Színes Ötletek

Eltelt már néhány hét az idei Ambiente-Christmasworld-Creativeworld vásárhármas óta, és ugyan egy galériaposzt már született közvetlenül utána, az akkor ígért beszámoló megírására különböző okokból egészen mostanáig nem került sor. Ugyanakkor egyrészt „ígéret szép szó…”, másrészt meg annyi szép, érdekes és inspiráló dolgot láttunk Frankfurtban a rendelkezésre álló bő két nap során, hogy vétek lenne nem szóba hozni ezeket, pláne most, hogy kicsit már le is ülepedtek az ott szerzett élmények, hiszen végső soron az esemény tanulsága megint az volt, hogy egyrészt a kreativitás tényleg határtalan, másrészt bármibe is kezdünk, a siker voltaképpen a legegyszerűbb törvényszerűségeken múlik.

Személyes kitérőként nem rejtem véka alá, hogy Messe Frankfurt és a vásárhármas mérete, a kiállítók és a látogatók mennyisége számomra még mindig nehezen feldolgozható, hiszen, ahogy a tavalyi beszámolóban is olvashattatok erről, az összesen 12, egyenként egy-egy önálló rendezvény méretével vetekedő pavilonban – amelyek közül szinte mind több szinttel rendelkezett, emeletenként százas nagyságrendű standhellyel – több ezer vállalkozás jelenik meg a világ szó szerint minden tájáról, voltaképpen minden területről, ami bármilyen szálon kapcsolódhat a lakberendezés, a HoReCa / vendéglátóipar és a kreatív hobbi témájához, a vezető írószergyártóktól a dekorációs művészeten át az evőeszközöket, konyhafelszereléseket gyártó és forgalmazó világcégeken át a hulladékból készült, újrahasznosított lakásdekorációs cikkekig. Ilyen környezetben hogyan érezze magát tényezőnek az egyszeri kreatív hobbi blogger, aki, úgymond, mindezekről csak írogat? Mintha kibicelnél ezernyi sakknagymester szimultán bajnokságán azzal, hogy már hallottam a szicíliai védelemről, és arról, hogy nem Don Corleone szervezi meg baráti szívességből.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A minden képzeletet felülmúló inspirációáradatot persze kis idő után megszoktam, és amint ez megtörtént, azonnal át is változtam bábszínházban ámuldozó kisgyerekké. Hiszen ahány kiállító, annyiféle termék, élettörténet, szakértelem, motivációcsomag és történet. Legyen szó hulladékfából készült dizájnbútorokról, egyedi karácsonyfadíszekről, a zanzibári tengerparton turisták által eldobált szemétből készült lakberendezési kiegészítőkön át a nagyjából két elefántnyi méretű, rénszarvasos-mikulásos világítástechnikai installációig, melynek célközönsége az egyszeri vásárló helyett sokkal inkább egy-egy bevásárlóközpont, vagy épp közigazgatási egység lehet.

Mivel ez alkalommal is szó szerint lehetetlen feladat lenne egy átfogó, minden részletre kiterjedő beszámoló, nézzük címszavakban azokat a benyomásokat, melyek a legemlékezetesebbnek bizonyultak!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Chako Zanzibar standjánál találkoztam először a már említett, hulladékok újrahasznosításával készült lakberendezési kiegészítőkkel. Nem véletlen, hogy megütötték a szemem az ott felsorakoztatott termékek, ugyanis egy barátom esküvőjén már láttam példát hasonló elven, de házilag készült borospoharakra, és nagyon kellemes meglepetés volt annak felfedezése, hogy van, aki ezzel professzionális szinten foglalkozik. A vállalkozás jó példa az „aranyat a sárból” elvének megvalósulására, ugyanis a tengerparton és turistaövezetekben összeszedett borosüvegek, italospalackok felhasználásával hoznak létre remekbe szabott, visszafogott minimalizmusukban is elegáns lámpákat, vázákat, gyertyatartókat és különféle konyhai kiegészítőket. Ahogy a Chako alapítójától, Annaloestől megtudhattam a helyszínen, a cég nagy hangsúlyt fektet az edukációra, ráadásul számos nőnek adnak munkát a közvetlen működési területük környezetében, ami Tanzániában mai napig sem feltétlenül bevett szokás. Az ilyen törekvéseket mindig jó látni, pláne, hogy nem ők voltak az egyetlenek a fenntarthatóságot középpontba helyező kiállítók közül, hiszen a holland Original Home termékei között például az óceánból kihalászott műanyaghulladékból készülő lámpákat és lámpaernyőket is láthattunk – valószínűleg nem szorul további illusztrációra az, mennyivel jobb forgatókönyv ez, mintha a ivóvízet szennyező mikroműanyagként, vagy úszó szemétszigetként végeznék.

