Ahány ország, annyiféleképpen nevezik a Mikulást. Egy biztos, szinte minden népnek megvan a maga mitikus ajándékosztó figurája a francia Père Noëltől a lappföldi Joulupukkin át a japán Hoteioshoig. Az viszont biztos, hogy a piros ruhába öltözött, joviális, szakállas öregapó eredetének története szövevényesebb, mint egy alaposan megcsavart krimi, vagy egy televíziós szappanopera szerelmi viszonyai. Lehetséges, hogy egy törökországi város keresztény püspökének ugyanúgy köze van a vikingek főistenéhez, mint az amerikai polgárháborús propagandához? A következőkben összegyűjtöttünk néhány érdekességet ebben a témában.
A mürai szent, és a három lány kiházasításának legendája
A különböző alakok között az egyik találkozási pont Mürai Szent Miklós (270-343) Myra - ma Demre, Törökország - városának püspöke, akit számos országban tisztelnek a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, a gyermekek, diákok és a nehéz körülmények között élők védőszentjeként. A legenda szerint Szent Miklós titokban, névtelen jótevőként segített egy elszegényedett nemesember három lányának kiházasításában, akiket megfelelő hozomány híján nem tudott férjhez adni, így fennállt a veszélye annak, hogy hajadonok maradnak és megélhetési prostitúcióra kényszerülnek. Miklós egy éjjel arannyal teli erszényt dobott be a házba, így a legidősebb lány férjhez mehetett. Rákövetkező évben így tett a középső lány esetében is, a harmadik évben azonban az apa kileste őt, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, egyedül Istennek tartoznak köszönettel.
(Egy másik változat szerint a legkisebb lány éppen akkor tette harisnyáját a kéménybe száradni, amikor a püspök bedobta oda az erszényt. Terjedni kezdett a szóbeszéd, hogy a mindig hóval borított Torosz-hegységben élő „Télapó” volt az ajándékhozó, de később mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő nem más, mint maga Miklós, a város keresztény püspöke. A legkisebb lánynak bedobott aranyak között ugyanis volt egy olyan érme, amit egy helybéli aranykereskedő előzőleg neki ajándékozott.)
A nagy vadászat és a nyolclábú ló
A Mikulás alakjának másik ihletője maga Odin, a vikingek főistene. A karácsonyhoz hasonló, téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnep már jóval a keresztény térítés előtti időkből ismert számos területről. Ekkoriban terjedt el sokfelé a karácsonyfa állításának szokása: a télen is élettel teli örökzöldek arra a reményre emlékeztették az embereket, hogy a tél után újra bőség és boldogság várja majd őket. A germán népek hagyományai szerint Odin ebben az időben, a nagy vadászat során látogatta végig a halandók településeit, és ajándékokat vitt nekik. Tőle eredeztetik a Mikulás nagy, ősz szakállát, részben a nyolc rénszarvast - Odin egy nyolclábú ló, Sleipnir hátán közlekedett - és a bizonyos ábrázolásokon látható csuklyát is.
A kép tehát kicsit árnyaltabb, mint a széles körben elterjedt városi legenda, hogy a modern Mikulás külsejét - testes, piros ruhás, fehér szakállú, mosolygós öregapó - a Coca-Cola találta ki 1931-ben. Bár a cég ünnepi szezonra időzített reklámkampányai nagyban hozzájárultak a figura ismertté válásához szerte a világon, rengeteg hasonló illusztrációt találhatunk már a 19. század első felétől kezdve korabeli újságok, gyerekkönyvek lapjain.
Santa Claus és az amerikai polgárháború
Az eredettörténet egyik fontos motívuma, hogy a korábbi, kifejezetten tradicionális, később vallási ünnep mai formájában kifejezetten az Egyesült Államokból származik. A gyarmatokat alapító holland telepesek puttonyában képletesen szólva ott volt Sinterklaas - vagy Sint-Nicolaas - is, így nem nehéz rekonstruálnunk, hogyan jutott el az újvilágba a keresztény püspök és a germán istenség által egyaránt inspirált figura. Ugyanakkora az ottani kereskedők érthető módon csak jóval később, a polgárháborút követően kezdték hangsúlyosan ebben ez időszakban reklámozni árucikkeiket, ekkoriban jelentek meg először a kimondottan a karácsonyi szezonra időzített hirdetések az amerikai újságokban. Időközben, szép lassan a protestáns többség is elfogadta az ünnepet, ők korábban ugyanis több évszázadon át nem kis ellenszenvet tápláltak a katolikusoktól átvett szokásokkal kapcsolatban, olyannyira, hogy a Massachusetts-öbölben létrejött gyarmat vezetői 1659-ben egyenesen betiltották a karácsony nyilvános ünneplését.
