Színes Ötletek

Az elegáns, könnyed kézírás hangszerei

Most, hogy a Színes Inktober okán amúgy is kiemelten foglalkozunk a rajz- és írókellékek témájával, úgy gondoltuk, érdemes kis kitérőt tennünk a töltőtollak világa felé, hiszen az archaikus formájában egészen a 10. század óta létező eszköz kitűnő választás lehet bármilyen szintű képzőművészeti felhasználásra, akár vázlatok, akár illusztrációk készítésére, természetesen az írás és a kalligráfia magától értetődő területe mellett. Következő összeállításunkban egy gyors történeti áttekintés mellett adunk néhány tippet, miért és hogyan érdemes használni ezeket a sokoldalú, rengeteg lehetőséget rejtő tollakat, valamint bemutatjuk a töltőtollak tisztítása kapcsán felmerülő legfontosabb tudnivalókat is, amik elengedhetetlenek a zavartalan működéshez és a tartós használathoz.

Bár a Bíró László József által még „pépes halmazállapotú tinta és a hozzá tartozó töltő-toll” néven 1938-ban szabadalmaztatott golyóstoll képében erős, széles körben elterjedt versenytársuk akadt, a töltőtollak népszerűsége máig töretlen, és ez nem a véletlen műve. Ugyan némileg körülményesebb a használatuk - hiszen, míg a golyóstollak 360 fokban írnak, a töltőtollak igazán szépen csak egy bizonyos szögben, megfelelő kéztartással fognak - mindezért kárpótol a sima, elegáns íráskép, a kezünket kevésbé fárasztó, könnyed írás lehetősége, a szélesebb lehetőségek tárháza voltaképpen bármilyen művészeti területen, valamint az eszköz környezetkímélőbb volta, hiszen az újratölthető patronok okán nem kell eldobható betéteket vásárolnunk.

A kalifa kívánságától a viktoriánus időkig

A hagyomány szerint a töltőtollak története egészen a 10. századi Egyiptomig, egész pontosan 953-ig vezethető vissza, amikor is Maad-al-Muizz - teljes nevén Abu Tamim Ma'ad al-Mu'izz li-Din Allah - kalifa egy olyan íróeszközre vágyott, amelyik nem hagy nyomot a kezén és a ruháján, és, ahogy egy korabeli történetíró lejegyezte,

„amelynek a belsejében található a tinta; amelyet bárki fel tud tölteni, és azt írhasson vele, amit csak akar. A tulajdonos akár az ingujjába is tehesse ezt a tollat, anélkül hogy a tinta nyomot hagyna vagy kiszivárogna. A tinta csak akkor folyhasson ki belőle, amikor a tulajdonosa írni szeretne (…).”

És nem ő volt az egyetlen. Konkrét bizonyíték hiányában csak elterjedt feltételezés, de sokan valószínűsítik, hogy Leonardo Da Vinci is konstruált magának egy ilyen írószerszámot, mivel a naplóiban és feljegyzéseiben látható íráskép erőssége folyamatos, szemben az akkoriban elterjedt lúdtollak használata esetén megfigyelhető változó intenzitással, tehát azzal a jelenséggel, amikor a fogyóban lévő tinta miatt helyenként halványabb a leírt szöveg.

Európában a 17. században jelentek meg a tintatartállyal rendelkező íróeszközök: Daniel Schwenter német feltaláló 1636-ban írt le egy ilyen, két tollszárból készült szerkezetet, az angol politikus, Samuel Pepys 1663-ban utalt naplójában egy „tintát hordozó” fém tollra. A ma ismert modellek ősei ugyanakkor csak a 19. században alakultak ki, mivel addig a készítők nem voltak teljesen tisztában azzal, milyen hatással van a légnyomás a tollak működésére, másrészt ekkoriban még korrozív, üledékes tintákat használtak szélesebb körben.

