Mindig örömmel számolunk be nektek legfrissebb kacatmentéseinkről, amit biztosan átérez mindenki, aki csak egyszer is újjávarázsolt már saját kezűleg egy-egy viharvert, régi tárgyat. Néhány napja a hazafelé vezető út szélén akadtunk rá egy olyan kisszékre, ami valaha egy kislány vagy kisfiú kedves ülőalkalmatossága lehetett, de azóta igazán szánalmat keltő állapotba került, valószínűleg hosszú hónapokra száműzve lett egy esőáztatta, de legalábbis nedves helyre. Az utolsó takarítás vagy elmaradt, vagy tárolás közben folyt rá valami, mindenesetre szegény olyan reménytelen helyzetben várta a szemétszállítást, ami még a magunkfajta rutinosnak számító kacatmentők számára is kétségesnek tűnt. De felülkerekedett a meggyőződés - és kislányunk kérlelő pillantása -, ezért bedobtuk a csomagtartóba, és már másnap neki is láttam a munkának. Utólag úgy látom, sokkal könnyebb dolgunk volt, mint amire elsőre, a látvány alapján számítottunk, így csak biztatni tudok mindenkit, akinek tetszik a végeredmény és a bútorfelújítás terén is szereti a DIY megoldásokat: vágjatok bele bátran, ha hasonlóra akadtok akár a otthon, a padláson. Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha épp nem ér rá egy ügyeskezű férfiember a családban, egy kisgyermekes anyuka hogyan is végezhetné el ezeket a feladatokat? Elárulom, nekem hogyan sikerült: úgy, ahogy általában minden más is, részletekben! Olvassatok tovább a teljes történetért!

Mint arról nemrég írtunk, aktuális teraszfelújítós projektünk meglehetősen körülményesen halad. Mentségünkre szóljon, a nyári hónapokban még egy túlárazott strandbüfé is csalogatóbb alternatíva annál, hogy a negyven fokban izzadjunk egy-egy jól megérdemelt szabadnapon, szóval ilyenkor még az is halogatja az ilyen feladatokat, aki amúgy az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” ősi bölcsessége szerinte vezeti az életét. Az ősz kezdete viszont, amíg nem jönnek az igazán hideg napok, ideális a tavasszal elmaradt felújítások pótlására, netán befejezésére, és arra is, hogy kültéri fafelülteinket felkészítsük a télre. Tervezgetni és ötletelni meg bármikor lehet.

Mivel a teraszunk járófelületét illetően egyelőre a simított beton fázisában tartunk, ami valószínűleg a következő szezonig már így is marad, jelenleg is keresgéljük a megfelelő burkolóanyagot, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ragaszkodjunk-e kültéren a hagyományos megoldásokhoz, netán válasszuk a népszerű, kevésbé ápolásigényes alternatívát, a WPC-t, ami ugyan nem valódi fa, de megfelelő ápolás mellett nagyon tartós és szép padlóburkolatot hozhatunk létre vele. Erről és egy igazán sokoldalú olajról is szó lesz a folytatásban, amit nemcsak a WPC, de vörösfenyő és mindenféle keményfa felületen is bevethetünk akár a kültéri bútoraink ápolása és tartós védelme érdekében is. Ha a kellemes, őszi kerti grillezésekhez varázsolnátok újjá a kerti garnitúrát vagy a teraszt, vagy a zordabb időjárás ellen vérteznétek fel még időben, akkor is olvassatok tovább!

Hogy a nyár nemcsak a pihenés, de a kül- és beltéri felújítások, barkácsolások szezonja is, az már-már közhely. Ugyanakkor idén valószínűleg Murphy törvényei alapján működik az időjárás, legalábbis mifelénk, hiszen amikor épp találnánk némi szabadidőt arra, hogy valami nagyobb lélegzetű munkába kezdjünk a kertben vagy a telken, általában pont akkorra meg is érkezik egy jó kis hidegfront, és vele épp annyi eső, ami lehetetlenné teszi, hogy fával és festékkel dolgozzunk. A teraszkorlát felújítása így most már hetek – sőt, ha őszinték akarunk lenni, nyugodtan leírhatjuk, hogy hónapok - óta húzódott, de persze némi tervezés árán, a kifejezetten faápoláshoz fejlesztett Sadolin termékcsalád gyors száradási idejét segítségül hívva teljesítettük a missziót. A folytatásban megosztjuk veletek tapasztalatainkat, olvassatok tovább!

