Régóta adósotok vagyok már ezzel a poszttal, de valahogy mindig beelőzte egy másik. Pedig nagyon jó hangulatban készült, és remek segítőim akadtak!

 Tehát, arra még biztosan emlékeztek, hogy még nyár közepén vettem egy próbababát, ő lett Suzie.

Már abban a posztban is pedzegettem, hogy egy kis kozmetikázás azért ráfér, bár akkor még csak egy másik huzatot akartam varrni rá (amit azóta sem tettem meg). De támadt egy sokkal jobb ötletem. Már évek óta őrizgetek a padláson egy régi, kovácsoltvas(szerű?) állólámpát, és beugrott, hogy milyen jó állványt lehetne belőle eszkábálni.

Gyors egyeztetés után az ezermester öcsémmel (hogy jöjjön át egy kicsit flexelni), levarázsoltam a tetőtérből a lámpát (ami nem volt olyan egyszerű, lépcső és létra nélkül) és Lilivel nekiálltunk letakarítani.

Aztán megérkezett az ezermestertesó egy kisebb méretű műhellyel a kocsijában. Azért nem tudta teljesen leplezni, hogy mennyire nem rajong az ötletemért, de néhány hasznos tanács kíséretében elég gyorsan végeztünk. Megtudtam például, miért nem lenne jó, ha a lámpaállvány ötvözetből lenne, meg egyéb dolgokat is. Egy kicsit hegeszteni is kellett a végén, de nagyon pöpec és stabil lett, ráadásul állítható ám a magassága is!

Köszönet a segítségért Daninak és Lilinek!