A „Jöhetnek az őszi alkotások: mutasd, mit alkottál fonalból!” posztunkhoz érkezett rengeteg inspiráló alkotás láttán én is úgy döntöttem, ideje végre horgolótűt ragadni! Bár néhány félresikerült próbálkozás már volt a hátam mögött, a horgolásból megmaradt tudásom nagyjából a nagyitól tanult láncszemeknél véget is ért. Pedig a lelkesítő felkérésekből nem volt hiány: kislányunk részéről többször is elhangzott már, hogy készítsek neki valamit, néhány online workshopon és a babaházba kerülő apró takarókon túl valahogy sosem sikerült jutnom. Talán nem vagyok azzal egyedül, hogy nem az újra- meg újrakezdett próbasorok gyakorlása, hanem az a bizonyos sikerélmény hozta meg az áttörést, amikor valóban létrehoztam valamit. Ez az első kész tárgy egy apró, őszi dísztök lett. És bár egyetlen - ráadásul messze nem hibátlan - darabtól még nem lettem horgolómester, annyira azért meghozta a kedvemet, hogy már többféle fonaltípussal is gyakoroltam ezt a viszonylag egyszerű horgolási technikát. A folytatásban tehát nem tutorial következik, hanem ennek sokadik első próbálkozásnak a története - inspirációról, tanulási folyamatról, tapasztalatokról, és a folytatásról. Tartsatok velünk, ha a ti életetekben is van többször újrakezdett hobbi, tanultatok valami újat mostanában, netán szeretnétek, de nem tudjátok, hogyan kezdjetek neki.
Egy inspiráló Reels nyomán őszi dekoráció
Van az a bizonyos érzés, amikor meglátunk egy szép kézműves alkotást, és az első gondolatunk nem csupán annyi, hogy „de gyönyörű!”, hanem az is, hogy „talán ezt én is meg tudnám csinálni!”. Valahogy így kezdődött az én horgolós kalandom is. Az említett posztunk alatt beérkezett több száz gyönyörű alkotás között számos horgolt dekoráció is akadt, ami már megágyazott a hangulatnak, amikor szezonális inspirációkat keresve rátaláltunk a Fonalkaland horgolt dísztökös videójára, ami lassan, érthetően halad, nem feltételez komoly előzetes tudást, és közben csak néhány alapöltésre van szükségünk a kivitelezéshez. Kezdőként különösen sokra értékelem, hogy nemcsak azt mutatja meg, mit kell csinálni, hanem olyan apró fogásokra is felhívja a figyelmet, amelyekkel könnyebb hozzájutni a keresett sikerélményhez - ezúton is köszönjük.
Éppen erre volt szükség: nem egy újabb gyakorlósorra vagy jelöléseket magyarázó tananyagra, hanem arra, hogy legyen valami a kezemben a végén. Számomra ez volt az egyik tanulság: van, akinek a gyakorlás önmagában is motiváló, én viszont sokkal könnyebben nekilátok valaminek, ha látom magam előtt a célt. Egy elkészíthető tárgy egészen másképp hívja munkára az embert, mint valami, ami csak a gyakorlást szolgálja.
Először abból dolgoztunk, ami otthon akadt
Mielőtt azonban bevásárlókörútra indultam volna, a „hátha nem is lesz belőle semmi" optimizmusával körülnéztem, miből gazdálkodhatok. A legnagyobb horgolótű 3,5 mm-es, a legvékonyabb makraméfonál 2 mm-es volt, egyik sem az ajánlott méret, de kezdésnek - gondoltam - ez a kombináció is megteszi. A tök elkészítéséhez a videóban bemutatott lépéseket követtem: a láncszemsoron haladva összekapcsolt rövidpálcákkal dolgoztam, majd az elkészült darabot összevarrva, tömőanyaggal töltve, majd összehúzva alakítottam ki a jellegzetes gömbölyded formát. A közepébe egy natúr zsinórral átkötött fahéjrudat szúrtam. Apró, kissé szabálytalan, nem minden részletében tökéletes, de a kezemben volt egy saját kezűleg horgolt dekortárgy. Gyakorlottabb olvasóinknak ez bizonyára nem tűnik különösebben nagy teljesítménynek, de hatalmas örömet okozhat minden kezdő számára - nemcsak azért, mert létrehozunk valamit, hanem azért is, mert először érezhetjük úgy, hogy van értelme tovább próbálkozni.
Ez a tök megmutatta, hogy a horgolás sem feltétlenül egy beláthatatlanul bonyolult tevékenység: ha valaki lépésről lépésre megmutatja a tennivalókat, az első sikerélmény sokkal közelebb lehet, mint gondolnánk.
A fahéjrúdtól a következő sikerekig
Természetesen az első darab után nem volt megállás. A következő próbálkozásokhoz már beszereztem néhány vastagabb zsinórfonalat - és kislányom kérésére plüssfonalakat is, de erről majd később -, a hozzájuk megfelelő horgolótűkkel és varrótűkkel együtt, a tökök így nagyobb méretben is elkészülhettek, a fahéjrudas megoldást pedig hosszan csavarodó kacsok váltották fel.
A közösségünkben megmutatott alkotások között ugyanis láttunk egy olyan megoldást, ami különösen megtetszett: a tökök tetején nem egy fahéjrúd adta a szárat, hanem horgolt, csavart kacsok. Ehhez ugyan csak egy rövid szöveges leírást találtunk, mégis sikerült elkészítenünk, ami azért is nagy dolog, mert ezúttal értettük, mit jelent, ami le van írva. A feladat nem is volt bonyolult: egy tetszőlegesen hosszú láncszemsor minden szemébe egy helyett két rövidpálcát kellett horgolni.
Kezdők öröme
Persze ettől még nem lettem egyik napról a másikra gyakorlott horgoló. Rengeteg öltést, technikát, kifejezést és ábrát nem ismerek, és megnéztem már jó pár olyan - egyébként kezdőknek szóló - segédanyagot, amivel egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. De egy valamit már biztosan profitáltam ebből a projektből - persze az asztalt díszítő kollekción túl - , ami nem más, mint hogy jó érzés valamiben újra kezdőnek lenni.
Felnőttként talán már ritkábban kerülünk olyan helyzetbe, amikor valamit tényleg az elejéről kell megtanulnunk. Megtapasztalni, milyen érzés ha valamit csak távolról szemlélünk, majd egy épp jókor érkező inspiráció hullámán közelebb lépünk, megfigyelünk, próbálkozunk, megértünk, hibázunk, javítunk vagy újrakezdünk. Ha volt hasonló élményetek mostanában, meséljetek róla kommentben itt, vagy a Facebook-oldalunk kapcsolódó posztjánál.
Ha tetszett a cikk, kövessetek minket Pinteresten, TikTokon, Facebookon
vagy Instagramon, hogy ne maradjatok le a következőről sem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
