Nem először kerül szóba, hogy ha nyitott szemmel járunk, bárhol találhatunk olyan alapanyagot, ami már csak a sorsára vár hulladékként, kezünk munkája által mégis újjászülethet, és akár sok évig használatban maradhat. Mi is sok mindent készítettünk az elmúlt években a lakásdekorációtól a gyerekjátékokig otthon fellelhető, örökölt "kacatokból", de rejtett kincsekre bukkanhatunk egy-egy lomtalanítás során a rokonságban, vagy baráti körben. Kacatmentő sorozatunk legújabb fejezetében egy számunkra ismeretlen funkciójú, talán konyhai akasztós tartót vettünk kezelésbe, hogy ezután mécses- vagy virágtartóként használjuk tovább.
Első ránézésre inkább gyújtósnak látszott ez a fadarab - lekopott lakkréteggel, hiányzó akasztókkal, felületi sérülésekkel, de némi gondolkodás után úgy ítéltük meg, akár egy kedves dekoráció is válhat belőle, ha kicsit felfrissítjük viharvert külsejét. Fali dekoráció befőttes üvegekből a vintage kedvelőinek című cikkünk inspirációt jelenthet hasonló tartók készítéséhez, mi is ez alapján láttuk meg a fantáziát ebben a régi darabban. Ha tetszik az ötlet, bátran vágjatok bele akkor is, ha nem rendelkeztek barkácstapasztalattal, mert nagyon könnyen elkészíthetitek!
Amiket használtunk:
- fa akasztó alap (bármilyen deszkával helyettesíthető)
- befőttes üveg
- Sadolin Extreme, dió színű tartós lazúr
- Dulux Rapidry vízbázisú zománc
- selyemfényű lakkspray
- fém rögzítőbilincs
- 1 db csavar
- kalapács, fogó, csavarhúzó, ecsetek
- fúró, vagy hegyes szög
2. lépés: Maszkolószalaggal mintát alakítottunk ki. A ragasztás során ügyeltünk arra, hogy az oldalán is tökéletes legyen a takarás, mivel oda is kifuttattuk a mintát. Ezután következett a festés. Dulux Rapidry vízbázisú zománcfestéket már számos felújításnál használtunk sok jó tulajdonsága miatt: vízbázisú, ezért szagtalan, emellett gyorsan szárad, tartós és strapabíró, ugyanakkor egy fenntarthatóbb megoldás is a zománcot igénylő felületek festése esetében. Ehhez a munkához most elég volt egy pici maradék még úgy is, hogy több rétegben lekentük.
3. lépés: A zománcfesték száradása után a felületet átcsiszoltuk durva szemcsés csiszolópapírral, néhol erőssebben meg-megnyomva, hogy összekoptassuk a mintát. Akinek ez már túl vintage, nyugodtan hagyja el ezt a lépést, a minta enélkül is nagyon mutatós. A tartósabb végeredmény érdekében vékony, selyemfényű lakkréteget is fújtunk rá.
4. lépés: A méret ellenőrzése miatt a csőbilincset az üveg köré szorítottuk, de csak annyira, hogy még könnyen ki tudjuk belőle venni. Ha van túlnyúló darab, fogóval levághatjátok, nekünk pont jó volt a mérete. A bilincs hátulján megjelöltük, hová kerüljön a rögzítő csavar, majd az üvegről levéve a jelölt ponton előfúrtuk. Ha nincs fúrótok, egy hegyes szöggel is átüthetitek, még ha ez nem is igazán szakszerű megoldás. A lényeg, hogy ezáltal könnyebben a helyére kerüljön a csavar.
5. lépés: Visszahelyeztük a befőttes üveget a tartóba, és most már egészen szorosan meghúztuk a bilincset. Azért csak óvatosan, nehogy az üveg is eltörjön!
Ha szeretnétek cserélni az üveget, csavarhúzóval egy pillanat alatt lazítható a bilincs. Mi is kipróbáltuk egy alacsonyabb, átlátszó üveggel is, ami alkalmasabbnak látszott mécsestartónak. Szavazzatok Facebookon, szerintetek melyik verzió maradjon!
Nem állítjuk, hogy ez az évezred legmutatósabb fali dekorációja, ugyanakkor kitűnő illusztrációja annak, amiről az aktuális kacatmentős projektjeink szólnak.
A saját kezűleg végzett kisebb-nagyobb felújításokkal kapcsolatos legfrissebb bejegyzéseinket ITT találjátok. Ha tetszett a cikk, kövessetek minket Facebookon és Instagramon is, hogy a következőről se maradjatok le!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
