Csütörtökön délután került sor a Pritt pályázat díjainak átadására. Már az előkészületek és a zsűrizés is megtöltenének egy-egy külön posztot (még szerencse, hogy a szervezést csak távolról figyeltem...), épp ezért igyekszem tömöríteni az élményeimet.
Kezdve a történet elején, hihetetlenül sok pályamunka (közel 600) érkezett, erről álmodni sem mertünk. Nagyszerű érzés belegondolni, hogy ennyi gyermek fantáziáját mozgattuk meg. De épp emiatt is, a válogatás és a végső döntés piszok nehéz volt. Több kört futottunk, hiszen minden zsűritag más szempontok alapján döntött, de így is nagyon fájt a szívem, hogy az egyéni pályázók között csak a három legjobbnak járt díj. Több kategóriában lettek különdíjasok is, és voltak még csoportos kategóriák is, de persze én szinte mindenkinek osztottam volna valamilyen jutalmat, mert csodálatos alkotások érkeztek.
A rendezvénynek a Fővárosi Művelődési Ház adott otthont, reggel a Cser Kiadó lelkes csapatával elkezdtük a terem "felöltöztetését" az alkalomhoz illően. Kifuvaroztuk a pályamunkák nagyobb részét (sajnos az összeset lehetetlen lett volna kiállítani), és alig két óra alatt az összes rendelkezésre álló állványt meg is töltöttük velük. Tűztünk, ragasztottunk, helyet varázsoltunk...
Az állványok felét a díjazottak foglalták el, amin még most is mosolygok, mert első látásra azt hittük, nagyon kevés lesz a hely, de végül minden egyes munkát ki tudtunk tűzni valahova. Nem mondom, úgyis látszik, milyen nagy a zsúfoltság, de ez amolyan örömteli sokadalom, mindenhol egy-egy alkotás lapult, a terem utolsó szegletét is kihasználtuk.
Íme a díjazottak falának egy része képekben, naná, hogy a blogra sem fér ki minden.
Szóval viszonylag gyorsan sikerült elrendezni mindent, ekkor már csak néhány apróbb részletet kellett elintézni, minden készen állt a délutáni kezdéshez. Egy gyors ebéd is belefért még a programba, aztán száguldottunk is vissza a művházhoz. Még egy kis büféasztal-tologatás, mikrofonhangolás és érkeztek is az első vendégek. Pritt Manó várta őket az ajtóban, kitartóan pacsizott mindenkivel, komolyan mondom, majdnem én is beálltam a sorba.
A terem gyorsan megtelt, s bár a műsorok alatt én még a büfében segítettem, de a kiszűrődő hangokból úgy hiszem, nagyon tetszett mindenkinek. A szünetben sem unatkozott senki, pogácsázás közben a lufis bohóc hajtogatott lufifigurákat (leginkább kardokat és nyuszikat) a csemetéknek.
Persze az én szemszögekből a díjak átadása volt a nap csúcspontja, egyrészt alig vártam, hogy találkozhassak a kedvenc pályamunkáim alkotóival, másrészt, bár közhely, akkor is nagyon jó adni, és aztán elveszni a boldog arcocskákban...
Azt hiszem, ezek a képsorok mindent elmondtak helyettem.
Persze csak elméletben, de készítettem saját listát is a kedvenceimről, végezetül ezt a három pályamunkát szeretném megmutatni, nálam ők a nyertesek.
Nagybajomi Általános Iskola 3-4. osztályának csoportos pályamunkája
Hamerli Botond alkotása (megsúgom, ovis kategóriában, egyéniben mindhárom helyen kisfiú nyert, úgyhogy a lányoknak jövőre fel kell kötniük a gatyát, a fiúk idén mindent vittek!)
Lendvai Anna 3. osztályos tanuló egyéni pályamunkája
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
