Színes Ötletek

DIY felújításainkról szóló beszámolóink legutóbbi fejezetében egy lomtalanításon talált szennyestartónak adtunk új külsőt és új életet, ezzel viszont elindítottunk egy kisebb lavinát, hiszen már munka közben jöttek a további ötletek, miképpen használjuk fel a felbontott alapanyagokat és a lebontott elemeket. Mivel már rövidek a napok és csípős hideg van odakint, több időnk marad a házon belüli tennivalókra, akár kézműves tevékenységeket, akár kisebb-nagyobb felújításokat halogattunk eddig. Nálunk találkozhattok ezzel is, azzal is, következzen hát egy olyan bútorfestés, amit maradék festékeinknek, meg annak köszönhetünk, hogy mindenképp szerettünk volna úgy csökkenteni egy új érkezőgarnitúra beszerzési költségein, hogy a dizájn terén se kelljen túl nagy kompromisszumot kötnünk. Erről olvashattok a folytatásban!

Adott tehát egy sokéves étkezőgarnitúra, két törött - és ideiglenesen másfélével pótolt -, és két már eléggé ingatag székkel, amik felett már nemcsak eljárt az idő, de javítgatás után is nagyon kényelmetlenek lennének. Miután végiglapoztuk a bútorkínálatot, felismertük a költségcsökkentés lehetőségét abban, hogy az egyébként hibátlan, erős, méretben is megfelelő asztaltól nem kellene megválnunk csak azért, mert leharcolt társait már nem tudjuk megmenteni - azaz de, csak más rendeltetéssel, erre viszont majd egy másik fejezetben térünk ki -, ha egy kis dizájnváltással össze tudjuk hangolni új székeinkkel!

A Sadolin Super Deckfarbe fehér és palaszürke színeiből kevertünk magunknak középszürke árnyalatot az említett szennyestartó festése során, így adva volt a színminta, amit összevethettünk a tölgyszínű lábakon álló székek sötétszürke árnyalatával. Nemcsak tetszett a végeredmény, de örültünk is, hogy maradék alapanyagainkat használhatunk a felújításhoz, így mindössze egy doboz Sadolin Plus vastaglazúrt szereztünk be hozzá. A lazúrok közül ez a típus beltéren is használható, ami nem jelenti azt, hogy kültéren ne vethetnénk be számos hasznos tulajdonsága miatt - például 3 órán belül esőálló bevonatot képez, így kevésbé optimális körülmények között is dolgozhatunk vele, kiemelkedően ellenáll az UV-sugárzásnak és hosszantartó védelmet biztosít az időjárás okozta igénybevétellel szemben. Ilyen esetekben alapozásra is szükség van, de étkezőasztalunk esetében ezt a lépést kihagyhattuk. Mindkét bevonat szagtalan és vizes bázisú, így a meleg lakásban festegettünk, míg odakint csillogott a hó.

Mivel a fedőfesték már 2-4, a vastaglazúr pedig 8 óra után átfesthető, jó időzítés mellett egy nap alatt el is végezhetünk egy hasonló felújítást, hiszen előkészítésre alig van szükség. Ezt illetően könnyű dolgunk volt: a lábakat és az asztallap alatti sávot csak finoman átcsiszoltuk, mert ezekre szántuk a fedőfestéket, magát a lapot pedig kicsit alaposabban, hogy halványítsunk eredeti diószínén, mivel ez vastaglazúrral lesz kezelve. A puha fenyő könnyen adta magát, hamar végeztünk. A lábak leszerelése és portalanítás után itt kezdtük a festést, hogy mielőbb leketyeghessen a 8 óra.

Amíg az első lazúrréteg száradására vártunk, mindkét réteget felvihettük a lábakra, valamint maszkolószalag mentén az oldalsávra a kevert szürke fedőfestékből, és mivel az asztal alja eddig sem volt színezve, csak annyi dolgunk maradt, hogy összeszerelés után az utolsó réteget is felgurítsuk az asztallap tetejére, hogy egész éjjel zavartalanul száradhasson régi-új bútordarabunk. Úgy gondoljuk, az új székekkel egészen harmonikus lett az összkép, és mivel az asztalvásárlást megspóroltuk, nemcsak szabad szemmel is látható összeget hagyhattunk a pénztárcánkban, de környezeti szempontból is tudatosan jártunk el.