Huszonévesen nem kell okokat keresnünk ahhoz, hogy fesztiválra induljunk. A nyári szezonban a zenei, kulturális és művészeti programok egész sora várja látogatókat, a borbarátoktól a sportok szerelmesein át a természetjárókig mindenki találhat magának olyan közösséget, akikkel közös érdeklődésük mentén bulizhatnak néhány napig. A gyerekek érkezése után viszont gyakran alábbhagy az érdeklődés, aminek közvetlen oka nem csak a prioritásaink – teljesen természetes – megváltozása lehet, de közrejátszhat benne az is, hogy egy fesztivál családostól első ránézésre nem feltétlenül megfelelő közeg a szórakozásra. A tömegnél csak a por nagyobb, túl hangos a zene, leöntik a babakocsit sörrel, úgysem tudok megnézni nyugodtan egyetlen előadást sem, és egyébként is, hogy fogunk pelenkázni?!

Nagyjából én is ezt gondoltam, amikor még családunk legkisebb tagjával a pocakomban ideiglenes búcsú jelleggel elnéztem egy vérbeli metálfesztivál délutáni, kora esti programjaira. A járványhelyzet egyébként is felülírta az elképzeléseimet a továbbiakról, így végül idén derült ki, hogyan lehet két és féléves kislányunkkal együtt fesztiválozni. Nem apróztuk el az ismerkedést, ellátogattunk a Művészetek Völgye fesztiválra, és maradtunk is mind a tíz napra! A tíz okot az itt szerzett tapasztalataink alapján gyűjtöttük össze!

1. Sátortábor és nagy kaland

Ha nem akartok túl nagy kihívást az elején, mégis szeretnétek fesztiválélményt szerezni, érdemes szállást foglalnotok, de egy biztos: a gyerekek többségének hatalmas kaland a kempingezés! Rutinos fesztiválozók láthattak már porban, szabad ég alatt egy szál inggel betakart alvó embereket, hogy egyéb részletekkel ne színesítsem a képet, de a kempingezés közel sem erről szól. Manapság egy alapfelszereltséggel rendelkező helyre is bátran beköltözhetünk akár kisgyerekekkel együtt is, voltaképpen bármilyen sátorban, mérettől és kialakítástól függetlenül. Ha ez elsőre túl meredek, vagy hozzánk hasonlóan kerékpárral érkeztek, Kapolcson például telepített faházak is biztosíthatnak fix fedelet a sátorozáshoz hasonló élménnyel kombinálva. Nem mondom, hogy egy táborozásnak az a csúcspontja, amikor sorban állunk a zuhanyzónál, de az ilyen apróságokat rengeteg más pozitívum ellensúlyozza. Akár előszobás sátrunk vagy kempingétkezőnk kényelméből, akár dobozból, pikniktakarón étkezve, de mindenképp praktikus tapasztalatokat szerezhetünk, ha pár napra magunk mögött hagyjuk az otthon kényelmét. A gyerekeknek pedig mindez egy végtelen játék, amiben kütyük nélkül vehetnek részt.

2. Játszóház és végtelenített csocsó

Ha már a játéknál tartunk, nemcsak a természet adta lehetőségek állnak rendelkezésre. Kislányunk például életében először látott csocsóasztalt, és vagy ezért, vagy másért, de teljesen elvarázsolta. Attól kezdve mindennap játszani kellett, persze a szabályokat teljes mértékben zárójelbe tehettük. Ez persze csak egy lehetőség volt a táborhely közvetlen közelében, ugyanis a fesztiválhelyszínek többsége is biztosított valamilyen szórakozási lehetőséget a gyerekeknek. A Fűz Népi Játéktérben vagy az Éltető Völgyben hagyományos népi játékokat próbálhattunk ki, a Momentán Társulat improvizációs színházi előadását a hátsó részben berendezett sátorban játszó gyermekünk mellől, domboldalra terített tatamiról nézhettük, a Varázshangok játszóház pedig egyenesen a törzshelyünkké vált. A kicsik számára fenntartott része egy komplett bölcsi vagy ovi játékarzenáljával vetekedett, de nagyon klassz társasokkal és ügyességi játékokkal várták a nagyobb, akár tizenéves gyerekeket is.

