Folytatjuk Best of 2022 című visszatekintő sorozatunkat. Egy úszóversenyen surranópályára már beférne a nyolcadik legtöbb kedvelést kapó bejegyzés, ami eredetileg tavaly február végén jelent meg, és amelyben sapka készült egy kiszolgált, de az adott célra állapotát és mintázatát tekintve is kiváló alapanyagként használható, lepecsételt pólóból. A ruhadarabot tavaszi viseletnek szántuk, bár ha kinézünk az ablakon az utóbbi napokban, akár most is szezonja lehet.
A tavalyi év egyik legkedvesebb projektjét, egy öreg, kopott, és törött hokedli átalakulását mutatjuk meg nektek újra, amit egyik kacatmentő akciónk során szemeltünk ki, majd egy alapos, mégis viszonylag gyors felújítás után egy kétéves kislány kedvencévé vált. Úgy gondoljuk, az inspiráció sosem árt, pláne ünnepek előtt, ez a bútorfelújítás pedig kiválóan szemlélteti, hogy nemcsak vadonatúj és költséges holmival szerethetünk örömet. Reméljük, még akár több gyermeket is kiszolgál ez a több mint hatvanéves darab. A folytatásban az átalakulás lépéseiről, és azok gyakorlati megvalósításáról olvashattok.
Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a retró cuccok sosem mennek ki a divatból, de a legőszintébbek mégis akkor vagyunk mindenkihez, ha bevalljuk, könnyű rákapni a kacatmentés ízére. Aki egyszer is újjávarázsolt valamit saját kezűleg, az tudja, mekkora öröm újra csatasorba állítani egy-egy öreg, kopott, kidobásra ítélt bútordarabot, dísztárgyat vagy játékot. Ezeknek az újragondolt daraboknak aktuális trendektől függetlenül mindig lesz helyük akár saját otthonunkban, akár valaki másnál, ha ajándékba szánjuk, mint mi most ezt a láthatóan már több generációt kiszolgált újságtartót. Akár környezetvédelmi meggyőződésből, akár személyes kötődés okán mentünk meg egy régi tárgyat, a vele való munka mindig öröm, meg persze sokszor kihívás is. Most is volt részünk mindkettőben, a folytatásban részletesen beszámolunk kalandjainkról.
Nem állítjuk, hogy hasonló satupadra minden háznál feltétlenül szükség van. Valószínűleg mi sem ruháztunk volna egy ilyen monstrum beszerzésébe, ha történetesen nem kerül hozzánk nagyapai örökségként. Mókásan is hangzik, amikor érzelmi vonatkozást emlegetünk fel egy mozdíthatatlanul nehéz, csupa rozsda munkaasztal kapcsán, mégis ez volt az egyik tényező, ami miatt nem száműztük a vastelepre. A másik, hogy egy hasonló darab mindenkinek hasznos lehet, aki gyakran tölti az idejét barkácsolással, pláne, ha az még a régi idők "gyermeke", így nem esik szét, ha az ember kicsit erősebben suhint oda a kalapáccsal. Mi a magunk részéről szívesen használjuk akkor is, ha épp nincs szükség a satura, mivel jól igénybe vehető felületet és megingathatatlan talapzatot biztosít mindenféle kisebb és nagyobb feladat elvégzéséhez. Sokszor a lehajtható tetőn folyik munka, míg az asztal a szerszámoknak biztosít kézre eső helyet. Már csak egy hiba van a képletben: ha nem takarnánk kellőképpen a munkafelületet, minden vöröslene a rozsdától, ami a kényesebb munkadaraboknál különösebben nem cél. Ezért úgy gondoltuk, megéri újjávarázsolnunk, már csak a kényelmesebb használat okán is. Beszámolónkat most nem szakmai segítség gyanánt osztjuk meg veletek, inkább inspirációként, hátha ti is meglátjátok a menthetőt egy-egy reménytelennek tűnő régi tárgyatokban.
Környezetünkben sokan tudnak kacatmentő akcióinkról, így általában nem kell messzire mennünk egy-egy felújítandó darabért. Most ez a sokat látott, csupa rozsda, fülsértően nyikorgó talicska talált ránk, Annyi biztos volt, hogy lefestjük, hiszen most sem voltunk elég erősek ahhoz, hogy a vastelepre száműzzük, annak ellenére, hogy nem egy praktikus darab; nagy és nehéz, ugyanakkor a pakolható részében alig fér el valami, így kerti munkához nem állítanánk szívesen csatasorba. Sokáig töprengtünk, míg végül a legelőször elvetett terv lett a befutó, és ültetőládaként funkcionál tovább a kiskertben. Megújulásának történetét megosztjuk veletek a folytatásban!