Kézben tartott történelem

A ma ismert modellek előfutárának tekinthető egyik korai szabadalom Petrache Poenaru román matematikus nevéhez fűződik, aki 1827. május 25-én, Párizsban jegyeztetett be egy olyan hordozható tollat, amely önmagát látta el tintával. A kapilláris elven működő töltőtoll feltalálója egy amerikai biztosítási ügynök, Lewis Edson Waterman volt, szabadalmát 1884. február 12-én jelentette be. Waterman megoldotta a tinta egyenletes áramlásának problémáját azzal, hogy lyukat és kis barázdákat alkalmazott tintavezetőben, ami lehetővé tette a légnyomás kiegyenlítését, azaz a levegő és a folyadék egyidejű mozgását. Ez a dátum tekinthető a modern töltőtoll megszületésének.

Az 1880-as évektől aztán megkezdődött a töltőtollak tömeggyártása, a legjelentősebb korai vállalatok a Waterman és a Wirt voltak. George Safford Parker 1888-ban alapította meg a Parker Pen Company-t, és 1889-ben szabadalmaztatta első töltőtollát. 1894-ben bevezette a Lucky Curve rendszert, ami a tinta visszatáplálásával csökkentette a szivárgást. A szivattyús töltőszerkezet kifejlesztésében jelentős szerepet játszott a magyar feltaláló, Kovács Tódor, aki 1927-ben eladta szabadalmát a német Günther Wagner-nek – ez a szerkezet forradalmasította a töltést a Pelikan cég 1929-es tollában, a módszert ma is számos töltőtollban alkalmazzák. A későbbi innovációk a szivárgásmentességre és az egyszerűbb töltési megoldásokra fókuszáltak, ugyanakkor a töltőtollak máig megőrizték presztízsüket és népszerűségüket, köszönhetően annak, hogy tartósak, sokáig használhatók, és igényes kidolgozásuk, minőségi alapanyagaik okán ajándékozási célokra is kifejezetten kedveltek.

Töltőtollak a mindennapokban

Érdemes ügyelnünk arra, hogy a töltőtollak megfelelő ápolása kulcsfontosságú a hosszú élettartam és a folyamatos írásképesség biztosításához. Talán meglepő, de a karbantartás legjobb módja a mindennapos használat, ami megakadályozza, hogy a tinta besűrűsödjön, beszáradjon, ezáltal eltömődjön a toll belseje, vagy a finom szerkezetű tollhegy. Ugyanakkor két-három havonta a gyakran használt töltőtoll hegyét is érdemes megtisztítanunk. A tisztíthatóságot a töltési mechanizmus is befolyásolja; a szétszedhető patronos tollak könnyebben tisztíthatók, mint a zárt szerkezetű szivattyús tollak.

Emellett mindenképp szánjunk időt a tisztításra a következő esetekben: 

• Gyenge tintaáramlás – Okozhatja megsűrűsödött tinta, vagy a papír finom szálacskái, amelyek eltömítették a hegy precíz szerkezetét.
• Tintacsere – Különböző színű vagy típusú tinták használatakor alaposabb tisztításra van szükség, hogy elkerüljük a tinták keveredését és lerakódását.
• Hosszú ideig tartó tárolás előtt – Ha bármilyen okból hosszabb szünetet tartunk a toll használatában, érdemes megtisztítanunk az eszközt, hogy megakadályozzuk a tinta esetleges beszáradását.
• Újratöltés hosszú szünet után – Ha nem tudunk írni a tollal, azt okozhatja az előzetes karbantartás nélküli tárolás. Általában ilyenkor is a kiszáradt és megkeményedett tinta zárja el a csatornát, de egy alapos tisztítás segíthet.

Hogyan tisztítsuk a töltőtollakat?

A töltőtoll tisztítása speciális vegyszerek nélkül, viszonylag egyszerű eljárással történik. Az előkészületekhez langyos (kb. 40 °C-os) víz, vagy vízzel teli csésze és puha kendő, esetleg papírzsebkendő szükséges. A meleg víz jobban feloldja a tintacsomókat, mint a hideg. Ne használjunk nedves papírtörlőt vagy alkoholos kendőt a toll felületén, mert ez a toll gyantás anyagát rideggé teheti, ami repedésekhez vezethet!

