Amikor megkaptam, már tudtam, hogy soha egy betűt sem merek majd belefirkálni. Ez annyira nemes, finom, lágy és kecses...

Szecesszió, Art Noveau, Jugendstil, Sezession, stile floreale... bármelyik elnevezését használom, öröm leírni. A századforduló jellegzetes stílusával, és különösen Alfons Mucha művészetével képtelen vagyok betelni. Ezt a naplót a barátnőm készítette nekem egyik szülinapomra (amikor még kettessel kezdődött a tortámon a számgyertya), és most legalább részben viszonozhatom fáradozását, azzal, hogy megosztom veletek is.

Anyagok

natúr füzet, könyvecske vagy album

repesztőlakk

akrilfesték

decoupage papír, szalvéta vagy rizspapír

antikoló paszta

ragasztólakk

díszítő sarok fémből (scrapbook kellék)

(megjegyzés: akkoriban a barátnőm és én egyazon hobbiboltban dolgoztunk, úgyhogy a felsorolt anyagokat több mint valószínű, hogy én blokkoltam neki, de jól csinálta, mert fel se tűnt, hogy meglepetés készül)

A füzetet először befestette egy halványabb kék árnyalatú akrilfestékkel (ne kérdezzétek, pontosan milyen színű, ő sem emlékszik), érdemes két rétegben, hogy egyenletes legyen a fedés. Száradás után felragasztotta  a decoupage papírt. Mivel ez sokkal vastagabb a szalvétánál, lehet egy kicsit préselni (nehogy levegő- vagy ragasztóbuborékok maradjanak alatta) valamilyen hengeres tárggyal. Ezután kétfázisú repesztőlakkot használt az egész felületen. Először az egyes fázist, ennek száradása után a kettest. Ez a két réteg átlátszó lakk megrepeszti egymást, nagyon szép, vékony üvegrepedésre emlékeztető látványt ad. Ahhoz, hogy a repedések ténylegesen szépen látszódjanak, egy ronggyal antikoló pasztát (itt egy sötétebb umbra árnyalatot) dörzsölt a mélyedésekbe. A füzetlapok élét is ezzel patinázta. Végül felragasztotta a díszes fémvereteket a sarkokra.