Nem először kerül szóba, hogy ha nyitott szemmel járunk, bárhol találhatunk olyan alapanyagot, ami már csak a sorsára vár hulladékként, kezünk munkája által mégis újjászülethet, és akár sok évig használatban maradhat. Mi is sok mindent készítettünk az elmúlt években a lakásdekorációtól a gyerekjátékokig otthon fellelhető, örökölt "kacatokból", de rejtett kincsekre bukkanhatunk egy-egy lomtalanítás során a rokonságban, vagy baráti körben. Kacatmentő sorozatunk legújabb fejezetében egy számunkra ismeretlen funkciójú, talán konyhai akasztós tartót vettünk kezelésbe, hogy ezután mécses- vagy virágtartóként használjuk tovább.
Kacatmentő sorozatunk következő fejezetében egy mondhatni reménytelennek tűnő vállalkozást teljesítettünk. Ez a valaha szebb napokat látott szék nemcsak új ülőfelületért és friss színekért kiáltott, de a rozsda is alaposan ellepte, így minden téren kezelésbe vettük. A felújítás során éppúgy szempont volt, hogy visszavegyünk egy árnyalatnyit az eredeti retro dizájnból, mint hogy takarékosan bánjunk idővel és energiával egyaránt. A folytatásban meglátjátok, mire jutottunk!
Nyakunkon a gyereknap, és általában mindannyiunknak fejtörést okoz, melyiket válasszuk az ilyenkor egymást érő gyerekprogramok közül akár családi időtöltés gyanánt. Vajon a kulturális intézmények, múzeumok, állatkertek felé vegyük az irányt, ahol ezen a hétvégén is rengeteg érdekes program várható országszerte, vagy inkább vállaljuk annak a kockázatát, hogy valahogy rávegyük a barkácsolást tervező, morózus családfőt is egy vasárnap délelőtti 100 Folk Celsius koncertre? A bőség zavara enyhe kifejezés, ha családi programot keresünk, de még nagyobb a választék ajándéktippek terén. Néhány napja megjelent cikkünkben azok is találhattak jópofa és könnyen megvalósítható ötleteket, akik saját kezűleg szeretnének meglepetést készíteni, és azoknak is gyűjtöttünk néhányat, akik inkább a készen kapható , de környezettudatosan gyártott termékek között válogatnának szívesebben. Mi kompromisszumos megoldásként ötvöztük a környezettudatos ajándékozás néhány lehetőségét: tulajdonképpen hulladéknak nevezhető alapanyagokból készítettünk egy klassz piaci standot, amit kerti és konyhai kellékekkel, saját kezűleg varrt élelmiszerekkel, innen-onnan beszerzett fa- és filcjátékokkal készítettünk fel a nyitásra. Ha szeretnétek hasonlót, nyugodtan vágjatok bele, annyira egyszerű, hogy még gyereknapra is elkészültök vele, ha van néhány szabad órátok! A folytatásban az elkészítés menetéről olvashattok!
Számos jobbnál jobb ötletet találhatunk, aminek az elkészítésével a már kiszelektált farmernadrágoknak adhatunk új életet, ezzel lépve egy kicsit a környezettudatosabb mindennapok felé. A mai projektem is ebből az indíttatásból, illetve még két tényező együttállásából született - szerettem volna kipróbálni az átmenetes textilfestést és szükségem volt valami saját készítésű holmira ajándék gyanánt. Külön öröm, hogy ezáltal megint fogyott egy kicsi az egyébként kifogyhatatlan maradékanyagos szekrényemből! A farmer örök kedvenc, mert elnyűhetetlen és rendkívül sokoldalú alapanyag, nálunk sem most találkoztok vele először, de nem is utoljára. Nézzétek meg, most mire jutottam!
Számomra kiemelten fontos, hogy háztartásunk a lehető legkevesebb hulladékot termelje, ezért - és mert nehezen válunk meg régi kedvenceinktől - szinte folyamatosan néhány polcnyi válogatott ruhaféle várja, hogy valami új funkciót találjunk nekik. A mennyiségi utánpótlás pedig folyamatos, hiszen sok minden érkezik a baráti körből is, feltételezve, hogy talán így megússzák a hulladékgyűjtőt ezek a textilek. Jó pár ilyen projektről beszámoltunk már nektek is ebben a témában, ma ezek sorát gyarapítjuk. Egy makacs folttal pecsételt, de amúgy cuki állatfigurás pólóból készítettem vékony, kifordítható pamutsapkát. Legjobb esetben is középhaladó hobbivarróként szeretném jelezni, hogy nem a profik babérjaira áhítozom, viszont azoknak, akik hozzám hasonlóan alap varrótudással rendelkeznek, talán hasznára válik a beszámolóm.
