pedig a végeláthatatlan előkészítő munkálatokra - már mondhatjuk is kórusban, csiszolás és alapozás - gondol az ember, akkor az eltüntetésük pláne nem az. Szerencsére többször dolgoztunk már Hammerite festékkel, ami gyors, hatékony és időtálló megoldást kínál a problémára, hiszen közvetlenül a rozsdára vihető fel. Nincs szükség alapozóra, közbenső rétegekre, vagy hígítóra, csak két réteg festékre, ami a kezelt felületnek tartós védelmet biztosít.

Előkészítés

Elsőként megszabadítottuk a munkadarabot a porló, szakadt fonalmaradványoktól, finoman átcsiszoltuk a teljes felületet, eltávolítva a néhol már pattogzó festéket és a pergő rozsdát. Talán nem meglepő, hogy nem ennél a lépésnél fáradtunk el. 

Festés

A következő fázis már egy kicsit időigényesebb volt, két tényező miatt. Az egyik, hogy a két réteg közti száradási idő hat óra, ezt ki kellett várnunk, ráadásul többszörösen is. Ezt az alakzatot ugyanis sehogy nem lehetett úgy forgatni, hogy egyszerre hozzáférjünk minden részéhez, így a tökéletes fedés érdekében a helyzetén mindig változtatva, több napon át festettük. (Ugyanakkor ezt megspórolhatjátok azzal, ha a levegőbe emelitek, azaz felakasztjátok valahová a felújítandó tárgyat. Mi is gyakran élünk ezzel a lehetőséggel, de most ráérős üzemmódban dolgoztunk, néha belefér.) Persze összességében ez nem volt több fél óránál. Ilyen esetekben mi létrehozunk egy munkaállomást, ahol nincs útban a munkadarab, és ahova nap, mint nap visszatérhetünk arra a pár percre, amikor dolgozunk vele.

Öltöztetés

Először újrahasznosított farmerből álmodtunk új ruhát az állványnak, de végül mégis a kissé munkaigényesebb, klasszikus makramé technika győzött. Egy egészen egyszerű csomó ismétlésével laza szövésű hálót készítettünk törtfehér fonalból, ami nem igazán tartó funkciót lát el, inkább csak dekorációs célt szolgál. Az már csak az állvány új tulajdonosán múlik, hogy az éppen olvasott könyveket, magazinokat, a kreatív célokra gyűjtött újságpapírokat, vagy épp a vendégpapucsokat tárolja majd benne. 

A kacatmentés hamarosan folytatódik. Tartsatok velünk itt, illetve a Facebookon és az Instagramon, hogy ne maradjatok le a következő részről! A Hammerite már sokszor jó szolgálatot tett a székfelújítástól kezdve a radiátorfestésig, ha ezekre is kíváncsiak vagytok, korábbi beszámolóinkat ITT megtaláljátok!