Színes Ötletek Blog

Mindig örömmel számolunk be nektek legfrissebb kacatmentéseinkről, amit biztosan átérez mindenki, aki csak egyszer is újjávarázsolt már saját kezűleg egy-egy viharvert, régi tárgyat. Néhány napja a hazafelé vezető út szélén akadtunk rá egy olyan kisszékre, ami valaha egy kislány vagy kisfiú kedves ülőalkalmatossága lehetett, de azóta igazán szánalmat keltő állapotba került, valószínűleg hosszú hónapokra száműzve lett egy esőáztatta, de legalábbis nedves helyre. Az utolsó takarítás vagy elmaradt, vagy tárolás közben folyt rá valami, mindenesetre szegény olyan reménytelen helyzetben várta a szemétszállítást, ami még a magunkfajta rutinosnak számító kacatmentők számára is kétségesnek tűnt. De felülkerekedett a meggyőződés - és kislányunk kérlelő pillantása -, ezért bedobtuk a csomagtartóba, és már másnap neki is láttam a munkának. Utólag úgy látom, sokkal könnyebb dolgunk volt, mint amire elsőre, a látvány alapján számítottunk, így csak biztatni tudok mindenkit, akinek tetszik a végeredmény és a bútorfelújítás terén is szereti a DIY megoldásokat: vágjatok bele bátran, ha hasonlóra akadtok akár a otthon, a padláson. Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha épp nem ér rá egy ügyeskezű férfiember a családban, egy kisgyermekes anyuka hogyan is végezhetné el ezeket a feladatokat? Elárulom, nekem hogyan sikerült: úgy, ahogy általában minden más is, részletekben! Olvassatok tovább a teljes történetért!

Ha kedvelitek a retro cuccokat, a vintage dekorációt, vagy környezetvédelmi meggyőződésből szívesen újítjátok fel a régi, kopott használati tárgyakat, biztosan ti sem mennétek el egy ilyen klasszikus olajlámpa mellett, ha már valaki úgy gondolta, inkább a lomos konténerben a helye. A kacatmentésben mindig jelen van kockázati tényezőként, hogy a mentett darab esetleg hibás, vagy más okból nem használható eredeti funkciója szerint, de ezzel csak izgalmasabbá válik a feladat! A mi lámpánk olyan rozsdás volt, amikor rátaláltunk, hogy borítékolható volt a probléma, miszerint a lemez már átlyukadt, így folyadékot nem tudunk majd beletölteni, de a "száraz" verzióra is rögtön volt ötletünk, ezért belevágtunk a felújításába. Azok, akik rendszeresen olvasnak minket, biztosan sejtik, hogy fő segítőtársunk ismét a Hammerite lesz, amit sokszor próbára tettünk már a rozsda ellen, fémfelületeink megóvása érdekében. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan oldottuk meg a felmerülő problémákat, és milyen funkciót találtunk ennek a jobb sorsa érdemes lámpának, olvassatok tovább!

Mint arról nemrég írtunk, aktuális teraszfelújítós projektünk meglehetősen körülményesen halad. Mentségünkre szóljon, a nyári hónapokban még egy túlárazott strandbüfé is csalogatóbb alternatíva annál, hogy a negyven fokban izzadjunk egy-egy jól megérdemelt szabadnapon, szóval ilyenkor még az is halogatja az ilyen feladatokat, aki amúgy az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” ősi bölcsessége szerinte vezeti az életét. Az ősz kezdete viszont, amíg nem jönnek az igazán hideg napok, ideális a tavasszal elmaradt felújítások pótlására, netán befejezésére, és arra is, hogy kültéri fafelülteinket felkészítsük a télre. Tervezgetni és ötletelni meg bármikor lehet.

Mivel a teraszunk járófelületét illetően egyelőre a simított beton fázisában tartunk, ami valószínűleg a következő szezonig már így is marad, jelenleg is keresgéljük a megfelelő burkolóanyagot, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ragaszkodjunk-e kültéren a hagyományos megoldásokhoz, netán válasszuk a népszerű, kevésbé ápolásigényes alternatívát, a WPC-t, ami ugyan nem valódi fa, de megfelelő ápolás mellett nagyon tartós és szép padlóburkolatot hozhatunk létre vele. Erről és egy igazán sokoldalú olajról is szó lesz a folytatásban, amit nemcsak a WPC, de vörösfenyő és mindenféle keményfa felületen is bevethetünk akár a kültéri bútoraink ápolása és tartós védelme érdekében is. Ha a kellemes, őszi kerti grillezésekhez varázsolnátok újjá a kerti garnitúrát vagy a teraszt, vagy a zordabb időjárás ellen vérteznétek fel még időben, akkor is olvassatok tovább!