Hasonlóan inspiráló látvány és gondolatvilág fogadta a látogatókat a Lübech Living kiállítóterében. A Susanne Lübech által vezetett dán vállalkozás ökotudatos lakberendezési termékeket forgalmaz, melyek elkészítése során az újrahasznosítás változatos módjait alkalmazzák: alapanyagaik között találunk hulladékfát, fűrészport, papírszemetet, napenergiával előállított kerámiát, újrafeldolgozott üveget és műanyagot, textilipari hulladékot, de ugyanígy felhasználják a saját üzemükben termelődő papírhulladékot, ebből készül az általuk szabadalmaztatott, úgynevezett Zero Waste Paper, ami aztán vázák, virágtartó kaspók nyersanyagául szolgál. A cég immár 15 éve működik, és a standjukon látott gyönyörű kivitelű, hivalkodást abszolút mellőző, jó ízlésről és szellemiségről árulkodó, fenntartható iparművészetként is értelmezhető tárgyak láttán valószínűleg nem véletlenül gondoltam arra, milyen messzire vezethet az apropóként nálunk is gyakran előkerülő kacatmentés elve, ha valaki komolyan veszi ezt, vannak jó ötletei, meg elég kitartása ahhoz, hogy következetesen megvalósítson egy koncepciót. Nem csoda, hogy akadt más standról, kamerával érkező látogató, aki a kelleténél talán kicsit részletesebb inspirációkra vágyott!

De ugyanilyen érdekes volt szembesülni a nagyrészt olívaolajból készült, hatalmas, sajtra emlékeztető tömböket formázó tradicionális szappanokkal a Savon De Marseille standján, ahol persze ezeken kívül is számtalan más kivitelű, praktikumában szép tisztálkodószert láthattunk, megcsodálni a Nature’s Melody kiállítóterében a más-más, olykor meglepő méretű, különböző dallamokra hangolt szélcsengőket, a Gry & Sif elképesztő választékát, főszerepben a mindenféle nagyságú és fajtájú nemezelt állatfigurákkal, vagy az idén már alapításának 201. évfordulóját ünneplő portugál Vista Alegre pavilonját, ahol, akárcsak tavaly a porcelánművesség valódi műalkotásokban öltött testet – itt külön örömre adott okot, hogy egy hazai alkotó kollekciója, a Hegedűs Ágnes által tervezett Ritmo is helyet kapott az egyik helyiségben. Szóval nem túlzás, hogy bármerre is dobtunk volna el egy féltéglát – bár ehhez biztosan nem vettem volna  bátorságot, pláne a konyhai berendezéseket, üveg- és porcelánműves terméket bemutató épületekben, valószínűleg évek múlva is ott takarítanék adósrabszolgaként! – bizonyosan mindenhol újabb és újabb szemkápráztató portékákra, meg persze érdekes, órákon át mesélhető és hallgatható történetekre, sokszínű és lelkesítő motivációkra találunk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ebbe belegondolva sajnáljuk csak igazán, hogy tényleg fizikai képtelenség mindenkit felkeresni és megszólaltatni az esemény során. Hiszen ha átlagban 5000 kiállítóval számolunk, naponta akkor is 13-14 interjút kellene elkészítenünk, ha a vásárhármas egy teljes évig tartana, és mi is ott jegyzetelnénk az adott év mind a 365 napján, hétvégéket és ünnepnapokat is beleszámolva, pihenőnap nélkül. Azt hiszem, ez a rövid eszmefuttatás jó illusztrációja a nagyságrendnek, és annak, miért is érezte magát eleinte reménytelenül jelentéktelennek a szerző ebben a környezetben.

Szerencsére az idei Ambiente-Christmasworld-Creativeworld öt napján számos kiállító képviselte Magyarországot is, akikkel többségében sikerült is találkoznunk. A gyomaendrődi székhelyű Liviel újrahasznosított fából készített bútorai láttán akarva-akaratlanul is felötlött bennem James Hetfield Carl nevű gitárjának emléke, melynek anyagát a Metallica első próbaterméül szolgáló garázs ajtaja adta, a maga viharvertségében, belevert szögekkel együtt. A kézzel készült szekrények, ágyak, polcok, illetve mindenféle lakberendezési és konyhai kiegészítők úgy keltettek modern, naprakész, letisztultan elegáns benyomást, hogy közben maga az anyag szavak nélkül is mesélt az egyes darabok előéletéről. Felemelő érzés volt belegondolni mindebbe, legalábbis sokkal felemelőbb annál, mint amikor alig győztem elnézést kérni, miközben az egyik, dominóként elborított installáció elemeit szedegettem össze, elnéző mosolygástól kísérve.

