A Valentin-nap pláne Magyarországon tipikusan a „szereted vagy gyűlölöd” ünnepek közé tartozik. Ahogy nálunk Mindenszentek van, nem Halloween, úgy sokan szívesen hangoztatják február 14-én is, hogy csak Bálint-nap létezik, a Valentin-nap pedig bizonyos, közelebbről meg nem határozott, de általánosságban nagyon pénzsóvár amerikai multik ravaszkodó marketingeseinek kreatúrája, és mint ilyen, természetesen megvetendő kapitalista fondorlat az egész. A valóság persze, ahogy a Mikulás esetében is láthattuk, kicsit árnyaltabb ennél, hiszen a városi legendával ellentétben azt a figurát sem a Coca-Cola grafikusai találták ki.
Az Európában és Észak-Amerikában jegyzett jeles napok gyökerét szinte mindig valamilyen keresztény vallási ünnepként továbbélő pogány népszokásban kell keresnünk. A Valentin-nap - vagy Bálint-nap, ahogy tetszik - sem kivétel. Hogy ne másoljuk be a vonatkozó szócikket, kísérletet teszünk arra, hogy a lehető legrövidebb terjedelemben összefoglaljuk a lényeget.
Az ókori Rómában az év ezen időszakában több ünnepet is tartottak, főszerepben Faunus - görög nevén Pán -, a farkas képében megjelenő Lupercus istenekkel, illetve Júnó istennővel, meg részben a Rómát alapító mondai testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére. A hagyományos pásztorünnepen túl ilyenkor került sor egy megtisztulást és termékenységet célzó rituális verésre a valahonnan biztosan ismerős februa névre hallgató kecskebőr szíjakkal. Ennek elszenvedői főleg fiatal lányok voltak, akik viszont Júnó templomában szerelmi jóslatot kaptak, hiszen az istennő a házasság pártfogója is volt. A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek, a plebejus ifjak pedig tombolát húztak a még hajadon nők neveivel.
És a legenda szerint II. Claudius Gothicus római császár uralkodásának idején ezen a napon végezték ki Szent Bálintot aki a 14. században vált a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé Angliában és Franciaországban. Bálint - latin nevén Valentinius - , a Rómához közeli Terni város püspöke, az akkoriban üldözött keresztény szokások szerint a szerelmeseket megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek pedig az akkori törvények szerint nem volt szabad házasodniuk. A császár halálra ítélte, de kivégzése előtt hite erejével még visszaadta börtönőre vak leányának a látását, akinek búcsúüzenetet írt „A te Bálintod” aláírással - leggyakrabban erre vezetik vissza azt a hagyományt, hogy a szerelmesek ezen a napon üzenetet küldenek egymásnak. A legenda aztán később is fennmaradt különböző formákban, az Amerikába kivándorló angol telepesek meg persze vitték magukkal a szokást, hogy aztán a második világháború idején az amerikai katonák visszahozzák azt Európába, hogy végül 1950-ben, egy Nürnbergben tartott nagyszabású bál után hivatalosan is bevezessék a Valentin-napot.
Intermezzo
Körülbelül kétezer év összesen két bekezdésben, ez alighanem világrekord. Most képzeljük el Leslie Nielsent Frank Drebin hadnagy szerepében, amint letörli a foltot Gorbacsov homlokáról, majd belenéz a kamerába, és azt mondja: „Sikerült!” Köszönöm, folytathatjuk.
A villámgyors történelmi áttekintés után jöjjön néhány érdekesség, ahogy azt ilyenkor szoktuk.
- Szent Bálint nemcsak a szerelmesek, de a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje is. Ez a nap egyben ez Epilepsziával élők napja is.
- Japánban ezen a napon a hölgyek csokoládéval ajándékozzák meg imádottjukat, de akár férfi munkatársaikat, ismerőseiket is, majd egy hónappal később, a White Day nevű napon aprósüteményt kapnak viszonzásként.
- Brazíliában június 12-én ünneplik ezt a napot. Ebből (nem) következik, hogy a déli féltekén június 12-én van február 14-e.
- Finnországban ebből az alkalomból képeslapot küldenek vagy kisebb ajándékot adnak át egymásnak azok, akik a másikat szimpatikusnak találják, ugyanakkor itt az ünnep fő fókusza a nem erotikus jellegű barátság.
- Ezen a napon született Buss Gyula (1927-2008), népszerű karakter- és szinkronszínész, akinek jellegzetes orgánumát még az is ismeri, aki nem tudja, hogy őt hallotta. Néhány szerepe a sok közül: Frank Lopez (A sebhelyesarcú), Nero Von Schwarz (Macskafogó) Jacques Tricatel (Szárnyát vagy combját?), és persze a legendás Van der Bosch parancsnok, aki a Nincs kettő négy nélkül című Bud Spencer és Terence Hill- klasszikusban vérebei élén próbálja megkeseríteni a Coimbra de la Coronilla kuzinok életét. „Ja, y Azevedo, bizony!”
Ha szívesen olvasnál korábban táblára került jeles napokról, KATTINTS IDE!
Forrás: Wikipedia.org, valamint személyes emlékek és élmények.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