Hogy a nyár nemcsak a pihenés, de a kül- és beltéri felújítások, barkácsolások szezonja is, az már-már közhely. Ugyanakkor idén valószínűleg Murphy törvényei alapján működik az időjárás, legalábbis mifelénk, hiszen amikor épp találnánk némi szabadidőt arra, hogy valami nagyobb lélegzetű munkába kezdjünk a kertben vagy a telken, általában pont akkorra meg is érkezik egy jó kis hidegfront, és vele épp annyi eső, ami lehetetlenné teszi, hogy fával és festékkel dolgozzunk. A teraszkorlát felújítása így most már hetek – sőt, ha őszinték akarunk lenni, nyugodtan leírhatjuk, hogy hónapok - óta húzódott, de persze némi tervezés árán, a kifejezetten faápoláshoz fejlesztett Sadolin termékcsalád gyors száradási idejét segítségül hívva teljesítettük a missziót. A folytatásban megosztjuk veletek tapasztalatainkat, olvassatok tovább!

Ahogy ezt már sokan tudjátok, ha lehetőségünk nyílik rá, inkább megmentjük a régi, kissé már viharvert holmikat, mintsem kidobnánk őket. Egy-egy Singer vagy más márkájú, régi varrógép sokak pincéjében megbújhat, és bár tele az internet jobbnál jobb ötletekkel a felújítást illetően, több okból is előfordulhat, hogy mégis nehezen vágunk bele. A régi festék eltávolítása nem egyszerű feladat, ahogy az állvány részletgazdag, díszes elemeinek festése sem, ráadásul általában nehéz, helyigényes darabokról van szó, melyeknek sokszor nem találjuk az átalakítást követő helyét, vagy új funkcióját. Nálunk is sokáig várt jobb sorsára egy ilyen, mígnem megelégeltük a poros, rozsdás váz és a pattogzó fedlap szomorú látványát és végleges helye előtt kerti asztalként tesszük próbára. Maga az átalakítás önmagában nem éppen forradalmi ötlet, hiszen jellemzően asztalkaként születnek újjá a hasonló varrógépállványok, a folytatásban viszont egy olyan módszert osztjuk meg veletek, ami egyszerű, gyors, mégis tartós. Olvassatok tovább! 

Az idei különösen hideg és csapadékos tavasz után sok helyen még csak most indul be igazán a kültéri felújítások szezonja, szóval talán pont a legjobb időpontban hívjuk fel a figyelmeteket egy olyan újdonságra, ami áprilisban érkezett meg Magyarországra, és amivel rengeteg olyan munkát megspórolhattok, amire máskülönben néhány évente óhatatlanul sor kerülne. A Dulux új vakolatrendszere ugyan nem elsősorban DIY termék, számunkra mégis érdekes, mert védi a homlokzatokat és más kültéri falfelületeket a különféle környezeti hatásoktól. Emellett tartós és dekoratív, ugyanakkor a Dulux CMS rendszerével kétszáznál is több ragyogó árnyalatra színezhető - ezzel a tulajdonságával pedig egyedülálló lehetőségeket tartogat harmónia és dizájn tekintetében. Ha mostanában terveztek kültéri felújítást, szeretnétek hőszigetelő rendszerrel ellátni otthonotokat, esetleg építkeztek, mindenképp olvassatok tovább! Akkor is érdemes megismernetek ezt a vakolatrendszert, ha szívesen összehangolnátok a festett és vakolt falfelületek színeit vagy akár beltérre kerestek különleges megoldást az erőteljesen igénybe vett helyiségek falainak védelmére. Hasznos információk és szakmai vélemény a folytatásban.

Amióta tavaly ősszel egy kimustrált sámliból felújított - vagy a blogon rendszeresen felbukkanó kifejezéssel élve kacatmentett - etető került a barackfára, gyakran kapjuk azon magunkat, hogy olykor jóval hosszabbra nyúlik egy-egy étkezés a telken, hiszen sokkal több a látnivaló az ablak másik oldalán, a munka pedig megvár. Eddig már legalább 14-15 madárfajt sikerült beazonosítanunk kertünk rendszeres vagy alkalmi vendégeként, és ez a szám remélhetően tovább növekszik majd. Persze nem váltunk hivatásos ornitológussá, de érdekes megfigyelni, milyen szervezettséggel dolgozik például a zöldikék csapata: amíg egyikük táplálkozik, a többiek figyelik a környezetet, és azonnal jelzik egymásnak, ha a szomszéd macska valami rosszban sántikál. És bár a madarak etetését a tavasz beálltával szüneteltetni kell, a friss víznek mindig örülnek szárnyas barátaink, így aztán egybekötöttük a kellemest a még kellemesebbel, és ezúttal itatót készítettünk nekik egy kicsit viharvert, de bőven menthető mosdótálból - mint már korábban többször, most is a Hammerite segítségével. Tapasztalatok a folytatásban.

