Ha meg akarjuk változtatni egy helyiség hangulatát, az egyik legegyszerűbb módszer, ha elhelyezünk pár növényt, lecserélünk néhány faliképet, egy-egy takarót vagy díszpárnát. Sokszor alkalmazzuk ezeket a trükköket, amikor megújulásra vágyunk, de nem szeretnénk nagyon megterhelni a családi kasszát. Számunkra az is kihívás, ha ilyenkor újrahasznosított alapanyagokkal dolgozhatunk, vagy új technikákkal kísérletezhetünk, az pedig külön öröm, ha mindkettő teljesül. Ezúttal sikerült - egy nagyon izgalmas párosítással két, egymástól látszólag távol álló módszert próbáltunk ki, a linóleummetszést és a textilfestést, a nyomatokat pedig függönymaradékból varrt díszpárnára készítettük el. Beszámoló és videós melléklet a folytatásban!
Adott volt egy klassz leveles függönyanyag, ami viszont nagyon kívánta a társaságot, ezért a motívumát textilfestékkel vittük fel egy minta nélküli anyagra, majd azonos méretű díszpárnahuzatokat készítettünk belőlük. A beszámoló főszereplője viszont ezúttal a textilfestő sablon lesz, ugyanis stencil, kartonlap vagy szabadkézi ecsetelés helyett linóleum dúcot használtunk a nyomatok elkészítéséhez.
A linóleummetszet egy klasszikus sokszorosító grafikai eljárás, ami leginkább a fametszethez hasonlítható. A rézkarc aprólékos megjelenésével szemben ez a magasnyomású eljárás inkább széles, foltszerű hatások megjelenítésére, síkhatású képek elkészítésére alkalmas. A dúc alapja eredetileg a lenolajjal átitatott parafa volt, de ma már nemcsak a művészellátókban, hanem a hobbiboltokban is elérhető a direkt erre a célra előállított speciális linóleumlap. A háztartási PVC-vel lehet ugyan kísérletezni, de nem mindegyik alkalmas a célra, sok közülük puhább, vékonyabb és könnyebben nyúlik.
Amire szükségünk lesz a sablon elkészítéséhez: linóleumlap, linómetsző kések, alkoholos filc, olló vagy sniccer.
Az elkészítés menetét a videóban láthatjátok, de néhány lényeges lépést írásban is kiemelünk, olvassatok tovább!
A mintát akár közvetlenül a linóleumra is felrajzolhatjuk alkoholos filccel az előzőleg készített vázlat alapján vagy anélkül, de kipróbálhatjuk a klasszikus módszert is, amikor indigóval visszük át a felületre. Tekintve, hogy utóbbi azért nem feltétlenül akad minden háztartásban, és elég egyszerű mintát terveztünk, mi az előbbit választottuk.
FONTOS! A tervezés során vegyük figyelembe, hogy a nyomat éppen a fordítottja lesz az eredeti rajzunknak. Ez különösen fontos lehet, ha szöveget szeretnénk megjeleníteni, inkább szánjunk időt az átgondolásra, mint hogy csalódás érjen a sok munka és a nyomat elkészítése után.
TIPP! Ha érdemi darab marad az alapanyagunkból a felrajzolás után, azt vágjuk le, mert még felhasználhatjuk egy másik dúc készítéséhez.
Ezután elkezdhetjük kimetszeni azokat a részeket, amiket nem kívánunk nyomtatni. A nagyobb festetlen felületeknél egészen mélyen vágjuk az anyagot, ügyelve, hogy a kés által húzott bordákat is eltüntessük, másképp ezek is nyomot hagynak majd. Ha végeztünk, a sablont körbe is vághatjuk, így biztosan megszabadulhatunk azoktól a részektől, amikre nem lesz szükségünk, de könnyen elronthatják a végeredményt.
FONTOS! A linót tartó szabad kezünk soha ne legyen útjában a vésőnek! Az anyag viszonylag kemény, a metszőkés pedig éles, ha megugrik, könnyen megsérülhetünk!
Ha megvan a dúc, előkészíthetjük a nyomtatást. Otthoni körülmények között présgép ritkán áll rendelkezésre, ezért egy nagyon egyszerű eszközzel, egy hétköznapi evőkanállal helyettesíthetjük azt. Ezen kívül gumihengerre, egy üveglapra és a kiválasztott színű textilfestékekre lesz szükségünk. Mivel nekünk a korábbi munkálatok során nagyon bevált, most is a Deka palettájáról választottunk a másik párna anyagához passzoló olivazöldet és feketét.
A festéket nyomjuk az üveglapra, majd a henger segítségével egyenletesen vigyük fel a linóra. Ha a klasszikus eljárást követve papírra nyomtatnánk speciális nyomdafestékkel, akkor szabadabban alkalmazhatnánk a technikát, de a textilfesték jellege miatt érdemes néhány tényezőre figyelni.
TIPP! Készítsünk próbanyomást egy darab papírra, ebből nemcsak azt láthatjuk meg, hogy megfelelő-e a festék fedése, hanem azt is, ha maradt esetleg korrigálandó felület a sablonunkban. Ha szükséges, ezt javítsuk ki a vésővel a dúc lemosása után, és folytassuk a munkát. A textilt vasaljuk, és ha van rá mód, feszítsük is ki - minél simább a felület, annál tisztábbak lesznek a nyomataink. Főleg, ha először látunk neki, kerüljük a nagy, egybefüggő festendő részeket a sablon tervezése során, mivel ez a festék másképp terül, az ilyen felület foltos lehet. Más anyagokra kipróbálhatjuk a nyomtatást akrilfestékkel is.
Helyezzük el a festékes dúcot az anyagon, tegyünk rá egy vastagabb papírlapot vagy újságot, és a kanál segítségével óvatosan préseljük át a mintát. Ezt a műveletet végezzük nagyon óvatosan, nehogy elmozduljon a dúc, vagy a nyomat!
Ezt követően már csak a minta fixálása van hátra, amit a festék ajánlása szerint végezzünk el. A Deka esetében az anyag hátoldaláról három percig vasaljuk meg a textilnek megfelelő hőfokon, ezután kímélő mosószerrel, befelé fordítva akár 60 fokon is mosható - ha az anyag engedi. A festék rugalmas és puha lesz, ami igazán nem hátrány, amikor éppen párnákon használja az ember, de kísérletezzetek bátran más darabokon is!
Ahogy már megszokhattátok, a cikk kapcsán hamarosan játékkal is jelentkezünk, amiben megnyerhetitek az általunk használt eszközök többségét és egy szuper textilfesték kollekciót is! Figyeljétek a felhívást a FACEBOOK OLDALUNKON!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