3. Gyermekvölgy

A Művészetek Völgye azon nyári fesztiválok egyike, ahol kifejezetten sok a családoknak, kisgyerekkel érkezőknek szánt program, így nem volt nehéz dolgunk, ha el akartuk ütni az időt. A kellemes problémát sokkal inkább a bőség zavara jelentette. Bár a szervezők gondoskodtak arról, hogy a programok időben jól széthúzva, reggeltől késő délutánig elosztva kövessék egymást, sokszor nehezen tudtunk választani az egy időben zajlók közül, és néhányszor a randommá alakult alvásidő húzta keresztül a számításainkat. Mindent összevetve napközben velünk együtt sok család apraja-nagyja vehetett részt az igazán színes programkavalkádban. A ránézésre első- és másodéves egyetemisták is hallgathattak mesét, a nagyik is höcögtethették unokáikat, két-három generáció énekelhetett együtt Gryllus Vilmosékkal, kaphatott komolyzenei ízelítőt az Óbudai Danubia Zenekar előadásán, vagy tarthatott csendespihenőt. Míg az egyik szülő valamelyik gyerekfoglalkozáson vett részt a család aprajával, addig a másik alig pár méterre hasznos és érdekes előadásokat hallgathatott meg családdal, gyermekneveléssel, vagy a felmerülő nehézségekkel kapcsolatban, de szintén csábító opció volt sokaknak pár perc szundi a függőágyban.

4. Szieszta a fűben, játék a patakban

A csendespihenőről az egyik kedvenc élményem jutott eszembe arról a napról, amikor mi is pléddel és pinikfelszereléssel pattantunk reggel kerékpárjainkra, hogy ne kelljen napközben visszatérnünk a kempingbe. Az ebédidőt a patakparton töltöttük, kellemes árnyékban, a kézműves árusok színes sora mellett. A távolban kötélhintázó huszonévesek, az udvarból kihallatszó muzsika, a vízben játszó mezitlábas gyerekek, mellettünk más hűsölő felnőttek. „Koszos gyerek, boldog gyerek!” – tartja a mondás, és milyen igaz! Kislányunk önfeledten játszott órákig a szabadban levélhajóval, kavicsokkal, varázsbottal, és képzeletbeli manókkal, mi pedig felváltva aludtunk, már ezért megérte. Ő persze nem, viszont nem kellett kitakarítanunk az egész lakást a program után, ahogy otthon tettük volna.

5. Kézügyeskedés nélkül nincs nyaralás

Az alkotás kikapcsoló terápiájára vágyó felnőttek ugyanúgy találhattak teret a kreatív tevékenységekhez, mint a néhány éves gyerekek, a Mank Artportától kezdve az Egyszülős Központ sátrán át a Diabelli udvarig számos helyszín állt minden korosztály rendelkezésére. Készítettünk gipsz hűtőmágnest, papírsárkányt, dobozból előugró bohócot, és mondtuk az eredmény láttán, befogott orral, Szerednyei Bélát imitálva, hogy „Jajj, de mulatságos, Törpapa!” Festettünk, színeztünk, megnéztük, mások épp mivel foglalatoskodnak. Szinte minden nap ellátogattunk napközben is a Hagyományok Háza Folk Udvarba, hogy megcsodáljuk a nagyobb gyerekek vagy épp szüleik alkotásait, akik szőttek, fontak, nemezeltek, hagyományos kézműves technikákkal ismerkedtek, máshol gyöngyöt fűztek, batikoltak, tűzzománcot készítettek, vagy vászontáskát festettek.

6. Környezettudatos fesztiválozás kicsiknek, nagyoknak

Az első közös családi fesztiválozás alatt is törekedtünk a környezettudatosságra. Szendvicseinket újraszalvétákba csomagoltuk, amik kiválóan teljesítettek tányérként is. Vittünk saját evőeszközkészletet, kulacsot és bögrét, de azért egy repoharat végül hazahoztunk emlékbe, ami ugyan műanyag, de jellemzően ilyeneket használunk a kerti partik során; nem törnek össze és pohárjelölőre sincs szükség. Kenyereszsákot és textiltáskákat használva próbáltuk minél jobban kerülni a nem feltétlenül szükséges csomagolóanyagokat. Szerencsére a fesztivál területén több ponton is találhattunk szelektív hulladékgyűjtő állomásokat, így vállalható kompromisszumként magunkkal vittük szemetünket ezek egyikébe, így csak minimális kommunális hulladékot termeltünk. A nagy hőségben jól esett, hogy több ponton is feltölthettük készleteinket finom, hideg csapvízzel, így elkerülhettük a hosszas sorban állást egy-egy PET-palackos ásványvízért. A Művészetek Zöldje udvarát is többször látogattuk, ahol környezetvédelemmel kapcsolatos előadások, természetvédelmi témájú ismeretterjesztő programok, játékos vetélkedők várták a közönséget. Hulladékokból készült játékokkal játszhattunk, és megismerhettük a Bábozd Zöldre Egyesület kedves karaktereit, Mimót és Csipeket, akik játszva tanítják a gyerekeket a környezetvédelem aktuális tennivalóira, a jelen problémáinak lehetséges megoldásaira.

