Imádok ránézni a fakanáltartóimra, a kedvenc mintáim köszönnek vissza a hasukon, érdemes volt pepecselni velük. Először a virágkaspós készült el, csak annyian lettek benne, hogy szükség lett egy másikra is. Elvégre mindig jó, ha kéznél van a klopfoló, habverő és társaik, nem kell a fiókokban keresgélni.
Amúgy meg mindkét tároló eredetileg bortartó volt, de mi nem nagyon borozunk (itt jön a képbe az előbb cselekszik, aztán gondolkodik esete, de ha már megvettem, kezdtem velük valamit). Belgáék szerint emberiség elleni bűntett - pláne 25 felett - kólát rakni a borba, de én jól elvagyok vele, csak azért erre a célra nem érdemes külön bortartót honosítani. Úgyhogy a díszes, veretes fémfüleket eltettem (lesz még abból is valami...), maradtak a natúr tárolók, jöhetett az alkotás.
Anyagok:
natúr fakanáltartó (esetleg bortartó fül nélkül)
ragasztólakk
akrilfesték
antikoló paszta
védőlakk
virágmintás szalvéta, ázsiai témájú rizspapír
A kaspós változatot először aranyszínűre festettem, az ázsiait fehérrel alapoztam. A kaspókat, virágokat kivágtam a szalvétából és körberagasztottam vele a tárolót. A rizspapírból kivágtam egy akkora darabot, ami teljes egészében fedi a dobozt, és úgy ragasztottam fel. A peremeket befestettem az egyiken feketére, a másikon aranyra. A pasztával az éleket simítottam végig, meg még itt-ott, ahol jónak tűnt. Végül az egészet átlakkoztam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.