Leginkább társasházakban, de régebbi építésű családi házakban is találhatunk még elavult, és olykor esztétikai szempontból is kifogásolható szélfogó rendszereket, amiket annak idején a bejárati ajtó síkja elé, amolyan zsilipként építettek, hogy védje az otthonokat a beáramló huzattól és szennyeződésektől, magát a nyílászárót pedig az időjárás viszontagságaitól vagy a kint tartott háziállatoktól. Ezek a megoldások napjainkban, a korszerű, hőszigetelt és a legkülönbözőbb stílusokban is kapható bejárati ajtók világában már kevésbé jellemzőek, de ahol még megvannak, talán annak ellenére is érdemes ideiglenesen megtartani őket, ha küllemük nem feltétlenül összeegyeztethető az ízlésünkkel. Rengeteget spórolhatunk velük, a rezsiárak emelkedése óta a sok kicsi sokra megy elve érvényesebb, mint bármikor, ezért ezzel a régimódi, mégis okos zsiliprendszerrel megakadályozhatjuk a hideg beáramlását, akár régi, akár új a bejárati ajtónk. Mi is egy ilyen, bontásra ítélt vasszerkezetet vettünk kezelésbe, ami legalább erre a télre még biztosan a helyén marad - ezért kapott egy új festést, egy új üveget, és huzatfogó párnákat is. Részletek a folytatásban!

Nem állítjuk, hogy hasonló satupadra minden háznál feltétlenül szükség van. Valószínűleg mi sem ruháztunk volna egy ilyen monstrum beszerzésébe, ha történetesen nem kerül hozzánk nagyapai örökségként. Mókásan is hangzik, amikor érzelmi vonatkozást emlegetünk fel egy mozdíthatatlanul nehéz, csupa rozsda munkaasztal kapcsán, mégis ez volt az egyik tényező, ami miatt nem száműztük a vastelepre. A másik, hogy egy hasonló darab mindenkinek hasznos lehet, aki gyakran tölti az idejét barkácsolással, pláne, ha az még a régi idők "gyermeke", így nem esik szét, ha az ember kicsit erősebben suhint oda a kalapáccsal. Mi a magunk részéről szívesen használjuk akkor is, ha épp nincs szükség a satura, mivel jól igénybe vehető felületet és megingathatatlan talapzatot biztosít mindenféle kisebb és nagyobb feladat elvégzéséhez. Sokszor a lehajtható tetőn folyik munka, míg az asztal a szerszámoknak biztosít kézre eső helyet. Már csak egy hiba van a képletben: ha nem takarnánk kellőképpen a munkafelületet, minden vöröslene a rozsdától, ami a kényesebb munkadaraboknál különösebben nem cél. Ezért úgy gondoltuk, megéri újjávarázsolnunk, már csak a kényelmesebb használat okán is. Beszámolónkat most nem szakmai segítség gyanánt osztjuk meg veletek, inkább inspirációként, hátha ti is meglátjátok a menthetőt egy-egy reménytelennek tűnő régi tárgyatokban.

Környezetünkben sokan tudnak kacatmentő akcióinkról, így általában nem kell messzire mennünk egy-egy felújítandó darabért. Most ez a sokat látott, csupa rozsda, fülsértően nyikorgó talicska talált ránk, Annyi biztos volt, hogy lefestjük, hiszen most sem voltunk elég erősek ahhoz, hogy a vastelepre száműzzük, annak ellenére, hogy nem egy praktikus darab; nagy és nehéz, ugyanakkor a pakolható részében alig fér el valami, így kerti munkához nem állítanánk szívesen csatasorba. Sokáig töprengtünk, míg végül a legelőször elvetett terv lett a befutó, és ültetőládaként funkcionál tovább a kiskertben. Megújulásának történetét megosztjuk veletek a folytatásban!

Kacatmentő sorozatunk következő fejezetében egy mondhatni reménytelennek tűnő vállalkozást teljesítettünk. Ez a valaha szebb napokat látott szék nemcsak új ülőfelületért és friss színekért kiáltott, de a rozsda is alaposan ellepte, így minden téren kezelésbe vettük. A felújítás során éppúgy szempont volt, hogy visszavegyünk egy árnyalatnyit az eredeti retro dizájnból, mint hogy takarékosan bánjunk idővel és energiával egyaránt. A folytatásban meglátjátok, mire jutottunk!