Kissé régimódi konyhai kínálótálakat - vagy bármilyen hasonló eszközt - gondolhatsz újra, ha ezeket te inspirálónak találod! Ahelyett, hogy kidobnád a polcon porosodó, nem használt tárgyaidat, keress nekik új funkciót, vagy akár azt megtartva csak újítsd fel ízlésed szerint! Ezek a tálak nem csak ékszertartóként mutatnak remekül a komódon, ha továbbra is mogyorót tálalsz velük, akkor is biztosan bezsebelhetsz néhány dicsérő szót vendégeidtől.
Ahogy ezt már sokan tudjátok, ha lehetőségünk nyílik rá, inkább megmentjük a régi, kissé már viharvert holmikat, mintsem kidobnánk őket. Egy-egy Singer vagy más márkájú, régi varrógép sokak pincéjében megbújhat, és bár tele az internet jobbnál jobb ötletekkel a felújítást illetően, több okból is előfordulhat, hogy mégis nehezen vágunk bele. A régi festék eltávolítása nem egyszerű feladat, ahogy az állvány részletgazdag, díszes elemeinek festése sem, ráadásul általában nehéz, helyigényes darabokról van szó, melyeknek sokszor nem találjuk az átalakítást követő helyét, vagy új funkcióját. Nálunk is sokáig várt jobb sorsára egy ilyen, mígnem megelégeltük a poros, rozsdás váz és a pattogzó fedlap szomorú látványát és végleges helye előtt kerti asztalként tesszük próbára. Maga az átalakítás önmagában nem éppen forradalmi ötlet, hiszen jellemzően asztalkaként születnek újjá a hasonló varrógépállványok, a folytatásban viszont egy olyan módszert osztjuk meg veletek, ami egyszerű, gyors, mégis tartós. Olvassatok tovább!
Nem egészen friss kacatmentésünk termése volt ez a két, valaha csodaszép kis szekrényke, de sokáig nem találtunk nekik helyet és új funkciót. Nem elég, hogy szegények felett láthatóan eljárt az idő, a nem megfelelő tárolás következményeként felületük fakó és beszürkült, a tetejük repedezett volt, a vízszintes elemek felső rétege egészen felpattogzott, sok helyen levált. Kecses formájuk, ívelt díszítőelemeik mégis olyan kedvessé tették őket számunkra, hogy muszáj volt mentőakciót szerveznünk, pláne, hogy ezektől az esztétikai hibáktól eltekintve szerkezetileg ép, masszív darabokról van szó. Némi csiszolás, festés és lazúrozás mellett alkalmunk nyílt kipróbálni egy igazán látványos eredményeket ígérő anyagot, a Sadolin Fresh-t, ami egy felújító és fehérítő folyadék kifejezetten fához. Főszerepben majd a kerti bútoroknál láthatjátok, de most is a segítségünkre volt. Ha kedvelitek a régiből újat sorozatunkat, van festésre vagy lazúrozásra váró régi bútorotok vagy most tervezitek kerti garnitúrátok szezonnyitó ápolását, olvassatok tovább!
Amióta tavaly ősszel egy kimustrált sámliból felújított - vagy a blogon rendszeresen felbukkanó kifejezéssel élve kacatmentett - etető került a barackfára, gyakran kapjuk azon magunkat, hogy olykor jóval hosszabbra nyúlik egy-egy étkezés a telken, hiszen sokkal több a látnivaló az ablak másik oldalán, a munka pedig megvár. Eddig már legalább 14-15 madárfajt sikerült beazonosítanunk kertünk rendszeres vagy alkalmi vendégeként, és ez a szám remélhetően tovább növekszik majd. Persze nem váltunk hivatásos ornitológussá, de érdekes megfigyelni, milyen szervezettséggel dolgozik például a zöldikék csapata: amíg egyikük táplálkozik, a többiek figyelik a környezetet, és azonnal jelzik egymásnak, ha a szomszéd macska valami rosszban sántikál. És bár a madarak etetését a tavasz beálltával szüneteltetni kell, a friss víznek mindig örülnek szárnyas barátaink, így aztán egybekötöttük a kellemest a még kellemesebbel, és ezúttal itatót készítettünk nekik egy kicsit viharvert, de bőven menthető mosdótálból - mint már korábban többször, most is a Hammerite segítségével. Tapasztalatok a folytatásban.