7. Gyerekkoncertek a minőségi időtöltés jegyében

A fesztiválozás egyik fő vonzereje a rengeteg jó koncert. Nincs ez másképp akkor sem, ha gyerekkel indul el az ember, azzal a különbséggel, hogy nem könyökölnek bordán pogózás közben, hanem ha elalszik a gyermek a babzsákban, „kénytelen vagy” meghallgatni egy Zenés Versimpró előadást – biztos kitaláljátok, de azért elmondom, sokkal kevésbé fáj! Aki ismeri az effektezett gépi éneket mondjuk úgy, szürreális grafikákkal lekísérő YouTube-os gyerekdalvideókat – tisztelet a kivételnek – azoknak garantált felüdülés olyan előadók minőségi, humoros, vagy éppen némi nosztalgiával fűszerezett, igazi hangszerekkel előadott műsora, mint a Kaláka együttes, Szalóki Ági, Laposa Julcsi és zenekara, vagy a Rutkai Bori Banda. Több szülőtársammal együtt remekül szórakoztam a sok-sok gyerek között, miközben a legnagyobb együttérzéssel tekintettünk a felsírókra, cseréltünk szendvicsalapanyagot, mert ugye „másé jobb”, adtunk kölcsön kendőt, sálat, vagy használtunk közösen egy babzsákot.

8. „Ebben nem énekelnek?”

Akkor itt a nap vége, gondolhatnánk. Fekvés, mese, alvás. Ilyen is előfordult, de azért jó néhány esti koncertre is eljutottunk, ahol láthattunk ovisokat nyakban táncolni, pár hónapost hordozóban aludni, kisiskolásokat összekapaszkodva ugrálni. Persze nem az első sorban, de én sem vágyom már arra. A mi kislányunk is remekül szórakozott a Csík zenekart, Palya Beát vagy a Kiscsillagot nézve-hallgatva, de járt velünk blues és jazz koncerten, sőt, zenetörténeti előadáson is. És szinte minden nap bekéredzkedett a Folk udvarba, annyira elvarázsolta a népzene.

9. Feszélyező tömeg, vagy segítő közösség?

A Művészetek Völgye élhető fesztivál a kisgyerekkel érkezők mellett azok számára is, akik általában kerülik a nagy tömeget. Három településen oszlik el a közönség, ráadásul azokon belül sem egy konkrét fesztiválterületre korlátozódik a rendezvény; a színpadok számtalan udvarban, zugban, utcarészben kapnak helyet, az előadásokra pedig csak korlátozott számban engedik be az érdeklődőket. A központot Kapolcs jelenti, a főutcán egy frekventáltabb napon kihívás is végigtekerni biciklivel, de még itt is bőven találhatunk lehetőséget arra, hogy nyugodtabb helyen töltődjünk fel. Az, hogy a családosok támogatják egymást egy fesztiválon is, nem meglepő, aktuális babzsákszomszédaink is mind rengeteg jó tapasztalatról számoltak be. Segítőkész, egymást elfogadó embereket ismerhettünk meg, életkortól, kulturális háttértől függetlenül.  Hiába a végtelen sor a mosdó vagy zuhanyzó előtt, minden ingerültség nélkül engedtek előre a kicsivel, pláne pelenkával kapcsolatos vészhelyzetben. Ottfelejtett holmijaink ugyanott vártak minket, és egy-egy komolyabb hiszti során is többször kaptunk segítséget, vagy legalább támogató szavakat, hogy csak néhányat említsek azokból a tapasztalatokból, amik felülírják a „gyerekkel fesztiválozni lehetetlen” elképzelést.

10. Kirándulás, túra, kerékpár, vagy amit akartok!

Ha nem lenne elég, vagy pont sok a több mint 2000 program, és jól esik néha kiszabadulni, a Balaton-felvidék különleges szépsége bármikor maradandó élmény. Legtöbbször bringás csillagtúrákra indultunk a környéken. Jártunk Szentbékkálán, Mindszentkállán, Tapolcán, a közeli szőlőhegyeken. Gyalogosan megmásztuk a Csobáncot Káptalantótiból indulva, voltunk a Veszprémi Állatkertben, ahol még tobozokat is dobálhattunk egy T. rex szájába. Felkerestük az ország egyetlen, csónakkal bejárható barlangját, a Tapolcai tavasbarlangot is. Érkezésünk után Zánkán, hazafelé pedig Balatonföldváron csobbanhattunk egyet a magyar tengerben. Soha rosszabb nyaralást, remélem, jövőre is jövünk!

Képek forrása: Színes Ötletek, Művészetek Völgye Facebook