A szitanyomás egy ma már klasszikusnak nevezhető sokszorosító grafikai eljárás. Többféle módszer létezik, de mindben az a közös, hogy a szitaként szolgáló anyag fedetlen területein préselik át a festéket, így létrehozva a képet. Ha egyedi ruhadarabokra, kiegészítőkre vágyunk, számtalan helyen elérhető már ez szolgáltatásként is, jellemzően 10-20 darab a rendelési minimum, aminek érthető gyakorlati oka van. De annak sincs akadálya, hogy akár otthon kísérletezzünk saját grafikáink nyomtatásával. A folytatásban egy egyszerűen kivitelezhető módszert ismerhettek meg, amivel kisebb méretű, saját készítésű képeiteket nyomtathatjátok különféle textil felületekre.
A szitanyomást alapvetően nagyobb példányszámú, azonos minőségű kép sokszorosítására használják, mivel a mai korszerű, akár gépi, akár kézi eljárással 1-2 darab létrehozása hétköznapi viszonylatban elég költséges lenne. A köztudatban korábban a plakátok, manapság a egyedi, fény- és mosásálló dekorációs ruhaanyagok gyártása által terjedt el, de talán nem is gondolnánk, hányféle anyag alkalmas arra, hogy hordozófelület legyen. Ilyen például az üveg, a textil, a fém, a kerámia, és a műanyag is. Különféle kézzel létrehozott sablonok helyett a modern szitanyomat úgy készül, hogy a szövet mindkét oldalát fényérzékeny anyaggal vonják be, majd tulajdonképpen ráfényképezik a grafikát. Vizes átmosás után az emulzió ott távozik a szövetből, ahol a kép elemei vannak, ezáltal szabadon hagyva a szövet nyílásait a festéknek.
A technika alkalmazásának kezdete a régmúltba nyúlik vissza, a Távol-Keleten, jellemzően Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt nyomtattak textíliát sablon felhasználásával. A szitát először keretre feszített emberi hajból, majd később selyemszálból készítették, és a ráragasztott rizspapírból kivágott sablon alkotta forma hozta létre a művészien festett textíliák mintáit.
Az otthoni megoldás csak részben követi ezt a menetet, teendőink inkább a korai eljárás lépéseire hasonlítanak. A koncepció lényegében mindig ugyanaz: a nyomatmentes részeket a szitán valamivel elfedjük, hogy a festék ne tudjon áthatolni rajta. Ehhez a legkézenfekvőbb alapanyag a papír, így most kartonból vágjuk ki a stencilt, amit a kitakarásra használunk. A készlet tartalmazza a szitakeretet, spatulát, simítólapátot és a textilfestéket is, így ezeken kívül csupán egy szikére, más néven sniccerre lesz szükségünk, némi celluxra és a nyomtatni kívánt képre. Ez utóbbit magunk is megrajzolhatjuk, de segítségül hívhatunk bármilyen nyomtatott sablont is.
1. lépés: A minta létrehozása
Én az előrajzolást választottam. Mivel egyedi grafikával ellátott kenyereszsákot fogok varrni, így a keret méretével megegyező - illetve annál nem nagyobb - méretű vékonyabb kartonra felvázoltam ceruzával egy különféle pékárukat ábrázoló képet, majd hogy tisztán lássam a mintát, kitöltöttem filccel a kivágandó felületeket. Bármilyen alakzatot is választasz, vigyázni kell, hogy a fehéren maradó felületek legalább egy kis szakaszon kapcsolódjanak egymáshoz, másképp bizonyos részek egyszerűen kiesnek. (Ezzel kapcsolatban a cikk végén mondunk még valami érdekeset.)
2. lépés: A minta kivágása
A sniccer segítségével kivágtam a nyomtatandó felületeket, majd egy színes karton előtt végeztem egy utolsó ellenőrzést, hogy valóban azt látom-e kirajzolódni, amit szeretnék. A festés után már nem, de most még javíthatsz, ha szükséges!
3. lépés: A szita és az eszközök előkészítése
A textilfelület nekem most egyszerű fehér pamutvászon, amit előzőleg méretre szabtam a tervezett frissentartó zsákhoz, de választhatsz kedvedre bármilyen egyéb mintázni kívánt anyagot, ruhát, táskát, falvédőt, amit csak szeretnél! A stencilt a keret sík felületű felére ragasztottam, hogy véletlenül se tudjon elmozdulni munka közben.
4. lépés: A nyomtatás
A spakli segítségével nagyjából 1 centiméter vastag sávban kentem festéket a minta fölé, annak teljes szélességében, majd a simítólapáttal enyhe nyomással áthúztam a festéket a teljes felületen, ügyelve, hogy minden festeni kívánt részre jusson. A festék eleve sűrű, de a pici peremnek köszönhetően lefolyni biztosan nem fog! A keret eltávolítását óvatosan végezd, nehogy elkenődjön a minta!
A teljes folyamatot nyomon követheted a videóban is.
5. lépés: Befejezés
Miután a nyomat teljesen megszáradt, vasalóval fixálható, ezután mosógépben is mosható. Az eszközök sima csapvízzel tökéletesen letakaríthatók, amennyiben ebben a fázisban nem kívánunk több nyomatot létrehozni. Én még egyet készítettem ugyanebből, de még bőven bírná a sablon a strapát.
Természetesen a sikeren úgy fellelkesültem, hogy azonnal meg is varrtam az új frissentartó zsákjaimat, amik nem csak az otthoni tárolás során tesznek jó szolgálatot, de segítségükkel bármelyik pékségben, szupermarketben lehetséges a zacskómentes vásárlás.
Akár bonyolultabb mintákat is szitázhatsz otthon, egyszerűen:
Az elkészítés első lépése után említett érdekesség pedig így szól: aki idáig eljutott, az - ha eddig még nem tette volna - valójában tudtán kívül megismerkedett egy klasszikus sokszorosító grafikai eljárás, a papírmetszet technikájával. Ha ugyanezt a sablont - a szakzsargonban dúcnak hívják - nyomdafestékkel kened be, és papírra nyomtatod gumihengerrel, vagy rézkarcpréssel, máris kész az első nyomatod. Ugye milyen egyszerű néha művésszé válni? Legyetek büszkék magatokra!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Színes Ötletek Facebook közösségéhez, hogy a következőről se maradj le!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