Akármilyen meglepő tehát, a ma ismert figura fő vizuális elemei szintén az amerikai polgárháború idején alakultak ki. Az egyik közvetlen előzmény Clement Clarke Moore 1823-ban publikált Karácsony előestéje, avagy Santa Claus látogatása című verse - amit egyes vélemények szerint valójában nem is ő írt, de ezt a mellékszálat most nagyvonalúan elengedjük - melyben idős emberként írta le Saint Nicholast, aki egy rénszarvasok által húzott szánon közlekedik. Az ábrázolás azonban sokáig nem volt egységes, volt, ismeretesek olyan illusztrációk is, melyek idősebb, de szikár, jellegzetes holland kalapot viselő, pipázó férfiként jelenítik meg a Mikulást.
Nick Bless America
A mai alak Thomas Nast, német származású amerikai grafikus rajzain jelent meg, aki először a Harper’s Weekly magazin 1863. január 3.-ai számához készített két illusztrációt ebben a témában, majd később még számos alkalommal megtette ezt. A két első kép közül az egyiken a csillagokkal díszített ruhájú, csíkos nadrágot viselő Santa Claus ajándékokat osztogat egy unionista katonai táborban, miközben jobb kezében kötélen lóg egy Jefferson Davis konföderációs elnökre emlékeztető bábu, a másikon pedig - melynek két központi figurája egy imádkozó nő és egy fának támaszkodó katona - a két bal felső részén épp ajándékot dob a kéménybe.
A figura megjelenése, és a propagandaüzenetnek bőven tekinthető utalás nem véletlen: Nast, amikor épp nem Mikulást rajzolt, karikaturistaként dolgozott, gyakran illusztrált politikai témájú cikkeket, kifejezetten elkötelezett volt a rabszolgaság eltörlése, a polgárjogok és a republikánusok irányában. 1886-ig összesen 33 hasonló illusztrációt készített, későbbi rajzain Moore versének képi világát is újrahasznosította, így jelentek meg a rénszarvasok, és az ajándékokkal teli zsák. És így jelent meg elsőként az a figura, akit ma ismerünk, hívjuk akár Mikulásnak, Santa Clausnak, Sinteerklaasnak.
Nem szeretnénk mindenáron tanulsággal zárni a történetet, de talán elgondolkodtató, hogyan utazott be több földrészt egy pogány és keresztény forrásból egyaránt táplálkozó hagyomány, milyen hatások mentén alakultak ki a karácsonyi ünnephez kapcsolódó szokások világszerte abban a formában, ahogyan ma ismerjük őket.
Lehetséges, hogy egy nagy szakállú, piros ruhás bácsi helyett egy vékony, kalapos, pipázó Mikulás keresné fel gyermekeinket, ha Thomas Nast nem a németországi Landauban, hanem mondjuk Rotterdamban, Hollandiában születik? Akárhogy is, hamarosan itt az ünnepi készülődés ideje, amihez mindenkinek jó egészséget, sok türelmet és jókedvet kívánunk!
További érdekességek
1. A Mikulás elnevezés a Miklós név cseh változatából eredeztethető.
2. Szent Miklós Magyarországon – meglepetés! - a pálinkafőzők védőszentje is egyben.
3. A finn folklórból ismert Joulupukki szó szerinti fordításban "karácsonyi kecskét" jelent. A finn joulu szó a skandináv jul kifejezésből származik, ami eredetileg a már említett, téli napforduló idején tartott ünnep neve volt. Ezen az ünnepen az ősgermánok kecskét áldoztak. Ma Joulupukkinak a Mikulást nevezik, de korábban egy, a karácsonyi előkészületeket figyelő, láthatatlan lényként tartották számon, ekkoriban terjedt el az a szokás is, hogy a család egy idősebb férfitagjai kecskének, nuuttipukinak öltöztek, és házról házra jártak, hogy tréfásan ijesztgessék a gyerekeket, az ajándékok és a karácsonyi lakoma maradékait követelve.
4. Sinterklaas, a hollandok Mikulása fehér lovon jár, püspöksüveget visel, segítőtársa Fekete Péter, aki eljuttatja hozzá a híreket a jól, vagy rosszul viselkedő gyerekekről. Közép-Európai területeken ezt a szerepet a krampuszok, angolszász területen a manók töltik be.
5. Olaszországban a Mikulás a karácsonyi ajándékokat hozza. Helyette Befana, egy boszorkány látogatja meg a gyerekeket január 5-én, Vízkereszt előestéjén, akiknek, ha jól viselkedtek, ajándékot, ha rosszul, szenet ad.
6. A Coca-Cola már említett, széles körben ismertté vált Santa Claus figurájának tervét Haddon Sundblom amerikai grafikus készítette, aki - újabb meglepetés! - finn és svéd felmenőkkel rendelkezett.
Megjegyzés: Ez a cikk eredetileg egy céges hírlevél mellékleteként jelent meg tavaly. Mivel annak nyilvános utánközlése nem várható, a benne leírtakat viszont továbbra is érdekesnek és értékesnek ítéltük, úgy gondoltuk, talán nem baj, ha megosztjuk ezen az oldalon is.
Források: Wikipedia.org, Mult-kor.hu, Poetryfoundation.org, Smithsonian Magazine, Inktank.fi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
