Színes Ötletek Blog

Mint arról nemrég írtunk, aktuális teraszfelújítós projektünk meglehetősen körülményesen halad. Mentségünkre szóljon, a nyári hónapokban még egy túlárazott strandbüfé is csalogatóbb alternatíva annál, hogy a negyven fokban izzadjunk egy-egy jól megérdemelt szabadnapon, szóval ilyenkor még az is halogatja az ilyen feladatokat, aki amúgy az „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” ősi bölcsessége szerinte vezeti az életét. Az ősz kezdete viszont, amíg nem jönnek az igazán hideg napok, ideális a tavasszal elmaradt felújítások pótlására, netán befejezésére, és arra is, hogy kültéri fafelülteinket felkészítsük a télre. Tervezgetni és ötletelni meg bármikor lehet.

Mivel a teraszunk járófelületét illetően egyelőre a simított beton fázisában tartunk, ami valószínűleg a következő szezonig már így is marad, jelenleg is keresgéljük a megfelelő burkolóanyagot, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ragaszkodjunk-e kültéren a hagyományos megoldásokhoz, netán válasszuk a népszerű, kevésbé ápolásigényes alternatívát, a WPC-t, ami ugyan nem valódi fa, de megfelelő ápolás mellett nagyon tartós és szép padlóburkolatot hozhatunk létre vele. Erről és egy igazán sokoldalú olajról is szó lesz a folytatásban, amit nemcsak a WPC, de vörösfenyő és mindenféle keményfa felületen is bevethetünk akár a kültéri bútoraink ápolása és tartós védelme érdekében is. Ha a kellemes, őszi kerti grillezésekhez varázsolnátok újjá a kerti garnitúrát vagy a teraszt, vagy a zordabb időjárás ellen vérteznétek fel még időben, akkor is olvassatok tovább!

Hogy a nyár nemcsak a pihenés, de a kül- és beltéri felújítások, barkácsolások szezonja is, az már-már közhely. Ugyanakkor idén valószínűleg Murphy törvényei alapján működik az időjárás, legalábbis mifelénk, hiszen amikor épp találnánk némi szabadidőt arra, hogy valami nagyobb lélegzetű munkába kezdjünk a kertben vagy a telken, általában pont akkorra meg is érkezik egy jó kis hidegfront, és vele épp annyi eső, ami lehetetlenné teszi, hogy fával és festékkel dolgozzunk. A teraszkorlát felújítása így most már hetek – sőt, ha őszinték akarunk lenni, nyugodtan leírhatjuk, hogy hónapok - óta húzódott, de persze némi tervezés árán, a kifejezetten faápoláshoz fejlesztett Sadolin termékcsalád gyors száradási idejét segítségül hívva teljesítettük a missziót. A folytatásban megosztjuk veletek tapasztalatainkat, olvassatok tovább!

Nem egészen friss kacatmentésünk termése volt ez a két, valaha csodaszép kis szekrényke, de sokáig nem találtunk nekik helyet és új funkciót. Nem elég, hogy szegények felett láthatóan eljárt az idő, a nem megfelelő tárolás következményeként felületük fakó és beszürkült, a tetejük repedezett volt, a vízszintes elemek felső rétege egészen felpattogzott, sok helyen levált. Kecses formájuk, ívelt díszítőelemeik mégis olyan kedvessé tették őket számunkra, hogy muszáj volt mentőakciót szerveznünk, pláne, hogy ezektől az esztétikai hibáktól eltekintve szerkezetileg ép, masszív darabokról van szó. Némi csiszolás, festés és lazúrozás mellett alkalmunk nyílt kipróbálni egy igazán látványos eredményeket ígérő anyagot, a Sadolin Fresh-t, ami egy felújító és fehérítő folyadék kifejezetten fához. Főszerepben majd a kerti bútoroknál láthatjátok, de most is a segítségünkre volt. Ha kedvelitek a régiből újat sorozatunkat, van festésre vagy lazúrozásra váró régi bútorotok vagy most tervezitek kerti garnitúrátok szezonnyitó ápolását, olvassatok tovább!

Mindig örömmel számolunk be nektek legfrissebb kacatmentéseinkről, amit biztosan átérez mindenki, aki csak egyszer is újjávarázsolt már saját kezűleg egy-egy viharvert, régi tárgyat. Néhány napja a hazafelé vezető út szélén akadtunk rá egy olyan kisszékre, ami valaha egy kislány vagy kisfiú kedves ülőalkalmatossága lehetett, de azóta igazán szánalmat keltő állapotba került, valószínűleg hosszú hónapokra száműzve lett egy esőáztatta, de legalábbis nedves helyre. Az utolsó takarítás vagy elmaradt, vagy tárolás közben folyt rá valami, mindenesetre szegény olyan reménytelen helyzetben várta a szemétszállítást, ami még a magunkfajta rutinosnak számító kacatmentők számára is kétségesnek tűnt. De felülkerekedett a meggyőződés - és kislányunk kérlelő pillantása -, ezért bedobtuk a csomagtartóba, és már másnap neki is láttam a munkának. Utólag úgy látom, sokkal könnyebb dolgunk volt, mint amire elsőre, a látvány alapján számítottunk, így csak biztatni tudok mindenkit, akinek tetszik a végeredmény és a bútorfelújítás terén is szereti a DIY megoldásokat: vágjatok bele bátran, ha hasonlóra akadtok akár a otthon, a padláson. Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha épp nem ér rá egy ügyeskezű férfiember a családban, egy kisgyermekes anyuka hogyan is végezhetné el ezeket a feladatokat? Elárulom, nekem hogyan sikerült: úgy, ahogy általában minden más is, részletekben! Olvassatok tovább a teljes történetért!