A sütőtököt aligha kell bemutatni: ősszel ott van a piacokon, a zöldségeseknél, a kertekben, sőt, még a dekorációkban is, tehát szinte minden háztartásban feltűnik valamilyen formában. A jól ismert fajták - és formák - között a polcokon egyre gyakrabban felbukkan egy különleges megjelenésű, japán eredetű rokon is, amelyik nemcsak a méretével és sajátos ízével, hanem egy meglepő tulajdonságával is kitűnik a mezőnyből. Részletek és recept a folytatásban!
Hokkaidó, a sütőtök más köntösben
A hokkaidó tök kisebb méretű, jellemzően élénk narancssárga héjú sütőtökféle. Maga a növénycsalád dél-amerikai eredetű, azonban a ma ismert hokkaidó fajtát japán nemesítők alakították ki a 20. század elején, Hokkaido szigetén, ezért tartjuk számon japán eredetű fajtaként. Húsa sűrűbb és kevésbé vizes, mint a nagyobb rokonaié, íze pedig édeskés, enyhén diós, sokak szerint a gesztenyére emlékeztet. A klasszikus sütőtökfajtáknál a húst általában sütés után választjuk el a héjától, a hokkaidónál viszont erre a lépésre sincs szükség, hiszen az vékony és puha, sütés közben pár perc alatt élvezhető állagúra lágyul, és nyugodtan az ételen maradhat.
Mivel a héjat is elfogyasztjuk, válasszunk lehetőleg vegyszermentesen termesztett vagy bio minősítésű példányt, és sütés előtt mindenképpen mossuk meg alaposan! Ha a magházat kikapartuk és tetszőleges szeletekre vágtuk, már indulhat is a sütőbe! Sokoldalúságát épp ez a tulajdonsága adja: úgy, ahogy van, készülhet belőle krémleves, köret, püré, rizottó vagy tésztás étel is - de akkor is igazán megmutatja magát, ha csak fűszeresen sütve fogyasztjuk.
Fahéjas, szerecsendiós sült hokkaidó
Nálunk most éppen egy egészen egyszerű változat készült belőle: igazi őszi édesség, amiben a fűszerezés is kiemeli a tök különleges ízvilágát. A tököt alaposan megtisztítjuk és kisebb cikkekre vágjuk. Egy nagy tálban kevés olívaolajjal, fahéjjal és egy csipet szerecsendióval alaposan összeforgatjuk, hogy minden darabra jusson a fűszerekből. A sütőt 200 fokra előmelegítjük, a cikkeket sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük úgy, hogy ne fedjék egymást, majd 30-40 percig sütjük, amíg a húsuk megpuhul és a széleik szépen megpirulnak.
Sütés közben a fahéj és a szerecsendió illata betölti a konyhát, és a legjobb benne, hogy a tepsiből egyenesen az asztalra kerülhet. Tálalhatjuk juharsziruppal, pár darab kesudióval, pirított tök- vagy napraforgómaggal, amik tovább erősítik az édeskés, karamellizált ízeket. A tökhús önmagában is jó rostforrás, gazdag béta-karotinban és A-vitaminban, magvak vagy diófélék hozzáadásával pedig egészséges zsírokkal és fehérjével egészül ki az egész, így nemcsak finom, hanem tápláló köret vagy főétel is válik belőle.
Kompakt, 1-2 kg-os mérete miatt egy családi étkezésre pont elegendő, de az sem baj, ha nem fogy el egyszerre: a maradék hidegen salátákba keverve, vagy egy szelet kenyérre téve, sajttal és friss zölddel másnap is remek választás. Ha pedig valaki inkább a sós-fűszeres irányt kedveli, a hokkaidó azzal is remekül harmonizál: fahéj és szerecsendió helyett rozmaringgal, kakukkfűvel, fokhagymával, esetleg egy csipet cayenne borssal vagy chilivel sütve egészen más, karakteresebb fogás készülhet belőle ugyanolyan egyszerűen.
Ha tetszett a cikk, kövessetek minket Pinteresten, TikTokon, Facebookon
vagy Instagramon, hogy ne maradjatok le a következőről sem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
