A 20. századi magyar líra egyik legkiválóbb képviselőjének versrészletével kívánunk békés ünnepet olvasóinknak. Juhász Gyula (1883-1937) a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője, akinek költői világát a társadalmi problémák, a reménytelen szerelem, a művészi szépségekben való gyönyörködés, és a valóság terhei elől menekülő vallásos áhítat határozták meg. Jellemzéséhez Hegedűs Géza író szavait idézzük a folytatásban.
"Nagyon csöndes ember, nagyon csöndes költő volt, akinek visszahúzódó, félszeg magatartása mögött egy meg nem alkuvó férfi, egy szent eszméi iránt tántoríthatatlanul hű lélek húzódott meg, aki magában és költészetében összebékítette a hazulról hozott áhítatos hitet és a világ megértéséből haladó világnézetet. A Nyugat egész nemzedékében Ady után ő áll a legközelebb a szocializmushoz, és ő a legvallásosabb. Élete bánatok és szerencsétlenségek sorozata, a szerelmi boldogság soha nem adatott meg neki – és ő lett a magyar költészet egyik legnagyobb szerelmi lírikusa." (Forrás: arcanum.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
