Már a korábbi, farsangi jelmezes posztomban is említettem nektek, hogy mi idén polipjelmezt fogunk készíteni. Nem nagyon kapkodtunk, ráadásul az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a tapadókorongokat például hogyan fogjuk elkészíteni. De kezdjük csak az elején...
Az eredeti jelmezt, ami megihletett, ITT találtuk, íme, erről van szó:
Egyébként nekem tetszett ez a csíkos harisnyás megoldás is, de végül több okból nem egészen így valósítottuk meg a saját változatunkat. Egyfelől a környékbeli üzletekben sehol sem találtunk négy darab, egyforma, mintás harisnyát egyazon méretből, másfelől pedig a lányom nagyon szeretett volna tapadókorongokat is a lábakra. Ez pedig azért mondjuk a csíkos alapon elég furán mutatott volna.
Maradt tehát a sima fehér harisnya, ezt szerencsére rögtön az első kínai boltban be tudtam szerezni egyazon méretben. Fehér sapkát mondjuk sehol sem kaptam hozzá, de gondoltam, majd improvizálunk valamit otthon.
A pöttyökön, azaz a tapadókorongokon is sokat agyaltam. Festeni, rajzolni nem igazán akartam, de nem találtam a jó megoldást. Ilyenkor szoktam felforgatni a szekrényeket, hátha pont a kezembe akad a megoldás a "majd jó lesz valamire" készletemből. Mázlim volt. Találtam egy mérethiba miatt sosem használt pizsinacit, ami véletlenül pont pöttyös. De jó, hogy nem ajándékoztam el! Mivel úgyis nagyon ráértem (hahahaha), nekiálltam vagdosni. Röpke négy óra alatt kivágtam a pöttyöket, szép, majdnem szabályos tapadókorongszerű formákra. De jó, hogy poláranyag, nem foszlik, csak ragasztani kell majd! Ezután két régi párnát is beáldoztam, ezek töltelékével tömtem ki a három pár lábat (erre a célra remekül megfelel néhány megunt plüssfigura is. Nekünk is van egy nagy és undok dínónk, nem tudom, miért nem jutott eszembe, de mindegy is). A negyediket ugye nem, mert az a gyereken lesz. Innen már felgyorsultak az események, mert megérkezett a suliból a szárnysegédem. Többféle verzióban rápróbálgattunk a lábakra a korongokat, majd a végső verziót ragasztópisztollyal gyorsan fel is ragasztottuk.
A készre tömött, tapadókorongokkal felszerelt harisnyákat a gumis derékrész alatt összevarrtam, majd egy széles gumipertlire hajtottam rá őket, és ismét varrtam. Mindezt varrógéppel pillanatok alatt le lehet rendezni, de én most inkább öltögettem, mert lusta voltam előszedni a gépet. Felsőrésznek egy tök sima, régebbi fehér, hosszúujjú pólót áldoztunk be, ennek a karját is felkorongoztunk persze. Tudom, hogy így már összesen 10 lába lesz a polipnak, de ezen most ne akadjunk fenn. Már csak a sapka volt kérdés. Ha már minden fehér, muszáj volt valami fehéret találni. Olyat persze, ami nem csúszkál el a fején, de nem is túl meleg, mert hosszú lesz a bál. Végül egy kinőtt (fehér) harisnyát húztam a fejére, az ülepnél elkötöttem, és levágtam a fölösleget. A szemeket már a gyermek tervezte és gyártotta le. Egy kis fehér anyagra fekete filctollal rajzolta fel, majd kivágta, nekem már csak fel kellett ragasztanom.
Azóta szinte ki se bújik belőle, remélem, péntekig azért kibírja a maskara.
Ha tetszett a bejegyzés és hasznosnak találtad, kérlek, oszd meg az ismerőseiddel is!
Csatlakozz te is a Színes Ötletek Facebook-közösségéhez, hogy első kézből értesülj a legfrissebb színes ötletekről! Ha még több kreatív ötletere szomjazol, kövess a Pinteresten is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