Ahogy ezt már sokan tudjátok, ha lehetőségünk nyílik rá, inkább megmentjük a régi, kissé már viharvert holmikat, mintsem kidobnánk őket. Egy-egy Singer vagy más márkájú, régi varrógép sokak pincéjében megbújhat, és bár tele az internet jobbnál jobb ötletekkel a felújítást illetően, több okból is előfordulhat, hogy mégis nehezen vágunk bele. A régi festék eltávolítása nem egyszerű feladat, ahogy az állvány részletgazdag, díszes elemeinek festése sem, ráadásul általában nehéz, helyigényes darabokról van szó, melyeknek sokszor nem találjuk az átalakítást követő helyét, vagy új funkcióját. Nálunk is sokáig várt jobb sorsára egy ilyen, mígnem megelégeltük a poros, rozsdás váz és a pattogzó fedlap szomorú látványát és végleges helye előtt kerti asztalként tesszük próbára. Maga az átalakítás önmagában nem éppen forradalmi ötlet, hiszen jellemzően asztalkaként születnek újjá a hasonló varrógépállványok, a folytatásban viszont egy olyan módszert osztjuk meg veletek, ami egyszerű, gyors, mégis tartós. Olvassatok tovább! 

Ahol kisütött végre a nap, ott azért, ahol pedig már nagyon várják, ott azért lehet jó móka saját kezűleg óriásbuborék-fújót készíteni. És persze az is szempont az időzítés tekintetében, hogy kitört a vakáció! Ilyenkor különösen jól jöhetnek a kézügyes ötletek, amikkel kisebbek és nagyobbak játszva üthetik el az időt, lehetőleg a szabadban. A buborékfújás néhány hónapos kortól akár tizenéves korig izgalmas elfoglaltság: a babák gyönyörködnek a színes buborékokban, a nagyobbacskák elkapják vagy kipukkasztják őket, később maguk fújják, a még nagyobbak pedig akár mindenféle vetélkedőt is szervezhetek a tevékenység köré. Az óriásméretű bubik készítése igazán szórakoztató és elképesztően látványos, próbáljátok ki!

Amióta tavaly ősszel egy kimustrált sámliból felújított - vagy a blogon rendszeresen felbukkanó kifejezéssel élve kacatmentett - etető került a barackfára, gyakran kapjuk azon magunkat, hogy olykor jóval hosszabbra nyúlik egy-egy étkezés a telken, hiszen sokkal több a látnivaló az ablak másik oldalán, a munka pedig megvár. Eddig már legalább 14-15 madárfajt sikerült beazonosítanunk kertünk rendszeres vagy alkalmi vendégeként, és ez a szám remélhetően tovább növekszik majd. Persze nem váltunk hivatásos ornitológussá, de érdekes megfigyelni, milyen szervezettséggel dolgozik például a zöldikék csapata: amíg egyikük táplálkozik, a többiek figyelik a környezetet, és azonnal jelzik egymásnak, ha a szomszéd macska valami rosszban sántikál. És bár a madarak etetését a tavasz beálltával szüneteltetni kell, a friss víznek mindig örülnek szárnyas barátaink, így aztán egybekötöttük a kellemest a még kellemesebbel, és ezúttal itatót készítettünk nekik egy kicsit viharvert, de bőven menthető mosdótálból - mint már korábban többször, most is a Hammerite segítségével. Tapasztalatok a folytatásban.

Itt az igazi tavasz, így ebben az évben is kezdetét veszi az az időszak, amikor a kert újra meghatározó része lehet az életünknek. A szabadban töltött idő rengeteg élménnyel kecsegtet, ugyanakkor sok teendő is vár minket a tereprendezéstől a felújításokon át a különféle karbantartási feladatokig. Legtöbbször szeretjük a hatékony és gyors megoldásokat, hogy több idő maradjon a kikapcsoló kertészkedésre, a pihenésre vagy a játékra. Ennek érdekében a kevés előkészületet igénylő, de időtálló megoldást kínáló Hammerite festéket vetettük be az otthonunktól kicsit távolabb fekvő telken az elhanyagolt és rozsdás kerítés tavaszi megújulásához. Ha ti is szűkre szabott idő alatt terveztek hasonló munkálatokat, olvassatok tovább, mert a praktikák mindenféle fémszerkezeten bevethetők, legyen szó az otthoni erkély korlátjáról, vagy a kiskert bármelyik felfrissítést igénylő eleméről. 

Kint a kertben, kreatívan sorozatunk a munkák egy részével - és persze velünk - együtt nyári pihenőre vonult, de az ősz első napjaiban már jelentkezünk is az új fejezettel, amiben a szeptemberi teendőkből szemezgetünk. Év eleje óta futó kitekintőnkkel azokat szeretnénk inspirálni, akik még nem rendelkeznek évtizedek tapasztalatával, így jól jöhet nekik néhány praktikus tipp azt illetően, mit mikor érdemes elvégezni a kertben ahhoz, hogy lehetőleg kevés munka mellett élvezhessük az időtöltést a szabadban. A teendőket Színes Ötletek módra hozzájuk kapcsolható kreatív ötletekkel is kiegészítjük! Olvassatok tovább a szeptemberi tippekért!

