A meleg nyári napokon igazán nagy favorit a háziszörp, a lekvár pedig egész évben, és bár tengernyi receptet találhattok, mégis megosztjuk veletek a miénket, ahogy az elkészítés örömét is! Ki sem bírtuk várni, míg a beszámoló elkészül, már mindkettőt megkóstoltuk! Összesen nagyjából 9 kilogramm termést dolgoztunk fel három szakaszban, és még vár egy kevés a bokrokon is. Most egy eljárásban készült a szörp és a lekvár, időbeosztás szempontjából igencsak praktikus, és az eszközöket is csak egyszer kell elővenni - igaz, akkor legalább két napra. A folytatásban a teendők!
Mivel szerencsére a ribizlibokrokra minden évben számíthatunk a bőséges termést illetően, annak ellenére is dolgozhatunk fel saját gyümölcsöt, hogy nincs sok helyünk a kertben. Ezt kiegészítendő még bodza és citromfű szörpök sorakoznak a polcokon, és állandó helyet foglal a körtelekvár is, de ahhoz már a piacról szerezzük be az alapanyagot, más éppen szezonális társaival együtt.
De térjünk vissza a nyár kedvencéhez! Ez az üde, élénkpiros gyümölcs elég megosztó, sokan nem kedvelik savanykás íze és sok, apró magja miatt, pedig számos jótékony tulajdonságával ezeket bőven ellensúlyozza - mi pedig kifejezetten szeretjük ezt a sajátos, nem émelyítően édes ízvilágot. A teljesség igénye nélkül elmondható, hogy vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdag - például remek magnézium, vas, foszfor és káliumforrás, tisztítja az érfalat, segíti az emésztést, és hasznos zsírsavakat is tartalmaz. Mivel magas a pektintartalma, alacsony cukortartalom mellett is gyorsan és jól sűrűsödik, ezáltal a befőzési idő is rövidül, ami nemcsak a háziasszonyoknak kedvez, de az egészséges anyagok sem illannak el belőle maradéktalanul. A házszörpünk esetében egyenesen mind megmarad, ugyanis ezt főzés nélkül készítettük.
Mint bármilyen tartósító eljárásnál, most is nagyon fontos, hogy a használt eszközök és üvegek tiszták, csíramentesek legyenek, így ezt a lépést nem érdemes kihagyni.
Hozzávalók:
kilogrammonként 30 dkg cukor
1-2 dl víz
1 mokkáskanál citromsav (savanyítja, de csodás színt is biztosít)
Ráöntjük a cukrot, majd burgonyanyomóval összetörjük a megmosott, levelektől megtisztított gyümölcsöt. Türelmesebbek leszemezhetik a szárról, de én idén megpróbáltam kihagyni ezt a lépést, mivel a passzírozás során úgyis fennmarad, és az eljárás tökéletesen bevált. Az összenyomott termés néhány perc alatt levet enged, ekkor tüllzacskóba öntjük és hagyjuk lecsepegni. Másnap - ha szükséges - forralt vízzel kicsit hígítjuk, üvegekbe töltjük és örömmel fogyasztjuk!
A munka tetemes része csak ezután következik. A kicsepegett gyümölcsöt lepasszírozzuk - én kézi paradicsompasszírozót használtam, míg sokan a gyümölcscentrifugára esküsznek. A fennmaradt részt beáztatjuk, hogy a szárak és magvak az edény aljára üljenek, majd óvatosan leszedjük a tetején úszó gyümölcshúst és héjat. Ez a lépés kihagyható, de kár lenne elvesztegetni az értékes finomságot. Én végül az áztatólevet is leszűrtem, ami pár jégkockával társulva igazán kellemesen hűsített minket a legforróbb napokra jutó befőzés ideje alatt!
Alapvetően a tartósítószermentes befőzés híve vagyok, bár elárulom, nem minden esetben jártam sikerrel, emiatt viszont most a szörp tekintetében nem aggódom, mert olyan még nem volt, hogy őszre maradt volna belőle. Így viszonylag alacsony cukortartalom mellett fogyaszthatjuk a friss és vitamindús nedűt. A lekvár esetében már más a helyzet, mivel azt egész évre tesszük el, nem mertem kockáztatni, idén egy lekvárzselésítőt próbáltam ki. Ez ugyan tartósítószer tartalma miatt kompromisszumos megoldás, de cserébe akár valamelyik egészséges cukorhelyettesítővel is használható, és nem szükséges órákig főzni. A port egy külön tálban alaposan elkeverjük egy pár kanál előzetesen botmixerrel átdolgozott gyümölcspéppel, hozzáöntjük a többihez, majd pár perc főzés után tiszta üvegekbe töltjük. Itt akár be is fejezhetjük a műveletet, de én minden esetben dunsztolással szoktam zárni a folyamatot, ezért most is így jártam el.
Mint tudjátok, kiemelten fontos szempont nálunk, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termeljük, ezért a lekvárokat az év közben gyűjtött sűrített paradicsomos üvegekbe, míg a szörpöket a régóta használatban forgó csatos üvegeimbe töltöttem. A tetejükre használt ruhából szabott vászonfedő és raffia került - amik szintén sokszor használhatók és végül komposztálhatók - nem mellesleg a polcok külleme is egységes!
Ha van kedvetek, meséljétek el ti is a saját tapasztalataitokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
