Színes Ötletek Blog

Az Igazgyöngy Alapítvány már több, mint 20 éve dolgozik az esélyegyenlőségért, társadalmi integrációért, a gyerekszegénység, és az átörökített mélyszegénység felszámolásáért. Fő tevékenysége a tehetséggondozás és személyiségfejlesztés, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyerekekre. Az alapítvány Európa tíz legszegényebb régiójának egyikében, az Észak-alföldi régióban működik összesen hat településen, berettyóújfalui központtal. A mai galéria alkotásai is innen érkeztek. amit most megosztunk veletek. 

Aki az utóbbi hónapokban itt volt velünk, annak már ismerős lesz sorozatunk, melyben eredetileg hobbiként induló, de mára vállalkozásként vagy legalább kiegészítő jövedelemforrásként működő kreatív műhelyeket, márkákat mutatunk be, fókuszban azokkal, akik ezeket megálmodták. Nem titkolt szándékunk, hogy ezekkel a cikkekkel mindenkit inspiráljunk, aki tehetséget érez magában, esetleg egy jó ötletet dédelget - ne féljetek lépni, még ha eleinte nem is látszik a pontos irány! Mai bemutatkozónk, Vörös Eszter Anna is útkeresőként kezdett festeni, majd a hobbiból szenvedély lett, és ma már egy sokak által ismert „márka” és egy kis galéria tulajdonosa. Nemcsak a saját útját egyengeti, hangulatos szalonjában más - akár amatőr - vendégművészeket is fogad, főleg olyanokat, akikkel hasonlóan egyfajta fantáziavilágot képviselnek. Sikerei között szerepel a HVG Extra A nő magazinjának grafikai pályázatán elnyert közönségdíj, melyre méltán lehet büszke. Története megismeréséhez saját szavait idézzük.

Mostanában több szabadidővel gazdálkodhatunk, és a persze a gravitáció mindig dolgozik, az edények meg időről-időre összetörnek, így aztán az utóbbi napokban ismét nyílt alkalmunk arra, hogy újra bevessük a házi barkács kintsugi technikáját. Mivel a filozófiai és egyéb háttérről mindent leírtunk legutóbb, nem ismételnénk meg azokat a sorokat, aki esetleg lemaradt volna a cikkről, olvassa el itt, viszont néhány friss képet közzéteszünk. A megmentett tárgyak ezúttal egy már viseltes, de a használója számára komoly eszmei értékkel bíró, só tárolására használt kerámiaedény, illetve egy hasonló okokból fontos illóolajos mécses voltak. Az igazi japán mesterek munkáitól persze továbbra is messze járunk minden tekintetben, de a foglalkozás a fő célja, hogy új életet adjunk egy kidobásra ítélt eszköznek, most is megvalósult. A folytatásban jönnek a jobban sikerült képek, igyekeztünk önkritikusan válogatni! 

Ha megpróbáljuk az élet napos oldalát nézni, a mostani időszak egy szempontból biztosan jó: marad idő rengeteg olyan dologra, amire máskor nincs. Rendbe rakhatjuk a kertet, kiszelektálhatjuk végre a ruhásszekrényt, elpakolhatjuk a lomokat a garázsban, hogy egy teljes kint töltött tél után végre be lehessen állni az autóval. Szóval átvitt értelemben felszerszámozhatjuk a lovakat, és persze készülhetünk a járványhelyzet utáni életünkre, benne az év hátralévő részére. Akár a karácsonyra is, hiszen a netes mémgyárosok ügyesen fel is fedeztek néhány párhuzamot, az üres boltoktól az otthoni töltött estékig. Így aztán semmi kivetnivalót nem látunk abban, ha most, április elején mutatjuk meg nektek azt az adventi falut, amit a Wilson Klub legutóbbi fejezetében közzétett felhívásunkra küldött nekünk Erzsébet Budapestről. Néhány hétig még biztosan lesz idő az elkészítésére.