Színes Ötletek

Környezetünkben sokan tudnak kacatmentő akcióinkról, így általában nem kell messzire mennünk egy-egy felújítandó darabért. Most ez a sokat látott, csupa rozsda, fülsértően nyikorgó talicska talált ránk, Annyi biztos volt, hogy lefestjük, hiszen most sem voltunk elég erősek ahhoz, hogy a vastelepre száműzzük, annak ellenére, hogy nem egy praktikus darab; nagy és nehéz, ugyanakkor a pakolható részében alig fér el valami, így kerti munkához nem állítanánk szívesen csatasorba. Sokáig töprengtünk, míg végül a legelőször elvetett terv lett a befutó, és ültetőládaként funkcionál tovább a kiskertben. Megújulásának történetét megosztjuk veletek a folytatásban!

Nem kell sokat keresgélnünk, hogy jobbnál jobb megoldásokat találjunk régi talicska újrahasználatára. Az ültetőláda ezek közül talán a legkézenfekvőbb és legkönnyebben kivitelezhető megoldás, ezért rögtön el is vetettük, amiben az is szerepet játszhatott, hogy a szivárvány minden színében játszó példákkal nem igazán tudtunk azonosulni, akár haszonnövényeknek, akár sziklakertnek adtak helyet. Találtunk néhány csábítóan meglepő átalakítást a kerti grilltől a fotelon át az asztallábig, de ezekhez sajnos a mi szerkezetünk alkalmatlan lett volna. Azért megmutatunk egyet a számtalan vagány megoldás közül, hátha nektek ebből a típusból rozsdásodik egy a hátsó kertben!

Kép forrása: pinterest

Mindent összevetve arra jutottunk, hogy úgyis van olyan terület a kertben, ahová közvetlenül nem szeretnénk virágot ültetni, mégis jól mutatna egy üde színfolt, a környezet pedig elbírja a kicsit iparibb dizájnt, szóval megtarthatjuk az eredeti ötletet. A tervezésben a nemrég felújított kerti székünk jelentette az inspirációt, ami azért is praktikus megoldásnak bizonyult, mert még maradtak alapanyagok abból a projektből. A fekete festék és a természetes kenderkötél kombinációját pedig ebben az esetben is tudtuk képzelni.

A talicskát majdnem teljes felületén rozsda borította. Nem tette volna túl vonzóvá a munkát, ha emiatt minden sarkában le kell csiszolnunk, majd a két réteg fedőfesték felvitele előtt még alapozóval is kezelnünk kell. A Hammerite közvetlenül a rozsdára felvihető, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy drótkefével, laza mozdulatokkal eltávolítottuk a pergő rozsdát különösebb fáradtság nélkül, áttöröltük és öblítettük a felületet, majd hagytuk megszáradni, ezután pedig festhettünk is! A betonmaradványokat természetesen ezzel a módszerrel nem lehetett maradéktalanul eltávolítani, de ez nem is volt cél, azt a szakaszt a föld úgyis takarja majd.

Két vastag réteget vittünk fel, ezért a gyártói ajánlásban foglalt hat órás száradási időt kivárva egy hétvégén át tartottak a munkálatok, de egy reggeli kezdés esetén egy hasonló nagyságú felületre nem kell egy napnál többet szánnotok. Miután a második réteg is megszáradt, már csak a locsolótömlőből készített házibarkács fogantyúkat kellett eltüntetnünk. A korábban jól bevált módszerrel kenderkötelet csavartunk rá, ezzel az eljárással már sok mindent díszítettünk korábban - ITT megnézhetitek. Ami fontos, hogy a kezdésnél és a lezárásnál rögzítsük alaposan ragasztópisztollyal az anyagot, a kötél tekerése közben pedig elegendő néhány soronként egy pötty ragasztó, hogy rendezetten és szorosan kövessék egymást. 

Ezután nem maradt más hátra, mint régi-új virágládánk beültetése. Előre alacsonynövésű virágok, míg a kerék felé eső részre futó, bokrosodó növények kerültek, amiknek támfalként szolgál majd ez a magasabb felület. 

Ha ti is belevágtatok már hasonló projektbe, és van hozzá kedvetek, mutassátok meg nekünk! szívesen látjuk akár a poszt alatti hozzászólásban, de e-mailben is elküldhetitek a szinesotletek.blog.hu@gmail.com címre! A Kacatmentés hamarosan folytatódik, tartsatok velünk itt, illetve a Facebookon és az Instagramon, hogy arról se maradjatok le!