A tavalyi év egyik legkedvesebb projektjét, egy öreg, kopott, és törött hokedli átalakulását mutatjuk meg nektek újra, amit egyik kacatmentő akciónk során szemeltünk ki, majd egy alapos, mégis viszonylag gyors felújítás után egy kétéves kislány kedvencévé vált. Úgy gondoljuk, az inspiráció sosem árt, pláne ünnepek előtt, ez a bútorfelújítás pedig kiválóan szemlélteti, hogy nemcsak vadonatúj és költséges holmival szerezhetünk örömet. Reméljük, még akár több gyermeket is kiszolgál ez a több mint hatvanéves darab. A folytatásban az átalakulás lépéseiről, és azok gyakorlati megvalósításáról olvashattok.
Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a retró cuccok sosem mennek ki a divatból, de a legőszintébbek mégis akkor vagyunk mindenkihez, ha bevalljuk, könnyű rákapni a kacatmentés ízére. Aki egyszer is újjávarázsolt valamit saját kezűleg, az tudja, mekkora öröm újra csatasorba állítani egy-egy öreg, kopott, kidobásra ítélt bútordarabot, dísztárgyat vagy játékot. Ezeknek az újragondolt daraboknak aktuális trendektől függetlenül mindig lesz helyük akár saját otthonunkban, akár valaki másnál, ha ajándékba szánjuk, mint mi most ezt a láthatóan már több generációt kiszolgált újságtartót. Akár környezetvédelmi meggyőződésből, akár személyes kötődés okán mentünk meg egy régi tárgyat, a vele való munka mindig öröm, meg persze sokszor kihívás is. Most is volt részünk mindkettőben, a folytatásban részletesen beszámolunk kalandjainkról.
A cím ellentmondásosnak tűnhet, hiszen időhiány esetén az ember legritkábban a bútorfestésen töri a fejét, de nincs ez mindig így. Fürdőszobaszekrényünk megújulása a helyiségben történt csempefestésre vezethető vissza, ami más változásokat is elindított a mindenki által ismert dominó-hatás miatt. A csempefestés rendkívül praktikus megoldás, ha bármilyen okból szeretnénk elkerülni a teljes burkolatcserét, akár anyagi, akár környezetvédelmi megfontolásból. Jól jön akkor is, ha kifejezetten ideiglenes megoldásokban gondolkodunk, például mert nem a saját ingatlanunkban élünk, vagy mert néhány éven belül nagyobb felújítást tervezünk. Kipakolunk, festünk, bepakolunk. Igen ám, de amikor a tündöklő fehér csempénk elé betoljuk a besárgult, kopott bútorainkat, rájövünk, hogy itt még nincs vége. Velünk sem történt másképp. Fiókos szekrénykénk még a festés előtt megújult, most pedig a fürdőszobaszekrény követte. A folytatásban erről a projektről számolunk be.
Nem állítjuk, hogy hasonló satupadra minden háznál feltétlenül szükség van. Valószínűleg mi sem ruháztunk volna egy ilyen monstrum beszerzésébe, ha történetesen nem kerül hozzánk nagyapai örökségként. Mókásan is hangzik, amikor érzelmi vonatkozást emlegetünk fel egy mozdíthatatlanul nehéz, csupa rozsda munkaasztal kapcsán, mégis ez volt az egyik tényező, ami miatt nem száműztük a vastelepre. A másik, hogy egy hasonló darab mindenkinek hasznos lehet, aki gyakran tölti az idejét barkácsolással, pláne, ha az még a régi idők "gyermeke", így nem esik szét, ha az ember kicsit erősebben suhint oda a kalapáccsal. Mi a magunk részéről szívesen használjuk akkor is, ha épp nincs szükség a satura, mivel jól igénybe vehető felületet és megingathatatlan talapzatot biztosít mindenféle kisebb és nagyobb feladat elvégzéséhez. Sokszor a lehajtható tetőn folyik munka, míg az asztal a szerszámoknak biztosít kézre eső helyet. Már csak egy hiba van a képletben: ha nem takarnánk kellőképpen a munkafelületet, minden vöröslene a rozsdától, ami a kényesebb munkadaraboknál különösebben nem cél. Ezért úgy gondoltuk, megéri újjávarázsolnunk, már csak a kényelmesebb használat okán is. Beszámolónkat most nem szakmai segítség gyanánt osztjuk meg veletek, inkább inspirációként, hátha ti is meglátjátok a menthetőt egy-egy reménytelennek tűnő régi tárgyatokban.
Igazán szeretnivalóak azok az ötletek, amik régi, kidobásra ítélt, elhasználódott tárgyak megmentését szolgálják. Az újrahasznosítás nemcsak környezetvédelmi szempontból hasznos, mi is nyerünk vele, hiszen ezek a megoldások egyedi és különleges kiegészítői lehetnek otthonunknak, és garantáltan nem köszönnek vissza az áruházak polcairól, nem is beszélve az elkészítés öröméről.
