Amióta tavaly ősszel egy kimustrált sámliból felújított - vagy a blogon rendszeresen felbukkanó kifejezéssel élve kacatmentett - etető került a barackfára, gyakran kapjuk azon magunkat, hogy olykor jóval hosszabbra nyúlik egy-egy étkezés a telken, hiszen sokkal több a látnivaló az ablak másik oldalán, a munka pedig megvár. Eddig már legalább 14-15 madárfajt sikerült beazonosítanunk kertünk rendszeres vagy alkalmi vendégeként, és ez a szám remélhetően tovább növekszik majd. Persze nem váltunk hivatásos ornitológussá, de érdekes megfigyelni, milyen szervezettséggel dolgozik például a zöldikék csapata: amíg egyikük táplálkozik, a többiek figyelik a környezetet, és azonnal jelzik egymásnak, ha a szomszéd macska valami rosszban sántikál. És bár a madarak etetését a tavasz beálltával szüneteltetni kell, a friss víznek mindig örülnek szárnyas barátaink, így aztán egybekötöttük a kellemest a még kellemesebbel, és ezúttal itatót készítettünk nekik egy kicsit viharvert, de bőven menthető mosdótálból - mint már korábban többször, most is a Hammerite segítségével. Tapasztalatok a folytatásban.
