Biztos vagyok benne, hogy olvasóink között szinte mindenki préselt őszi leveleket óvodásként, kisiskolásként. Talán meglepő, talán nem, de még egy ilyen látszólag nagyon egyszerű elfoglaltság is fejleszthető művészi szintre, ráadásul nem is új keletű dologról van szó, hiszen már a japán szamurájok is foglalkoztak ilyesmivel. Ma egy rövid galériás poszt erejéig az oshibanával ismerkedünk.
Az oshibana eredete a 16. századig vezethető vissza. Úgy tartják, ezt az egyedülálló művészeti formát annak idején a szamurájok egyfajta szellem gyakorlatként művelték, hogy erősítsék koncentrációs képességüket, fejlesszék a türelemre való készségüket, és harmóniába kerüljenek a természettel. A különféle préselési eljárással szárított és lapított növényi alkotóelemeket, leveleket, szárakat, virágszirmokat használó különleges képalkotó módszer a 19. század vége felé Európába is eljutott, ma már világszerte gyakorolják. Ismert művelője volt a híres hollywood-i színésznő, későbbi monacói hercegnő, Grace Kelly, akinek 1980-ban könyve is megjelent erről a témáról.
Nem kell drága anyagokat beszerezni, elég, ha sétáink során figyelünk a lábunk elé, összegyűjtjük, ami az utunkba akad, és persze használjuk a fantáziánkat. A gyűjtögetés és a tervezés folyamata a kisebbek számára is szórakoztató elfoglaltság lehet! A díszítéshez használhatunk magvakat, tollakat és szalagokat, meg úgy általában bármit, ami eszünkbe jut.
Egy kis segítség a saját verzióhoz a videóban.
A szamurájoktól Krisztus utolsó megkísértésén át a pillangóhatásig
A cikk szerkesztése közben gondolkodtunk el egy érdekes párhuzamon. Bár nem szigorúan és kizárólag ezzel a módszerrel készült, a téma kapcsán mégis eszünkbe jutott Peter Gabriel Passion című albumának borítója. Az eredetileg "Rajztanulmány önarcképhez - 1987" címet viselő képhez a művész, Julian Grater olyan anyagokat használt, mint szén, grafit, akril, bitumen, méhviasz, illetve szalmaszálak és préselt virágok. Nem biztos, hogy direkt inspirációról beszélhetünk, de nem nehéz észrevenni a rokon vonásokat. Ez lenne tehát a szamurájok lelki gyakorlatának többszörösen áttételes hatása egy olyan lemez borítójára, amely Martin Scorsese klasszikus, Krisztus utolsó megkísértése című filmjének zenéjét - pontosabban annak továbbfejlesztett változatát, hiszen Gabriel a film bemutatója után még hónapokon át csiszolgatta az anyagot megjelenés előtt - tartalmazza? Ha ezt végiggondoljuk, már csak egy lépés, hogy elkezdjük komolyan venni a pillangóhatásról szóló elméleteket, és elgondolkodni azon, hogy talán van igazság a minden mindennel összefügg közhelyében.
Ha valaki szívesen olvasna arról bővebben, hogyan készültek Peter Gabriel lemezborítói, a RealWorldGalleries.com cikkeit csak ajánlani tudjuk, ritka igényes és informatív oldal.
Azt hiszem, ez a téma nem utoljára került a látómezőnkbe. Kis erőfeszítéssel csodálatos, egyedi képeket hozhatunk létre otthonunk díszítésére. Hamarosan gyerekekkel elkészíthető vidám levélképekkel jelentkezünk. Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz te is a Színes Ötletek Facebook-közösségéhez, hogy a következőről se maradj le.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
