Idén biztos, hogy nem interneten rendelek fotókönyvet ajándékba, szerencsére már több időm van kézzel készített albumot gyártani, és ez mennyivel szebb...

Idén biztos, hogy nem interneten rendelek fotókönyvet ajándékba, szerencsére már több időm van kézzel készített albumot gyártani, és ez mennyivel szebb...

Ma leesett az első hó. Jobbnak láttam bentről csodálni az eseményt, tekintve, hogy a hóesés elég markáns széllel párosult. Az ablak mellé telepedtem le, innen jól láttam a gyöngyöket és a havazást is. Azt a célt tűztem ki mára, hogy kezdjek valamit ezzel a két szem csokibarna körbegyöngyözött golyóval.

Hetente egyszer szoktam megnézni a hírleveles-körleveles-továbbított üzenetes postafiókomat, ekkor találtam ezeket a zseniális tökfaragványokat. Aki esetleg nem kapta volna meg, kiválogattam a nekem legjobban tetszőket.

Mai történetem három tökfejről szól. Két jókora takarmánytökről és rólam.

Dupla öröm a mai bejegyzésem megírása. Egyrészt, mert az ősz ihlette, és az ősz a kedvenc évszakom, másrészt, pedig mert ékszert tartogatok mai témámnak, és a gyöngyfűzés a szívem csücske.

Ismeritek azt az illatot, ami egy kézműves (divatosabban kreatív) üzletbe belépve átölel? Nem tudnám leírni milyen, vagy hasonlítani bármihez, de létezik. Nem fűszeres, nem is jellegzetes, még csak nem is túl kellemes, de ott lebeg a kis polcok felett, siklik a selymes fényű gyöngyszemek hasán, libben a színes papírhalmok között.