Az idén 25. alkalommal gyűltek össze a várban a különféle mesterségek képviselői. Nekem azért áll különösen közel a szívemhez ez az augusztus végi néhány nap, mert a mesterek nemcsak a portékájukat kínálják, hanem be is mutatják, hogyan készülnek azok. A standok között sétálva, a különféle árukat nézegetve elleshetjük, hogyan készül a csipketerítő, a faragott fatányér, az agyagkorsó, a szőtt és nemezelt szőnyegek, a gyékénytárgyak vagy a népi ékszerek stb. Közben egy csomó hagyományőrző csemegét is meg lehet kóstolni pl. dödöllét, puliszkát, tócsnit, és válogathatunk tradicionális magyar élelmiszerek közül is (ízletes lekvárok, illatozó sonkák, isteni sajtok, hogy csak párat említsek).
Mindezek mellett rengeteg színpadi program, táncház, zene, játszóház, kenyérszentelés, könyv- és viseletbemutatók csábították az érdeklődőket. A Hagyományok Háza Játszóházában a kicsik nemezlabdát, ostort, csuhébabát készíthettek, mesét hallgathattak, és a fa körhintát is kipróbálhatták. Mit művelhetett volna ott a lányom, te jó ég...
De ahogy már írtam, minderről idén lemaradtam. Kesergek, több okból is. Egyrészt csodálatos idő volt (bezzeg Kapolcson...), másrészt nagyon jó hangulat volt az Újvilág Kertben, sikeresek voltak a könyvbemutatók és a dedikálások, nagy találkozások jöttek létre... Szóval csupa öröm lett volna a munka. Kolléga- és barátnőm, balkezes jobbkezem, Zsuzsi megtisztelt azzal, hogy fotózott nekem. Az ő képei következnek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