Környezetünkben sokan tudnak kacatmentő akcióinkról, így általában nem kell messzire mennünk egy-egy felújítandó darabért. Most ez a sokat látott, csupa rozsda, fülsértően nyikorgó talicska talált ránk, Annyi biztos volt, hogy lefestjük, hiszen most sem voltunk elég erősek ahhoz, hogy a vastelepre száműzzük, annak ellenére, hogy nem egy praktikus darab; nagy és nehéz, ugyanakkor a pakolható részében alig fér el valami, így kerti munkához nem állítanánk szívesen csatasorba. Sokáig töprengtünk, míg végül a legelőször elvetett terv lett a befutó, és ültetőládaként funkcionál tovább a kiskertben. Megújulásának történetét megosztjuk veletek a folytatásban!
Hosszasan sorolhatnánk, mi az, amit szeretünk a nyárban, de biztosan elsők között kapna helyet, hogy sokkal hosszabbak a nappalok, mint bármikor. Ennek köszönhetően nemcsak hétvégéken vagy a szabadságunk idején kaphatjuk magunkat hirtelen jött ötleteink megvalósításán, hanem, ha úgy tetszik, bármelyik délután. Ha éppen nem a tóparton töltjük hűsöléssel a szabadidőnket, akár egy bútorfestés is belefér! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rétegek száradása miatt azért nem egy nap alatt végeztünk kissé már viseltes fürdőszobaszekrényünk felújításával, de ezzel együtt is gyorsabban ment, mint gondolnátok! A folytatásban beszámolunk a részletekről.
Már többször is foglalkoztunk a porcelán- és üvegfestéssel, ami egy igazán kreatív lehetőségeket rejtő technika. Mindig bevethető, ha szeretnénk megújítani kissé már elnyűtt tárgyainkat, vagy egyedi ajándékkal lepnénk meg szeretteinket. Ezúttal a Kreul Chalky üveg- és porcelánfilcet próbáltuk ki, ami legalább két tulajdonságával biztosan kiemelkedik a mezőnyből. Egyrészt a 60%-ban természetes eredetű, fenntartható módon gyártott festék kiváló opció azoknak, akik szívesebben választják a környezetkímélő megoldásokat az alkotómunka terén is, másrészt a végeredmény az égetést követően mosogatógépben is tisztítható, így nem csak dísztárgyakat, hanem napi használatban lévő eszközeinket is bátran dekorálhatjuk vele. Mi fehér müzlistálkáinkat dobtuk fel különböző mintákkal, így mindenkinek lehet sajátja!
Nem először kerül szóba, hogy ha nyitott szemmel járunk, bárhol találhatunk olyan alapanyagot, ami már csak a sorsára vár hulladékként, kezünk munkája által mégis újjászülethet, és akár sok évig használatban maradhat. Mi is sok mindent készítettünk az elmúlt években a lakásdekorációtól a gyerekjátékokig otthon fellelhető, örökölt "kacatokból", de rejtett kincsekre bukkanhatunk egy-egy lomtalanítás során a rokonságban, vagy baráti körben. Kacatmentő sorozatunk legújabb fejezetében egy számunkra ismeretlen funkciójú, talán konyhai akasztós tartót vettünk kezelésbe, hogy ezután mécses- vagy virágtartóként használjuk tovább.
A porcelánfestéssel mostanában többször is foglalkoztunk, hiszen nagyon érdekes, mégis egyszerű technika, emellett kiváló lehetőség régi, elunt holmink megújítására, vagy egyedi ajándéktárgyak készítésére. Legutóbb virágtartóink egy részét festettük át ezzel a módszerrel, most pedig egy árván maradt régi tányérunkat dobtuk fel - a gyereknapi hangolódás hatása alatt - egy cuki macival. Ha már tárgyakat mentünk, a maradék festéket sem dobjuk ki, így egy újabb kaspó is átöltözött a kezünk alatt egyúttal. Részletek a folytatásban!
Kacatmentő sorozatunk következő fejezetében egy mondhatni reménytelennek tűnő vállalkozást teljesítettünk. Ez a valaha szebb napokat látott szék nemcsak új ülőfelületért és friss színekért kiáltott, de a rozsda is alaposan ellepte, így minden téren kezelésbe vettük. A felújítás során éppúgy szempont volt, hogy visszavegyünk egy árnyalatnyit az eredeti retro dizájnból, mint hogy takarékosan bánjunk idővel és energiával egyaránt. A folytatásban meglátjátok, mire jutottunk!
| redesign: |
|