Vegyük le a toll kupakját, majd válasszuk el a toll testét a hegytől. Ha patronos tollat használunk, húzzuk ki a patront, és szükség esetén dobjuk ki! Áztassuk a toll hegyét egy pohár meleg vízbe úgy, hogy az teljesen elmerüljön. Egy-két óra áztatás feloldja a bent maradt tintát. Ha hosszú ideig nem használtuk, hagyjuk ázni egy éjszakán át, ha közben tintával szennyeződött az áztatóvíz, érdemes tisztára cserélni. A nehezebben kimosható színeket hosszabb áztatással lehet fellazítani. Miután a beszáradt tinta feloldódott, és a hegy tiszta, öblítsük le csapvízzel a szennyeződések eltávolításához!

A maradék vizet puha ruhával vagy papírzsebkendővel le kell törölnünk, mert a bennmaradt víz korróziót okozhat. A tisztítás akkor fejeződött be, ha törléskor a hegy már nem színez. 

Extrém beszáradások esetére kaphatók különböző kímélő, áztató és átmosó szerek, amelyek segíthetnek a megszilárdult tinta eltávolításában. Különösen a pigment és antracén tinták okozhatnak súlyos károkat, ha beleszáradnak, de a zárt szerkezet hosszú ideig nedvesen tartja a tintát. Ezek azonban tényleg ritka esetek, a legtöbb töltőtoll akár több hónap használaton kívüli időszak után is viszonylag egyszerűen újjávarázsolható. 

A Camlin Trinity széria

Ha valaki most ismerkedik a töltőtollak világával, felhasználási lehetőségeivel, és kitűnő ár-érték arányú, mégis igényes kidolgozású, megbízható eszközt keres, annak ajánljuk a Camlin Trinity szériáját. Ezek a tollak kifejezetten elérhető áron kaphatók, ugyanakkor 24 karátos aranyozott heggyel készülnek, és „három az egyben” tölthetők, így kifejezetten ajánlottak akár a fiatalabb korosztály számára, akár iskolai gyakorlásra is. A patronos töltőtollak maszatolnak a legkevésbé - ezért szeretik sokan a bal kézzel írók közül, mivel a golyóstollak olajbázisú tintája gyakran elkenődik, a töltőtolltinta viszont nem -, a csavaros- konverteres töltés pedig kifejezetten gazdaságos, ha a márka saját - Royal blue, Scarlet red vagy Syah black színben kapható - tintáit használjuk hozzá.

A Trinity szériában kapható tollak fém kupakja kedvez az erősebb kezű, vagy a megfelelő kéztartást még csak tanuló gyerekeknek, mert a műanyagot gyakran elrepesztik. Írás közben érdemes figyelnünk arra, hogy a tollhegy vágásának mindkét oldala érintse a papírt; tehát a kulcs mindig a helyes kéztartás, és nem az, amit sokan gondolnak, hogy jobban oda kell nyomni a tollat a papírra. Egy jó töltőtollal azonban gyerekjáték ráérezni a könnyed, akár kalligrafikus kézírás vagy a tollal való rajzolás ízére - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt!

Ha még nem ismeritek a Camlin márkát, kattintsatok sorozatunk előző fejezetére, amiből kiderült, hogy termékeik között igazán jó ár-érték arányú eszközöket találtok a gyerekek sulis - vagy otthon használt kreatív - felszereléséhez, a második részben pedig azok közül mutattunk be néhányat - köztük a Camlin Trinity töltőtollat is -, amik bőven megfelelnek a felnőtt kreatív alkotók vagy művészeti képzésben tanulók igényeinek is.

Ne maradjatok az év legnagyobb rajzos kihívásáról és a vele kapcsolatos információkról, tartsatok velünk itt, Facebookon és Instagramon is!

Ha szeretnétek megosztani velünk az általatok készített képeket, 2025. november 9-ig várjuk őket Facebookon, az aktuális #szinesinktober2025 posztok alatt!

IDE KATTINTVA mindent megtudhattok az idei Színes Inktoberről és a hozzá kapcsolódó nyereményjáték feltételeiről, ITT pedig a korábbi fejezetekből is meríthettek inspirációt!