Huszonévesen nem kell okokat keresnünk ahhoz, hogy fesztiválra induljunk. A nyári szezonban a zenei, kulturális és művészeti programok egész sora várja látogatókat, a borbarátoktól a sportok szerelmesein át a természetjárókig mindenki találhat magának olyan közösséget, akikkel közös érdeklődésük mentén bulizhatnak néhány napig. A gyerekek érkezése után viszont gyakran alábbhagy az érdeklődés, aminek közvetlen oka nem csak a prioritásaink – teljesen természetes – megváltozása lehet, de közrejátszhat benne az is, hogy egy fesztivál családostól első ránézésre nem feltétlenül megfelelő közeg a szórakozásra. A tömegnél csak a por nagyobb, túl hangos a zene, leöntik a babakocsit sörrel, úgysem tudok megnézni nyugodtan egyetlen előadást sem, és egyébként is, hogy fogunk pelenkázni?!
Nagyjából én is ezt gondoltam, amikor még családunk legkisebb tagjával a pocakomban ideiglenes búcsú jelleggel elnéztem egy vérbeli metálfesztivál délutáni, kora esti programjaira. A járványhelyzet egyébként is felülírta az elképzeléseimet a továbbiakról, így végül idén derült ki, hogyan lehet két és féléves kislányunkkal együtt fesztiválozni. Nem apróztuk el az ismerkedést, ellátogattunk a Művészetek Völgye fesztiválra, és maradtunk is mind a tíz napra! A tíz okot az itt szerzett tapasztalataink alapján gyűjtöttük össze!