A porcelánfestéssel mostanában többször is foglalkoztunk, hiszen nagyon érdekes, mégis egyszerű technika, emellett kiváló lehetőség régi, elunt holmink megújítására, vagy egyedi ajándéktárgyak készítésére. Legutóbb virágtartóink egy részét festettük át ezzel a módszerrel, most pedig egy árván maradt régi tányérunkat dobtuk fel - a gyereknapi hangolódás hatása alatt - egy cuki macival. Ha már tárgyakat mentünk, a maradék festéket sem dobjuk ki, így egy újabb kaspó is átöltözött a kezünk alatt egyúttal. Részletek a folytatásban!
Ez a szegény tányér már egy papírdobozban várt a sorsára néhány társával együtt, ez alapján pedig semmiképp nem jósolhattunk szép jövőt nekik. Ugyanakkor, mivel legutóbb annyira megtetszett a porcelánfestés, mostanában örömmel csapok le minden sima fehér felületre, hogy gyakorolhassam a technikát. Elsőként vízzel hígítva, akvarellfestésre emlékeztető eljárással vittem fel a festéket, amiből nagyon különleges, összefolyt minta született, de végül addig forgattam, míg épp az veszett el benne, ami tetszett. Így aztán ideiglenesen elvetettem ezt a megoldást. Persze nem örökre, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kiégetés során hogyan viselkedik a higított festék. Ha kipróbáltam, erről is beszámolunk nektek!
Az előző mondatból ki is derült, hogy az általam használt Art Creation üveg- és porcelánfesték kiégethető, tehát lakkozás vagy bármilyen oldószeres felületkezelés nélkül is tartós eredményt garantál, a vele való munka pedig teljesen szagtalan, de ezek mellett van még egy hatalmas előnye annak, hogy vízbázisú: száradás előtt könnyen javítható, ha hibát vétettünk. Akár az egész felület is teljesen tisztára törölhető, amit most én is kipróbáltam. Másodjára már hagyományos módon vittem fel az ecsettel a festéket a maci körvonalát kihagyva, majd szivacsecsettel hoztam létre egy enyhén strukturált felületet. A részleteket az Art Creation Glass Relief Liner üvegkontúrral dolgoztam ki - mondhatni percek alatt. Ezután nem maradt más hátra, mint hogy a készre díszített tányért hideg sütőbe tegyem, és 160 fokra felmelegítve 45 percig süssem, majd hagyjam magától kihűlni.
Mielőtt mindez megtörtént volna, a maradék festéknek kerestem gyorsan felületet. Gondoltam, egy sehová nem illő színű, élénk rózsaszín kaspón kipróbálom, mennyire fed le a festék ilyen intenzív színeket. Az eredmény: egy rétegben is maradéktalanul!
Állatfigurás tányérokból egész kollekciót tervezhetnék, olyan jópofák ezek a minták, de a festék csak dekorációs célokat szolgál, és az újjávarázsolt tányér gépben nem mosogatható. Így a reggeliző készletünket még nem festem át, de természetesen már gondolkodom a következő projekten. Kövessetek minket Facebookon és Instagramon is, hogy arról se maradjatok le!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
