Augusztus 29-én ünnepeljük a magyar fotográfia napját, arra emlékezve, hogy 1840-ben ezen a napon mutatta be Vállas Antal az első hazai dagerrotípiát, mindössze egy évvel azután, hogy a párizsi nyilvános bemutatón megismerhette a világ a fotográfia csodáját. Magyarország tehát szinte azonnal bekapcsolódott a fényképezés történetébe. A fotográfia azóta hatalmas utat járt be: a hosszú percekig tartó exponálásoktól és az ormótlan készülékektől eljutottunk a zsebünkben lapuló telefonokig. A fényképezés művészet, tudomány, dokumentáció és mindennapi öröm is egyszerre, hiszen minden képkocka más történetet mesél el. (Az illusztráció forrása: Mai Manó Ház - Brassaï: Graffiti I, c. 1968, © Estate Brassaï/RMN)
Mit tehetsz te a mai napon?
Ma, az okostelefonok korában, a 8 órás expozíciós időktől minden értelemben messze, korlátlanul készíthetünk akár magas minőségű képeket is, így az sem ritka, hogy több száz kattintás eredményét lapozhatjuk végig egyetlen élménydús nap után, pláne a nyári vakáció alatt. Épp ezért érdemes néha lassítani: szánjunk időt a témaválasztásra, a fények beállítására és a kompozíció megtervezésére is! Próbáljuk meg a lehető legkevesebb felvételből elkészíteni „az igazit”, ahelyett, hogy a technikára bíznánk a szerencsés találatokat, így a fotózás sokkal inkább tudatos szemlélődéssé, valódi kreatív élménnyé válhat!
Egyszerű fotós gyakorlatok a tudatos lelassuláshoz:
-
10 perc egy helyszínen
Válassz ki egy sarkot otthon vagy a kertben, és csak figyelj: hogyan változnak a fények, az árnyékok, a részletek!? Készíts végül egyetlen fotót, ami összefoglalja az élményt! Mutasd meg valakinek és kérdezd meg, számára mit jelent, majd vesd össze a saját emlékeiddel az ott töltött időről! -
Egy tárgy – egy kép
Keress egy egyszerű tárgyat és próbáld meg úgy elhelyezni, hogy egyetlen kattintással igazán beszédes fotó születhessen róla! -
Vizuális napló
Készíts minden nap egy képet valamiről, ami kifejezi a hangulatod, ami megfogott vagy örömet okozott! Ha teheted, nyomtasd ki és ragaszd bele egy albumba vagy a kreatív naplódba, hogy később is egyszerűen felidézhesd ezt az időszakot!
Néhány fontos mérföldkő a magyar fotográfia történetéből
-
1840. augusztus 29. – Vállas Antal a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén bemutatja a Dunáról és a Budai Várról készült dagerrotípiáját, egyben az eljárás módját, amivel a fénysugarak segítségével lehet maradandó képet alkotni egy olyan ezüstözött rézlemezre, amelyet megvilágítás előtt fényérzékennyé tettek.
-
1844-45 - Egressy Gábor készíti az egyetlen fennmaradt Petőfi Sándor-dagerrotípiát.
-
1852 - Kossuth Lajosról és Pulszky Ferencről dagerrotípia készül Bostonban.
-
1840 - 1900 között - Becslések szerint Magyarországon 50-100 000 dagerrotípia készül, de csak nagyjából 1000 maradt fenn.
Az illusztráció forrása: Mai Manó Ház - Ismeretlen: A Kecskeméti utca a Kálvin tér felől fotózva, 1844 körül, 7,8 x 9,7 cm © Albertina
-
1860-as évek - Műtermek nyílnak a fővárosban és a nagyobb városokban, a fotográfia immár hozzáférhetőbbé válik a polgárság számára.
-
1870-es évek - Fotóalbumok és képeslapok kezdik hódítani a közönséget, a városképek és tájképek népszerűek.
-
1880–1890-es évek - Új technológiák megjelenése: üvegnegatívok, albumin- és kolódiummódszer. A fényképezőgépek könnyebbé válnak, a terepen való fotózás is elterjed.
-
1890-es évek - Nő a fényképezés művészeti és dokumentarista szerepe. Fotókiállítások, szaklapok indulnak, a hazai fotósok ismerkednek a nemzetközi trendekkel.
-
1900 körül - A magyar fotográfia modernizálódik, előtérbe kerül a kompozíció, a perspektíva és a világítás tudatos használata. Megjelent a városi- és szociofotó előkészítve azt, amit később riportfotóként ismerünk: a fotográfia a társadalmi valóságot, az utcai életet és a történelmi pillanatokat kezdte rögzíteni, nemcsak művészi vagy dekoratív céllal.
-
20. század eleje - A modern stílusok, a városi fotográfia és az avantgárd elterjedése.
-
Kortárs fotográfia – Magyarország számos világhírű fotográfust adott: André Kertész, Moholy-Nagy László, Munkácsi Márton, Brassaï Halász Gyula, Hoffmann Dezső, Petzval József, Stefan Lorant, Robert Capa. A kortárs fotográfusok továbbviszik az alkotóművészet hagyományait.
Az illusztráció forrása: Mai Manó Ház - André Kertész: Szabadban táncoló férfi (Jenő öcsém), 1919. június © André Kertész Emlékmúzeum, Szigetbecse
A magyar fotográfia napja nemcsak a múlt nagy pillanataira és alkotóira emlékeztet minket, hanem arra is, hogy a fényképezés ma mindenki számára elérhető, személyes élmény lehet. Minden kép mesél valamit rólunk, az időről és a pillanat varázsáról. Ünnepeljük tehát a fényképezést, és használjuk tudatosan a kamerát: ne csak kattintsunk, hanem lássunk és láttassunk is a képeinken keresztül!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
