Színes Ötletek Blog

A gyerekek általában szeretik a konyhai feladatokat, szívesen végzik el a rájuk bízott kisebb teendőket, így ha máskor nem is, de az ünnepi készülődés során egy-egy szaggatható süti biztosan előkerül, hogy ne maradjon ki ez a nagyszerű móka! Még nálunk is így van, pedig általánosságban rövid úton vetek el minden olyan leírást, ami úgy kezdődik, hogy vedd elő a gyúródeszkát - és inkább egy bögrés változatot választok. Jó szívvel ajánlom ezt a receptet mindenkinek, aki egészségesebb nassolnivalót szeretne az asztalra, édeburgonya rajongó, vagy a mézeskalács készítés eddig nem hozott elég sikerélményt számára. Rám mindhárom igaz, így nemcsak a mikuláscsomagokba került ebből a finom kekszből, de biztosan készítünk egy adagot karácsonykor is, amit egy kis díszítéssel teszünk ünnepivé. Az alap verziót a folytatásban találjátok, alakítsátok kedvetekre!

A meleg nyári napokon igazán nagy favorit a háziszörp, a lekvár pedig egész évben, és bár tengernyi receptet találhattok, mégis megosztjuk veletek a miénket, ahogy az elkészítés örömét is! Ki sem bírtuk várni, míg a beszámoló elkészül, már mindkettőt megkóstoltuk! Összesen nagyjából 9 kilogramm termést dolgoztunk fel három szakaszban, és még vár egy kevés a bokrokon is. Most egy eljárásban készült a szörp és a lekvár, időbeosztás szempontjából igencsak praktikus, és az eszközöket is csak egyszer kell elővenni - igaz, akkor legalább két napra. A folytatásban a teendők!

Általános iskolás koromban nem hittem volna, hogy egyszer még élvezni fogom a szolmizálást. Pedig olyan sok minden nem is kellett hozzá. Egy szimfonikus zenekar próbaterme, néhány zenész - ezúttal rézfúvósok és fuvolisták - akik egy borús októberi vasárnapon sem fáradtak vagy kedvetlenek ahhoz, hogy a legkisebbeket szórakoztassák, két műsorvezető hölgy, akik az énektudás mellett ahhoz is értenek, hogyan tartsák ébren a gyerekek figyelmét, meg persze sok-sok zene.

Biztos vagyok benne, hogy olvasóink között szinte mindenki préselt őszi leveleket óvodásként, kisiskolásként. Talán meglepő, talán nem, de még egy ilyen látszólag nagyon egyszerű elfoglaltság is fejleszthető művészi szintre, ráadásul nem is új keletű dologról van szó, hiszen már a japán szamurájok is foglalkoztak ilyesmivel. Ma egy rövid galériás poszt erejéig az oshibanával ismerkedünk. 

Nem olyan régen olvastam a kintsugi művészetéről, és úgy gondoltam, érdemes lenne egyszer a gyakorlatban is kipróbálni, lehetséges-e törött edények, kerámiák javítása a tradicionális japán módszert idéző, de annál jóval kevésbé egzotikus alapanyagokat használó, házi barkács változatban is. Nos, természetesen igen.