Vakáció idején nem lehet túl sok ötletet gyűjteni a gyerekek szórakoztatásához. Ma egy nagyon egyszerű, mégis szórakoztató kreatív tevékenységhez mutatunk inspirációt, amihez az alapanyagot maguk gyűjthetik össze egy kiránduláson, de akkor is, ha éppen tóparton vagy a játszótéren töltitek az időt, hiszen botok mindenhol akadnak útközben. A napokban szép idő várható, reméljük, mindenki kijut a szabadba egy kicsit. Az alapverzióhoz csak tetszőleges méretű Y alakú, valamint rövidebb egyenes botokra lesz szükség, de nem árt, ha többfélét is keresnek, hátha a többihez is kedvet kapnak. Galéria a folytatásban!

Környezetünkben sokan tudnak kacatmentő akcióinkról, így általában nem kell messzire mennünk egy-egy felújítandó darabért. Most ez a sokat látott, csupa rozsda, fülsértően nyikorgó talicska talált ránk, Annyi biztos volt, hogy lefestjük, hiszen most sem voltunk elég erősek ahhoz, hogy a vastelepre száműzzük, annak ellenére, hogy nem egy praktikus darab; nagy és nehéz, ugyanakkor a pakolható részében alig fér el valami, így kerti munkához nem állítanánk szívesen csatasorba. Sokáig töprengtünk, míg végül a legelőször elvetett terv lett a befutó, és ültetőládaként funkcionál tovább a kiskertben. Megújulásának történetét megosztjuk veletek a folytatásban!

Mint minden évben, mi idén is olyan hirtelen érkeztünk a nyár harmadához, hogy észre sem vettük, ezért az aktuális kerti teendőket, és a hozzájuk kapcsolható kreatív tippeket összesítő sorozatunk júniusi fejezetével a tervezettnél kicsit később jelentkezünk. De semmi nincs veszve, hiszen ebben a hónapban már alig akad előkészítő munka, inkább a betakarítás kapja a főszerepet, vagy az, hogy csodás virágainkban gyönyörködjünk. Azért vannak általános tennivalók, amikből a folytatásban szemezgetünk. 

Kacatmentő sorozatunk következő fejezetében egy mondhatni reménytelennek tűnő vállalkozást teljesítettünk. Ez a valaha szebb napokat látott szék nemcsak új ülőfelületért és friss színekért kiáltott, de a rozsda is alaposan ellepte, így minden téren kezelésbe vettük. A felújítás során éppúgy szempont volt, hogy visszavegyünk egy árnyalatnyit az eredeti retro dizájnból, mint hogy takarékosan bánjunk idővel és energiával egyaránt. A folytatásban meglátjátok, mire jutottunk!

Azt hiszem, Marcel Duchamp híres - vagy inkább hírhedt - Forrás című szobrát idéző dadaista szemtelenség lenne megírni egyszer az „Öltözködési tippek a meztelen kertészkedés világnapjára” című cikket, amivel egy ideje azért már kacérkodom. A lehetőségek végtelen tárházát rejti a téma. Megközelíthető a teljes minimalizmus irányából, amikor a cím alatt egy teljesen üres bejegyzés fogadja az olvasót, igazán könnyű győzelem lenne. Persze ugyanilyen izgalmas a kicsit több munkával járó abszurd, melyben Gucci és Hugo Boss márkájú "semmit" ajánlunk több bekezdésen keresztül, elemezve a merész fazont, a tökéletes színharmóniát, vagy akár a fel nem használt anyagok fenntarthatósági szempontjait. Nagyon magas labda volt ez idén is. A folytatásban egy kis kitekintés után jöjjenek az aktuális havi kertészeti tippek - azt meg majd eldöntitek, hogy ruhában vagy anélkül végzitek-e el őket! 

Azoknak, akik követik a Kint a kertben, kreatívan sorozatunkat, érdekes lehet egy, a Cser Kiadó egyik legfrissebb kiadványa is, ami konkrét példákon keresztül mutatja be, hogyan alakíthatjuk ki kertünket a permakultúra alapelvei, a természetes folyamatokhoz való alkalmazkodás, szűkebb értelemben véve a természetközeli kertészkedés lehetőségei szerint, azaz fenntartható módon, időt és energiát megtakarítva. A folytatásban olvashattok a könyvről, és a permakultúrához kapcsolódó életszemléletről is.