Az, hogy az éléskamránk polcain egészséges és dekoratív, saját készítésű befőttek és lekvárok sorakozzanak, nemcsak a nagymamák és az időmilliomosok kiváltsága. Úgy esett a minap, hogy ajándékba érkezett hozzánk némi frissen szedett szilva, így lehetőségünk nyílt kipróbálni az ultragyors változatok egyikét, hiszen a rendelkezésre álló idő igencsak rövidre volt szabva. A folytatásban veletek is megosztjuk, mi milyen módszert választottunk.
Tisztítás és magozás után töltsük színig legnagyobb lábasunkat, ez jelen esetben 5-6 kilogramm gyümölcsöt jelentett. A fennmaradó mennyiség a fagyasztóba került, télen imádni fogjuk a fahéjas szilvalevest.
Amíg ez takaréklángon rotyog, kimossuk és sterilizáljuk az üvegeinket. Ha gyorsan dolgozunk, ennyi idő elég is a főzéshez, ezt a változatot nem kell szétfőzni. Botmixerrel megdolgozzuk annyira, hogy már csak minimális darabos rész maradjon. A csomagoláson található adagolás szerinti pektint csomómentesre keverjük egy kis cukorral és szilvalével, majd belekeverjük a teljes mennyiségbe. Ezután mehet bele nagyjából két kávéskanál citromsav és a maradék cukor. Ez egy szándékosan alacsony cukortartalmú verzió összesen 1 kg cukor felhasználásával, ezt ízlés szerint növelhetjük vagy helyettesíthetjük kedvenc növényi alapú édesítőszerünkkel. Néhány perc főzés után továbbra is alacsony fokozaton tartva a lángot - hogy a készülő lekvár végig forró maradjon - üvegekbe szedjük, szorosan lezárjuk, fejjel lefelé fordítjuk pár percre és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. Ezzel a módszerrel nem a késsel kenhető, igazán sűrű lekvárra, inkább kanalazható dzsemre számíthatunk, ami jellegzetes kocsonyás állagát csak kihűlés után éri el, szóval azt ne is próbáljuk elérni főzés közben.
A pektin növények sejtfalából előállított anyag (poliszacharid), amely zselésítőként alkalmazható többek között a lekvárok készítése során. Nagymamáink a befőzés során a gyümölcs saját pektintartalmát használták ki, mely a hozzáadott nagy mennyiségű cukorral együtt órák alatt besűrítette azt.
Ezután már csak annyi dolgunk maradt, hogy ízlésünknek megfelelően díszítsük az üvegeinket. Ha az újrahasznosítás jegyében korábban összegyűjtött, esetleg különféle méretű és formájú üvegeket használtunk, ezzel egységesíthetjük is polcunk küllemét. Csodaszép megoldásokat hozhatunk létre, de az igazán különlegesek elkészítése sajnos eléggé anyag-és időigényes.
Mivel most az instant verziót mutatjuk, lemondunk az extra elvárásainkról a kivitelezés terén. Egy használaton kívüli kötény éppen ilyen célokra lett korábban félretéve az aranyos mintája miatt, mérete pedig pont megfelelőnek tűnt az üvegek számához mérten. Cikk-cakk ollóval kivágjuk a kistányér sablonnal megrajzolt köröket, aztán egy-egy befőttes gumival már tehetjük őket is a tetőkre, ezzel nagyon gyorsan kicsinosítva azokat. Később akár raffia kötözővel, vagy más anyagból készült szalaggal is átköthetjük az üvegek tetejét, főleg, ha ajándékba szánjuk őket barátoknak, családtagoknak.
Fél üvegnyi kóstoló alapján nagy esély van arra, hogy télre már nem is marad a váratlanul érkezett finomságból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