Ha figyelitek közösségi felületeinket, biztosan nem ér titeket meglepetésként, hogy ismét előkerül egy időtálló, sokoldalú, elképesztő kreatív lehetőségeket rejtő alapanyag. A műgyanta számos előnyös tulajdonságának köszönhetően rendkívül népszerű manapság mind az ipari- , mind a hobbicélú felhasználás területén, sőt, utóbbi már egyfajta művészeti irányzattá nőtte ki magát, ha azokra a bútorokra és más lakberendezési cikkekre gondolunk, melyek műalkotásként is megállják a helyüket. Miközben inspirációkat kerestünk, rengeteg szebbnél szebb alkotást fellelve ebben a témában, egy nagyobb projekt ötlete is felmerült bennünk, ennek előkészítéseként vágtunk bele egy régi tálcánk megújításába. Senki nem emlékszik már, honnan került a szekrénybe, de nem szívesen vettük elő céges stockfotókat idéző, igazából semmihez sem passzoló mintája miatt. Mivel ilyen tárgy - ha nem is épp tálca - vélhetően sokatoknál akad, megosztjuk veletek újabb kacatmentésünk történetét. Ha megtetszik, talán ti is megláthattok egy újabb lehetőséget valamiben, mielőtt kidobnátok, vagy a szekrény mélyére száműznétek.
A tavalyi év egyik kedvenc bútorfestős projektjével indítjuk a Színes Ötletek DIY játékkészítő sorozatát. Egy öreg, kopott, és törött hokedli átalakulását mutatjuk meg nektek, amit egyik kacatmentő akciónk során szemeltünk ki, majd egy alapos, mégis viszonylag gyors felújítás után egy kétéves kislány legújabb - és úgy tűnik, tartós - kedvencévé vált. Reméljük, még akár több gyermeket is kiszolgál ez a több, mint hatvanéves darab. Ez a projekt újabb illusztráció arra vonatkozóan, hogy régi tárgyaink megérdemelnek egy újabb esélyt, akár eredeti funkciójuk megőrzésével, akár annak megváltoztatásával - ahogy mi is tettük most. A folytatásban az átalakulás lépéseiről, és azok gyakorlati megvalósításáról olvashattok.
A környezetünkben köztudott, hogy meggyőződéses kacatmentők vagyunk, ezért gyakran felmerül a kérdés, hogy tudunk-e kezdeni valamit egy-egy régi tárggyal, amit egyébként kidobnának. Ez a kisasztal is hasonló módon került hozzánk, annyi különbséggel, hogy mi vetettünk rá szemet egy kedves barátunk költöztetésekor azzal, hogy ez bizony jó lenne az akkor még csak néhány hónapos gyermekünknek a majdani kreatív sarokban. Mivel egy pár kisszék már várakozott a garázsban, kapóra jött ez az egyszer szebb napokat is látott darab. Megmutatjuk, hogyan öltöztettük át - mindjárt kétszer is!
Sokan emlékezhettek arra a ma már retró elemes bútorcsaládra, aminek ez a szék is tagja volt valaha. A nyolcvanas években tipikusnak mondható gyerekszoba kollekció felett dizájn tekintetében alaposan eljárt az idő, minőség szempontjából viszont meglepő módon állják a sarat a megkíméltebb darabok - ti is írtátok nekünk, hogy még sok-sok kisgyermeket szolgálnak a mai napig. Nekünk is éppen ilyen volt a gyerekszobánkban, emeletes ággyal, kis íróasztallal és szekrénysorral, így a környezettudatos szemlélet mellett a nosztalgia is közrejátszott, amikor úgy éreztük, jó lenne megmenteni ezt a baráti körben kiszelektált darabot. Nem is érkezhetett volna jobbkor, hiszen nemrég öltöztettünk új ruhába egy hasonló múlttal rendelkező asztalkát, ami most már nincs egyedül. Ha érdekel titeket a bútorfestés, erről a projektről korábbi, "Egy divatjamúlt, régi íróasztal új köntösben" című beszámolónkban olvashattok - a kisszék megújulásáról pedig a folytatásban!
Magam sem hittem, hogy épp azon a napon, amikor rákerestem az egyik közösségi oldal piacterén a játék babakocsira, hazafelé bringázás közben az egyik hulladékgyűjtő konténer rácsára dobva egy huzat nélküli vázat találtam. Egyből felcsillant a szemem a kacatmentés újabb lehetőségére, főleg, hogy egy szinte ki sem gondolt vágyam teljesült vele - pontosabban a kislányomé, aki most érett meg a babatologatás felelős teendőjének ellátására. Egy gyors szemrevételezéssel megállapítottam, hogy semmi baja, és máris a csomagtartón találta magát a valaha jobb időket látott szerkezet. Olvassatok tovább, ha kíváncsiak vagytok a további sorsára!
| redesign: |
|