Legalább ugyanennyire érdekes és tanulságos annak megismerése, miért tér vissza valaki kiállítóként 35 év után a Christmasworldre, és milyen sokszínű, vállalkozásonként és egyénenként változó inspirációk és motivációk dolgoznak olyan, első látásra nem túl bonyolult termékek elkészítése mögött, mint a karácsonyfadíszek. Hiszen van olyan, több évtizede működő családi vállalkozás, mint a Pannonia Dekor, akik az iparág nagymúltú vállalkozásaként a piacon egyedülálló technológiával dolgoznak, és még az üzemük leégését is túl tudták élni, hogy azóta is töretlenül tegyék a dolgukat. És van olyan, friss, néhány éve alakult vállalkozás, mint a Glassis, akik kitűnő bizonyítékát szolgáltatják annak, milyen messzire juthat az, aki talál egy még be nem töltött piaci rést, hisz a saját ötletében, és nem sajnál némi befektetett időt, energiát, lelkesedést és kitartást a megvalósításra.

Cikkírói szempontból talán kicsit ellentmondásos módon azt is jó volt látni, hogy a Zebra Pen magyarországi képviseletének standjánál folyamatosan annyi látogató és érdeklődő fordult meg, aminek következtében végül esélyem sem maradt arra, hogy a vásár folyamán interjút készítsek a munkatársakkal, pedig biztosan megtudtam volna néhány érdekességet az 1897 óta különleges tollakat gyártó, patinás japán anyacég történetéről és magyarországi vonatkozásairól. Ugyanakkor semmilyen ellentmondást nem látok abban utólag sem, hogy a Creativeworld-ön hosszú évek óta stabil kiállítónak számító Pentart idén is nagyon látványos, egyedi installációkat, és nem utolsósorban új, ebben az évben debütáló anyagokat – jelesül az elsősorban falfelületek díszítésére szánt Pentacolor Wall Decor termékcsaládot - felvonultató standján a beszélgetés végén már olyan témákról esett szó, mint az absztrakt expresszionizmus és az improvizációra épülő zenék hasonlóságai elvek és gondolatok mentén, vagy hogy a dolgok mélyén voltaképpen mennyire ugyanarról szól a festészet, a tánc, vagy akár a különböző harcművészetek. És persze nagyon tanulságos volt az a több megszólaltatott kiállító által megfogalmazott gondolat is, hogy a kiállításokon és vásárokon való részvétel pontosan ugyanúgy tanulható és tanulandó tevékenység, mint bármi más. Hiszen ugyanúgy okulhatunk az esetleges kudarcokból, a kevésbé sikeres eseményekből, és néha csak pár kisebb-nagyobb változtatás kell ahhoz, hogy az érdeklődők, a potenciális vásárlók és üzletfelek száma akár a többszörösére nőjön a következő évben. Egy biztos, a siker, bár rengeteg tényező együttállásán múlik, sosem puszta véletlen.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ezek a gondolatok ugyanakkor már önmagukban kitesznek egy teljes cikket, amit remélhetőleg hamarosan elolvashattok majd itt, a Színes Ötleteken. Addig is hadd zárjuk idei élménybeszámolónkat azzal, hogy jövőre február 6 és 10 között rendezik meg a lakberendezés, az ajándék- és kreatívipar vásárhármasát Frankfurtban, ahol várhatóan legalább ugyanilyen sok kiállítóval, ámulatba ejtő termékkel és érdekes történettel találkozhat majd a közönség. Ha valaki bármilyen vonatkozásban érdeklődik a fenti területek iránt, mindenképpen érdemes egyszer ellátogatnia az eseményre, hiszen ekkora dózisban jó eséllyel sehol máshol nem töltődhetünk fel ennyire sok forrásból származó inspirációkkal. Ami minket illet, remélhetőleg jövőre is ott leszünk, hogy mindezeket újra megtapasztaljuk.

A helyszíni beszámoló nem valósulhatott volna meg a Messe Frankfurt és a BD-Expo csapatának segítsége nélkül, akiknek ezúton is mindent köszönünk.

Az Ambiente, Christmasworld és Creativeworld nemzetközi szakkiállításokról további információk az események közösségi felületein, valamint a Messe Frankfurt és a BD-Expo weboldalain!  

A fotókat a szerző készítette.